A hatalomszerzésbe belebetegedettek históriái filmsorozat-rendezőért kiáltanak.
Ha majd az utókor történészei, politológusai és szakvizsgájukra készülő elmeorvos-jelöltjei elemezni fogják Magyar Péter munkásságát, aligha kerüli el figyelmüket, hogy ez az űzött tekintetű, reszketeg figura mindvégig meg volt győződve arról (egyébként helyesen): személyében ölt testet a kor agrár- és lumpenproletariátusának emberideálja.
A hatalomszerzésbe belebetegedettek históriái filmsorozat-rendezőért kiáltanak. (Hát még azokéi, akik már a rajtvonalhoz is sérülten érkeznek.) Emberünknél az indulás is látványos volt. Máig előttem, amint a prókátor megállt a borsodi Putnoknál, hogy híveinek a katolikus templom előtt igét hirdessen – hordó híján egy kisteherautó platójáról. Trágár jelzőkkel ékesített szózata hamar lázba hozta az egybegyűlteket (legjobban magát az előadót), ám elképesztette a miséről kijövő híveket. Idősebbeket az ötvenes évek Marosán Bucijára emlékeztette a rétor.
Szakorvosért kiáltott az is, amikor esztendővel később betegünk a miskolci fellépésén egy, a miniszterelnököt ábrázoló papírbábot cipelt fel a színpadra, hogy aztán fél órán keresztül vele, az Orbán Viktor-bábbal „vitatkozzon”. Ismer ilyet a klinikai pszichiátria. A súlyos elváltozás a Napóleon-szindrómából ered, ráadásul ebben az előrehaladott stációban már nem gyógyítható. (Régebben piócás emberek kezelték a harapóssá lett ápoltakat.) Kórisme: bénult vigyor, véget nem érő fülsértő vonyítás, aritmikus hadonászás, kiszámíthatatlan anyagcsere stb. Dupla soros muszájkabát viselete ajánlott.
Nem mondtam még, mindez a pénteki erkélyjelenetről jutott az eszembe.
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »


