A szerbiai határ mellett fekvő Kelebián november 21-én Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatott be koncelebrált szentmisét a Krisztus Király-templomban. A búcsúünnepen a főpásztor megszentelte a templom új oltárát, megáldotta az új ambót és liturgikus eszközöket.
Az új liturgikus eszközökhöz a faanyagot helyiek ajánlották fel; a művészien szép munkát Thiesz János asztalosmester, a kalocsai főszékesegyház munkatársa készítette el.
Az oltárszentelő búcsúi szentmise kezdetén Geszler Péter esperes-plébános és Maczkó József polgármester köszöntötte Bábel Balázs érseket és a megjelenteket.
A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy Krisztus Király ünnepe Kelebián különös jelentőséggel bír, hiszen a szinte még pusztaságban felépült templomot Krisztus Király védelme alá helyezték, amikor a falu még csak kezdte életét.
1925-ben XI. Piusz pápa rendelte el az ünnepet, akkor még október utolsó vasárnapjára; később került át az egyházi év végére – idézte fel a kalocsa-kecskeméti érsek. Hozzátette: Krisztus Király ünnepe tehát új, mégis ősi gondolatra épül. A sok szenvedést átélt, többször kifosztott népnek lett itt a védnöke Krisztus Király. Akkoriban nem volt már kibe kapaszkodni, összeomlott a Magyar Királyság, összeomlott a történelmi Magyarország. Hova fordulhattak volna, ki máshoz, mint Krisztus Királyhoz?
Prédikációjában ezt követően az időről beszélt Bábel Balázs. Emlékeztetett, hogy az időnek van „kronosz” jellege, amely az egymásutániságra utal. Kronosz pogány istenség felfalta a gyermekeit; az idő is ilyen: múlása emlékeztet, hogy eljön a mi végünk is. Az Isten nélküli embert szomorúság tölti el emiatt, vagy az észvesztő vidámság, mulatozás, az idő kihasználása keríti hatalmába. Az Egyházban ezzel szemben más a gondolat iránya: erre a „kairosz”, az üdvösség ideje a pontos megnevezés. Ez a fogalom nem az elmúlást, hanem a beteljesedést tekinti a fő iránynak. Az idő nemcsak telik, hanem beteljesedik.
A napi olvasmányokról szólva a főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy Dániel próféta ír az eljövendő Messiásról – még nem teljes pontossággal –, a Jelenések könyve viszont már teljes pontossággal rajzolja meg Krisztus képét.
Ez a könyv már Jézus feltámadása után íródott, és a keresztényeknek már az üldözésekről is volt tapasztalata. Prófétai látomás a Jelenések könyve János tollából. Az apostol látja a világ végét. Sok megpróbáltatás következik, de Jézus Krisztus a mindenség Ura. Ott volt a világ teremtésénél, és ott lesz a beteljesedésnél is, amikor a világegyetem elér Hozzá. Nem a semmibe zuhan, hanem az Istenbe. Pilátus előtt állt a Mester. A helytartó földi királyt látott benne. Jézus országa azonban nem e világból való. Pilátus kiszolgáltatta az Urat, bűnösök kezére adta, ám királysága csak ezután mutatkozott meg igazán – mondta Bábel Balázs. – Jézus nem maradt a sírban, feltámadt. Hatalmát megmutatta a halál és a bűn fölött.
Jézus minket is országává és papjaivá tett. Vallva, hogy keresztények vagyunk, kijelentjük, hogy hozzá tartozunk, krisztusiak vagyunk. Gondolkodásunknak, életmódunknak hasonlítania kell hozzá – hangsúlyozta az érsek. – Az áldozatos életformával tudjuk ezt nyilvánvalóvá tenni, ezért vagyunk papjai is. A papság ugyanis kapcsolódik az áldozat bemutatáshoz. A pap Krisztus áldozatát jeleníti meg, hozza a jelenbe. A hívő ezt életáldozatával teszi meg. Ez az általános papság. A szentmisén a hívő is felajánlja munkáját, jótetteit mint áldozati adományt, társulva a szolgálati papság áldozatbemutatásához.
Az oltár konszekrálása kapcsán a kalocsa-kecskeméti érsek felhívta a figyelmet arra, hogy az áldás szentelt vízzel történik, a konszekrálás krizmával, vagyis az Egyház szentelő olajával. Istennek lefoglalt lesz ezáltal az oltár, és Krisztus jelképe.
A zsidóságban külön oltárkultusz alakult ki az égő áldozatnak, illatáldozatnak, kenyéráldozatnak. A kereszténység áttételesen vette ezt át; Jézus áldozata válik jelenvalóvá rajta. Szent nekünk az oltár emiatt. Az oltárba helyezett ereklye arra emlékeztet, hogy kezdetekben a vértanúk sírja fölött tartották a szentmisét. Később pedig minden oltárba helyeztek ereklyét – ismertette a főpásztor. Elmondta, hogy a kelebiai templom oltárába a Szent Koronát hozó Szent Asztrik első kalocsai érsek ereklyéjét helyezi el.
– hangsúlyozta a főpásztor, majd személyes élményéről beszélt: Bécsben, a szaléziak templomában érdekes oltárra bukkant. A helyiek elmesélték, hogy amikor a bécsi metrót ásták, a föld alatt egy húszezer éves fát találtak. Rendkívül értékes lelet volt. A szerzetesek, amikor megtudták ezt, felkeresték a vezetőséget, hogy megvásárolják ezt az ősi fát. Amikor elmondták, hogy oltárt akarnak építeni belőle, ingyen odaadták nekik. Az oltár azt üzeni, hogy Istenért semmi sem drága. Isten nem marad adós, őt nem lehet nagylelkűségben felülmúlni.
Beszéde végén Bábel Balázs érsek megemlékezett arról, hogy a trentói templom oldalán van egy fájdalmas kereszt, ismert himnuszunk szavaival: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!” Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik. „Adjuk meg neki a szívünkből jövő hódolatot, hogy ő legyen nekünk, családunknak, nemzetünknek királya.”
Az ünnepi szentmise végén a kalocsa-kecskeméti érsek megáldotta a Szent Erzsébet-kenyereket, melyeket a hívek a szolgálaló szeretet jelképeként vihettek otthonaikba.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Farkas Petra
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
