Az idei tél február közepéig fehér hótakaró nélkül hagyta Komárom környékét. Igaz, kisebb szálingózás néhány alkalommal megörvendeztette a vágyakozó gyermekeket, hogy hóangyalt készítve ismerkedjenek ezzel a téli égi csodával, de sosem maradt tartós. Így a szánkóknak ezen a télen sem nem akadt sok dolga, kimaradt megint, hogy sikongó, kipirult gyerekeket szállítsanak a domboldalról.
Február második hetében azonban reménykedtünk a hóesésben, mert szibériai eredetű sarkvidéki fagyos levegő köszönt be hozzánk, mely keleti tájainkra havat is hozott, de számunkra csak a szokatlan, fogvacogtató száraz hideg maradt. Éjszaka akár -20 fokig is lesüllyedt a hőmérséklet. Hétvégére viszont ennek eredményeként kitisztult a szürke égbolt, és szikrázó téli napsütés csalogatta ki az embereket a természetbe.
Komárom környékének kedvelt kirándulóhelye, a Holt-Vág, hó hiányában is csodálatos téli képet mutatott. A tóvá szelídült hajdani folyóág befagyott víztükre a biztonságos korcsolyázásra ugyan még nem adott lehetőséget, de pompázatos világba vitte a természetkedvelő embert. A táj csendes volt, Bálint nap alkalmával csupán néhányan sétáltak erre, többnyire kettecskén, de főképp szülő – gyermek párosításban.
Ritka szórakozásként, férfivá serdülő fiatal fiúk kisebb jégdarabokat, vagy lapos kavicsokat csúsztattak a befagyott víztükrön, amelyek (bizonyára valamelyik fizikai törvény okán) magas, sípoló, fütyülő hanggal száguldottak előre. Az álomba szenderült csendes téli tájban feltörő hang egy valóságon túli világba varázsolta az idetévedt embert. A tóra boruló parti növényvilág rezdületlensége csupán fokozta a különös élményt.
Időnként a madarak csicsergésének napfénytől ittas dallama talán már az eljövendő tavaszt ígérte, ám a fehér hótakaró – úgy március elejéig – még most sem lenne késő. Persze a ragyogó napfény az adott pillanatban mindenért kárpótolt, hiszen testre és lélekre egyaránt gyógyír napjaink zárt világában.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »