Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye hitoktatóinak közössége június 9-én hálaadó szentmisével búcsúztatta a 2025/26-os tanévet. A Te Deum főcelebránsa Fábry Kornél segédpüspök volt. Az ünnepi liturgia végén Kelemen László hitoktatási felügyelő mondott köszönetet a katekétáknak egész éves szolgálatukért, hangsúlyozva, hogy fontos feladatot látnak el: a hit továbbadását a következő nemzedékeknek.
Homíliájában Fábry Kornél püspök a hálaadásról beszélt. Pál apostol szavait idézve arra hívta a jelenlévőket, hogy a tanév végén ne csupán az örömökért és a sikerekért adjanak hálát, hanem a nehézségekért is.
Az esztergom-budapesti segédpüspök szerint a keresztény ember bizalma éppen abban mutatkozik meg, hogy képes-e Isten kezét felismerni azokban a helyzetekben is, amelyek első látásra kudarcnak vagy veszteségnek tűnnek.
„Amikor elkezdek a rossz dolgokért is hálát adni, ami egy bizonyos pillanatban nem tűnik túl jónak emberi szempontból, amögött nincsen más, mint az a fajta bizalom, amivel én Isten iránt vagyok” – fogalmazott.
Saját életéből hozott példát: felidézte, hogy fiatalon nem vették fel arra az egyetemre, ahova jelentkezett. Akkor csalódásként élte meg a történteket, később azonban felismerte, hogy Isten más utat készített számára. „Lehet, hogy most szállodaigazgató lennék valahol. Lehet, hogy neki jobb terve volt ennél” – mondta a püspök, majd hozzátette: akár egy lekésett vonat vagy egy váratlan kudarc is lehet alkalom arra, hogy az ember bizalommal tekintsen Istenre.
A hitoktatók szolgálatáról szólva hangsúlyozta: önmagában az is hálaadásra ad okot, hogy Magyarországon lehetőség van az iskolai hitoktatásra.
„Adjunk hálát azért a lehetőségért, hogy van lehetőségünk hitoktatni. Még akkor is, hogyha olykor-olykor cudar körülmények között, de mégis van lehetőségünk arra, hogy az evangéliumot, az örömhírt továbbadjuk másoknak.”
Fábry Kornél kiemelte az év közbeni képzések és találkozások jelentőségét is, amelyek nemcsak szakmai fejlődést, hanem közösségi megerősítést is jelentenek a hitoktatók számára. „Már az, hogy együtt vagyunk, hasonszőrűek, ez már bátorító. Hogy lám, nemcsak én küzdök bizonyos nehéz dolgokkal, hanem vagyunk ezzel többen is.”
A segédpüspök arra is emlékeztette a jelenlévőket, hogy a tanév során sokszor éppen az apró eredmények jelentik a legnagyobb örömöt.
Homíliájának központi témája a hitoktatás sajátos küldetése volt. Mint mondta: a hittan alapvetően különbözik a többi tantárgytól. „A hittan egészen más, mint egy átlagos tantárgy. A neve is kicsit fura: hittan, katekézis. Hiszen itt egy életet kell átadnunk.”
Fábry Kornél szerint a hitoktató esetében a személyes hitelesség legalább olyan fontos, mint az átadott tudás. „Nekünk nagyon is kell, hogy az életünkről látszódjék: amit tanítunk, azt nem azért tanítjuk, mert ezért fizetnek, hanem mert ez a hitünk.”
Beszélt a hitoktatás nehézségeiről is. Elmondta, hogy sok gyermek nem saját döntéséből kerül hittanórára, a hitoktató eszköztára pedig korlátozottabb, mint más pedagógusoké. Mégis úgy fogalmazott: van egy olyan eszköz, amely minden helyzetben rendelkezésre áll.
Hozzátette: a szeretet nem jelent következetlenséget, és olykor a figyelmeztetés vagy a harag is a szeretetből fakad. „A szeretetben a harag nem más, mint a szeretet másik arca. Nem miattad haragszom, hanem érted.”
A segédpüspök több személyes történettel is érzékeltette, mennyire fontos a hiteles keresztény példa. Felidézte, hogy egyik osztálytársa gyerekkorában a jelenlétében már nem mert csúnyán beszélni, később pedig papként is tapasztalta, hogy környezete más mércével figyeli a keresztény embert. Ebből kiindulva hangsúlyozta: a hitoktató nem csupán az órákon tanít. „Mi sem csak akkor vagyunk hitoktatók, amikor látnak vagy hallanak, hanem mindig.” Ezért különbséget kell tenni foglalkozás és hivatás között – mondta.
Homíliája végén egy megrendítő történetet osztott meg egy haldokló katonáról, aki utolsó kívánságaként azt kérte bajtársától: keressen fel egy tanítót, és mondja meg neki, hogy amit egykor tanított, az élete utolsó pillanatában is erőt adott számára. A bajtárs teljesítette a kérést, a tanító pedig könnyek között vallotta be, hogy évekkel korábban felhagyott a tanítással, mert úgy érezte, munkájának semmi eredménye nincs.
– vonta le a tanulságot Fábry Kornél, majd a saját tanári éveiből is felidézett egy emléket. Gimnáziumi hittanóráin az első és legfontosabb tétel mindig ugyanaz volt: „Isten feltétel nélkül elfogad és szeret engem.” Mint elmondta, évekkel később több egykori diákja is megkereste, és arról számolt be, hogy ez az egyszerű mondat nehéz élethelyzetekben különösen sokat jelentett számára.
A homília végén a hitoktatói szolgálat lényegét foglalta össze.
Fábry Kornél püspök végül megköszönte a hitoktatók egész éves helytállását, szolgálatát és kitartását, majd megérdemelt pihenést kívánt nekik a nyári szünet idejére.
Szerző: Zsuffa Tünde
Fotó: Daubner Tibor
Forrás: Esztergom–Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
