Régi pénzérmék és ősi megnevezések léteznek, de a valuták legtöbbször történelmi léptékkel mérve tinédzserkorban fejezik be pályafutásukat. A pénznem fogalmának szigorú, technikai alapú értelmezése gyakran nincs összhangban a társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok változásával, így sokszor az állam – vagy a piac – beavatkozása szükséges. Több ország kandidál az első helyre a legrégebb óta forgalomban lévő pénznemek versenyében: Mikronéziából is akad jelentkező, de a hivatalos álláspont egy másik szigetországnak „ítélte oda” ezt a címet.
A társadalom születésével egyidős az igény a cserekereskedelemre, és a cserealapok értékének az egységesítésére. Kezdetben őseink mindennapos használati tárgyakkal teljesítették a tranzakciókat, de az ellenérték kiegyenlítésének eszközére pénzként még nem, csak fizetőeszközként hivatkozhatunk. Egy csoport dönthetett úgy, hogy a tej értékében határozza meg a medvebőr, a zsír vagy a gyümölcs árát, de a tej az idők folyamán nem maradt stabil, az árucserétől és az igények szeszélyes változásaitól független „valuta”.
A nemesfémek értékállóságát már az ókori birodalmak is felfedezték, ezzel ugorva a „fizetés történelmének” evolúciójában egy következő lépcsőfokra. A forgalomban lévő arany vagy ezüst nem csak a külalak miatt – a rudakat idővel felváltotta a jóval praktikusabb érme – esett kívül a pénznem fogalmán: nem absztrakt (konszenzussal elfogadott) értéket képviseltek, vásárlóerejüket ugyanis a nemesfémtartalom határozta meg.
Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.
A pénznemek története esetén tisztázandó, milyen szempontból közelítjük meg a fogalmat, mert egészen mást hirdetünk „győztesnek” a legidősebb pénznemek versenyében, ha az elnevezést vagy a jelenleg is működő pénzrendszert vesszük alapul. Az elfogadottabb technikai megközelítés olyan háttérintézményi feltételeket szab meg, mint a jegybank, noha ez újkori „találmány”: ennek fényében a potenciálisan szóba jöhető „ősi valuták” száma jelentősen csökken.
A középkorban a precíz pénzverők nélkül megállt volna az élet
Az ókori római solidus-denarius rendszer hiába talált etimológiailag és váltószámaiban követőre a középkorban (1 libra 20 solidus, 1 solidus 12 denarius – erre a mintára alakult ki a font-shilling-penny rendszer, amelynek 1971-es decimalizálásának története itt olvasható), csak inspirálta a jövő pénznemeit, „jogelődnek” nem tekinthető. A drachma ugyan elterjedt volt az ókori görög városállamokban, technikai értelemben mégis egészen más pénzt jelölt, mint a modern Görögországgal együtt születő „új” drachma, és ugyanez igaz a történelem során többször, az ókorban és a 16. században is felbukkanó rúpiára: az örökség csak névleges.
Az ókori Róma hatása örök – a pénzvilágban is
A jellegzetes kínai érméket, a veneket a szakirodalom „tárgypénz” néven emlegeti, és ugyan a Kr. e. 7. századtól fokozatosan terjedtek el, az érméken a tömegüket tüntették fel. Noha értékállóságuk valóban páratlan, a venek nem egyetlen pénzrendszer elemeit képezik. A papírpénzek versenyében vitathatatlanul első Kína, a 12. században a Szung- és Csin-dinasztia által bevezetett forradalmi vívmány éppen a veneket szorította ki, a kritériumok alapján Kína mégsem pályázhat a legősibb valuta tulajdonosa címre.
Nyomólemez és bankjegy Kínából
Milyen esélyekkel indul Magyarország ebben a versenyben? 1946-ban vezették be a pengő helyett a forintot, és noha a középkorban Károly Róbert veretett aranyforintot, az örökség csupán névleges. Az ismert történelmi okok miatt (három részre szakadt ország, Habsburg-uralom, világháborús katasztrófák) a magyar valuta nem tudott stabil maradni, így az 1946 óta tartó „forint korszak” nemzetközi szinten nem kiemelkedő, de magyar viszonylatban már sikeresnek mondható.
Pengő a lapáton – az elértéktelenedő pénznemet a forint váltotta 1946-ban
Az euró hódítása előtt az európai pénznemek többsége – hozzávetőlegesen a 19. század közepe óta – szolgált államilag ellenőrzött fizetőeszközként. Akadtak kivételek, a holland gulden már 1517-ben az ország pénzneme volt, a francia frankot pedig már 1360-ban, II. János francia király váltságdíjának kifizetésére használták, majd a francia forradalmat követően decimalizálták a rubel után másodikként Európában. Nagy Péter 1704-ben hiába váltott tízes számrendszerre birodalmában, az orosz gazdaságnak kitett rubel rendkívül „fiatalos”, legutóbb 1998-ban váltották be régi verzióját 1000:1-es átváltási aránnyal. Ezzel névlegesen nem, de technikailag új valuta született.
Az elnevezések útvesztőinek elkerülésével látszólag biztos győztesként a Mercia királya, Offa király által a 9. században bevezetett fontot, az akkor még egyesítésre váró Angliát hirdethetnénk. Noha a valuta egyik erős kritériuma – vagyis a jegybank – csak 1694-ben lett bevezetve, az állami felügyelet révén a folytonosság vitathatatlan lenne, ha 1971-ben nem decimalizálták volna a fontot, ezzel demonetizálva (forgalmon kívül helyezve) a shillinget. A legtöbb szakértő ugyan még mindig az angol fontot tartja a legrégebb óta használatban lévő pénznemnek, de a folytonosság 1971 után megkérdőjelezhető.
Alfréd király verette ezüst penny a 9. század végéről (ekkor már a ma is használatos angol valuta volt érvényben)
Az alternatív győztes az államiságában fiatal, pénznemében „ősi” Egyesült Államok lehet. Az amerikai dollár közel egyidős az ország függetlenségével (1785-ben vezették be), és azóta is változatlan – természetesen inflálódó –, államilag felügyelt pénzneme a tengerentúli országnak. A pénz funkciójáról alternatívan gondolkodók körében a Mikronéziában található, Yap sziget is pályázhat a megtisztelő címre. A „Raj óriáspénz” esetenként 3-4 méter magas, több tonnás monolit: a kőpénzek legalább 500, de akár 1000 éves múltra tekinthetnek vissza. Tulajdonjogát szóban rögzítették, értéke absztrakt (értéktelen kövek méretéhez kötött), a hivatalos valuta mellett ma is használják többek között házasságkötések alkalmával.
Ha egy darab a vízbe esett, ugyanúgy forgalomban maradt: az óceán alján is képviseli azt az eszmei értéket, amelyet a megállapodásokban rögzítettek, éppen ezért a fiktív valóság elvére alapozva a kőpénzeket a bitcoin előfutárának is tekintik. A képzelet mint az emberiség legfőbb kincse az elmúlt évtizedek történészeit is megihlette (Benedict Anderson, Yuval Noah Harari), azóta sokan az emberiség diadalmenetét a képzelőerő hatalmának, a fiktív gondolkodásnak tulajdonítják. A valuta beleillik ebbe a sorba: noha konszenzussal elfogadott értéket képvisel, a piac és a pénzrendszer mégis egyfajta ember alkotta fikció.
Vízen érkeztek a gyakran több tonnás kőpénzek a Yap szigetre
A stabil valuta soktényezős egyenlet. A gyakori pénznemváltásokban a társadalmi és politikai változások (államalakulatok születése és halála, egy új dinasztia, vagy egy unió létrejötte) éppúgy közrejátszhatnak, mint a pénzügyi megfontolások (például az infláció csökkentése). Történelmi léptékkel nézve, ősi pénzek (érmék), ősi elnevezések (drachma, rúpia) léteznek, de az ősi valuta ritka, mint a fehér holló. Ma még elképzelhetetlen, de a pénztörténelem váratlan fordulataira alapozva a világ legfiatalabb valutája, a 2011-ben bevezetett dél-szudáni font is egyszer még rekorder lehet.
Te tudod, hogy valójában mi a pénz? És azt, hogy mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Miért nagy kockázat, ha az állam a semmiből pénzt teremt? Miért pont az arany lett a leggyakoribb pénzek anyaga? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »