A nagykaposi Magyar Közösség Házában az idei május végi kézműves – és őstermelői vásárt követően a karácsonyit is megrendezték, kicsik és nagyok örömére.
A kézművesek és az ehető fimonságokat készítő őstermelők kíváncsian várták, vajon ebben az ínséges időben lesznek-e látogatók, vásárlók. Többüknél is érdeklődve, a vásár végén szinte egybehangzóan azt a választ kaptam, hogy az idén különösebb elvárások nélkül dideregték végig a standjaik mellett töltött pár órát, volt már jobb bevételük is karácsonyi vásár idején, de ahogy egyikük idézte az ismert mondást. ” Ki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli”. Aki viszont ellátogatott a vásárba, nem tért haza üres kézzel…
A ház előtti udvarrészben a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola másodikos és ötödikes tanulói által, otthon, szabad idejükben, szüleikkel, testvéreikkel együtt készített apró karácsonyi ajándékokból sokan választottak.
A befolyt összeget az iskola támogatására fordítják majd.
Ez a fiatalember a határon túlról, Tiszadobról hozta az Ung-vidékre több fajta almáját, sokak nagy örömére. Az alma gyógyír, így erre igazán nem sajnálták a pénzt a vásárban megfordulók. E sorok írása közben magam is ropogtatom a vásárfiám, azt az almát, amelyik a legszebben mosolygott rám, nem tudtam ott hagyni. Vettemm belőle pár kilónyit. Mondanom sem kell, hogy zamatos, ízes, fimon, nem úgy, mint az ehetetlen, ízetlen bolti társai.
A szomszédjában, párja is almákkal érkezett, de azokba nem ajánlotta beleharapni….
A ház mögötti udvarrészben a vásári forgatagban szintén sok minden volt, mi szem – szájnak ingere. Vajon hány fenyőfa alatt találják majd meg a gyerkőcök meglepetésként ezen kedves, horgolt figurák valamelyikét?
Más formában is jelen volt a horgolás – praktikus, vidám kosarakból bőven volt választék. S mindez a szépség egy ügyes leleszi tinilány kezemunkáját dícséri!
Sokan csodálkoztak azon, hogy az egyre népszerűbb kézműves szappanok már milyen aprólékos mintájú formákban is kaphatóak. Ha lehetett volna indulni a legillatosabb stand címért, ez a szappankészítő vitte volna el a pálmát!
A pirosat vagy a barnát, melyiket válasszam?
Egyre gyakrabban bukkannak fel az őstermelői vásáron a nagyi receptje szerint készített házi ízek. Nagyon csalogatóak voltak ezek is, a vidám kis kalapjaikkal.
Ez a két fiatalember már visszatérő őstermelő-árúsa a nagykaposi Magyar Ház vásárainak. Mangalica finomságaik és sajtremekeik már sok bodrogközi és Ung-vidéki kedvence.
Kemény, érlelt sajtból, natúr és ízesített ordából és még sok más finomságból vittek saját részre de ajándéknak is.
A vásári forgatagba belibbentek az imregi Bazsarózsa ifjúsági hagyományőrzői, hogy elropják rövid kis műsorukat.
Aki kint eleget nézelődött és a vásárfiát is beszerezte, benézhetett melegedni és megpihenni a Házba. Akár az ott folyó kézműves foglalkozásokba is bekapcsolódhatott.
Ahogy ezek a lányok elárulták, jó kis türelemjáték volt a gyertyamártogatás. Bizony jó sokszor bele kellett mártani a kanócot a viaszba, hogy a leheletvékony rétegek egymásra tapadásával végül megkapják a gyertyát. Annyira nagy becsben lesznek náluk ezek a kemény munkával készült darabok, hogy elképzelhetően nem is lesz szívük meggyújtani azokat.
Aki kevesebb türelemmel volt felvértezve, az a gyorsabb, egyszerűbb gyertyaöntés technikájával készíthette el saját mécsesét.
A makramézás technikáját is kipróbálták kicsik és nagyok. Született itt apának kulcstartó, kolléganőnek, lánynak karkötő.
A legnagyobb zsongás, alkotás talán a mézeskalács díszítők asztalánál volt. Ez a kis tündér épp egy angyalka ruhájának kicsipkézését fejezte be.
Hiába, a férfiak is ügyeskedtek.
A nagyapával szemben az unoka is alkotott.
A foglalkozás végén kétszer ennyi mézes puszedlit díszítettek ki.
Barátnők, testvérek, anyák is megajándékozottak lesznek a kis ügyeskezűek által készített nemez gyűrűvel.
Míg bent folyt a szorgos munka, a vásár főszakácsa sem tétlenkedett. Több órás munkáját sokan értékelték.
Minden jelenlévő megkóstolhatta a zamatos babgulyást. Nyugtázták, hogy jó volt megint együtt lenni, élvezték egymás társaságát, jókat beszélgettek, ezt mindenki áldásként élte meg.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
