Dús éve volt a tavalyi. Kerek születésnapját úgy ünnepelte kollégái körében, hogy az új energiát, friss lendületet adott a mindennapjainak.
Pedig titokban zajlott az ünnepség. Nyitott udvarban. A tél kellős közepén. Aztán szerepet kapott egy számára fontos darabban, és frizurát váltott. Hosszúból rövidre. A Psota-díj váratlanul érte, de annál boldogabbá tette. A legnagyobb örömet mégis a fiától kapta: Takács Katalin nagymama lett. Rendezőitől nem kapott még ilyen szerepet.
Két régi filmjét vetítette nemrég a televízió. A Mészáros Mártával forgatott Szép lányok, ne sírjatok!-at és a Néhány első szerelem történetét, amelyben Szakácsi Sándorral futott kilométereket. 1970-ben, amikor bekerült Mészáros Márta rendezésébe, még nem is volt főiskolás.
A jó dolgok mindig így jönnek. Maguktól. A Szkénében ismerkedtem a szakmával, amikor lányokat válogattak a filmbe, és engem is behívtak. Érettségi után voltam egy évvel. Hatvankilencben kerültem a Szkénébe, és 71-ig ott voltam, mert nem jelentkezhettem rögtön a főiskolára. A szüleim nem akarták. Elmentem dolgozni. Egy könyvelőcégnél kilenc nővel vittem be az adatokat egy hatalmas gépbe. Érdekes spinék voltak. Utána meg csupa férfi között dolgoztam. Tizennyolc évesen titkárnősködtem. Akkor szembesültem először a férfitársadalommal, köztük esztergályosokkal. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogyan viszonyulnak egy fiatal nőhöz. Ismerkedtem az élettel. Arra már nem emlékszem, volt-e komolyabb feladatom. Valószínűleg nem.
Feltűnő jelenség lehetett már akkor is. Vonzó, vörös csajszi, mély hanggal.
Nagyon örvendtek nekem a pasasok. Senki nem bántott, nem zaklatott. Körüldongtak, de amikor látták, hogy nincs tovább, béke volt és nyugalom. Élvezték, hogy van egy fiatal lány, akivel lehet picit élcelődni. Nekem ez az időszak is hasznos volt. A tapasztalatok kicsit keményítettek rajtam. Rá kellett jönnöm, hogy a naivitásommal sokra nem megyek az életben.
A Néhány első szerelem történetében harmadéves főiskolásként játszott. Egészen pontosan: futott a nagy érzelmek elől. Ember utol nem érhette, olyan gyorsan szedte a lábát.
Én ilyen nő vagyok! Ha nem szakadt volna el pár évvel ezelőtt az Achilles-inam, most is futnék. Ha jött a tavasz, és megéreztem a föld illatát, meg nem állított senki. Nem volt ez nekem megerőltető. Imádtam futni. Ma már sajnos ennek is vége. De Szakácsi Sanyi is jól bírta. Boldogan futkostunk a Várban. Ahogy a szerepünk megkívánta.
Színészileg a Rekviem egy álomért gyógyszerfüggő asszonya sem adta könnyen magát, akit a budaörsi Latinovits Zoltán Színházban formál meg. A darab Hubert Selby Jr. kultikus regényének színpadi változata. Film is készült a regényből az Oscar-díjas Ellen Burstyn főszereplésével.
Ez a darab alapjában meg is koronázta a tavalyi évemet. Fontos és jó munka volt sokféle szempontból. Nehéz sorsa van a történetbeli nőnek. Férjét elveszítette, a fia drogos. Egyedül és naivan él a tévéjével. Nemcsak gyógyszer-, hanem tévéfüggő is. A nyolcvanas évek Amerikájában játszódik a darab, de nincs is olyan távol tőlünk. Engem is megdöbbent, mennyire naivak az emberek, hogy mindent bevesznek, amit a tévében látnak-hallanak. Azt hiszik, az a valóság, ott az igazság. Ennek a betege az én Sarám is. Lehetséges, hogy szerepelni fog egy televíziós show-ban. Elkezd gondolkodni, hogy Úristen, mit vegyek fel, ha behívnak? Hirtelen fontosnak érzi magát. Megpróbál lefogyni. Bele akar férni egy harminc évvel korábbi ruhájába, ami nem megy rá. A fogyókúrát nem bírja, ezért fogyókúrás tablettát szed, ami nincs bevizsgálva. Hintába rakják: felpörgetik, majd lenyugtatják. A végén bekattan, hallucinál, a hűtőszekrénnyel beszél. A film is mellbevágó, nem könnyű végignézni.
Ötéves korában hogyan lesz egy gyerek „gyógyszerfüggő”? Egyszer ugyanis elmesélte, hogy kislányként rákapott a Valeriana színes cukormázára.
Igen, az egyik unokaöcsémmel megkóstoltuk, pontosabban többről lenyaltuk az édes mázat. Maga a gyógyszer keserű volt, azt azonnal kiköptük. Bebújtunk az ebédlőasztal földig érő terítője alá, és ott csintalankodtunk.
A Rekviem egy álomért mellett a másik nagy öröme a Psota-díj volt. Bálint András értékelte művészi tevékenységét, Básti Juli kezéből vette át az emlékplakettet, Grecsó Krisztián mondta a köszöntőt. Nagyon meghatódott?
Ezek olyan pillanatok az ember életében, amelyekkel el lehet éldegélni jó pár évig. A Rózsavölgyi Szalon szervezte meg az egészet, ezekkel a csodálatos emberekkel. Bálint András igazgatóm volt a Radnóti Színházban, forgattunk is együtt a Vonzások és választásokban. Barátok vagyunk. Básti Julival ritkán találkozom, de nekem ő a Színésznő. El is mondtam neki. És a Grecsó! Remek író. Imádom. A legjobbakat kaptam, tényleg! Ritkaság, hogy ilyen ünnepséget rendezzenek egy színésznek. A budaörsi Latinovits Zoltán Színházban is megünnepeltek. Ott Pelsőczy Réka beszélt rólam gyönyörűségesen.
A frizuráján is akkortájt változtatott jó nagyot. Dús, vörös hajkoronája a márkajegyévé vált az elmúlt évtizedek során, hozzánőtt az egyéniségéhez, most mégis megvált tőle. Talán új szerelem köszöntött az életébe?
Bár beköszöntene! Én is erre várok. Tizenhat éves koromban volt ilyen rövid hajam, mint most. Szerepek miatt nem vágathattam. Most mégis megtettem. Harminchat évvel ezelőtt született a fiam, Dani. Akkor elhatároztam, hogy levágatom a hajam. De mégiscsak jobb volt összefogni, mert elég hosszú volt. Nagyon megviselt a szülés annak idején. Iszonyatosan legyengültem. Hagytam is a hajam úgy, ahogy volt. Most viszont, hogy megszületett az unokám, döntöttem. A leányka világrajövetelével megtörtént, amire már régóta készültem.
És hogy érzi magát az új külsővel?
Nagyon jól. Nyáron még rövidebb lesz a hajam. Felszabadultságot ad a rövid haj. Könnyedséget.
Az örömét, a lelkesültségét, a szenvedélyét valósággal átitatja a vörös szín. Még a hangjában is ott a láng. A bánatát, a keserűségét, a mindennapi kínjait is ilyen színben éli meg?
Egyetlenegy nap alatt képes vagyok bejárni mindkét utat. Nem sokáig szenvedek a bajtól. Elég egy aprócska fénysugár, máris repülök. Ha padlóra kerülök, akkor az olyan mély, velencei vörös, a vér színe. De ha szállok felfelé, az már élénkebb. Igyekszem mindig fent lenni. Jiří Menzel mondta, amikor az Új Színházban próbáltuk Michael Frayn Még egyszer hátulról című vígjátékát, hogy őt már csak a derűs, könnyű dolgok érdeklik. Miért is ne? Ennyi idős korban már engem is. Jó, meleg vörös szín vesz most körül engem is.
Mégis vannak reggelek, nem is olyan régen ugyanis ezt nyilatkozta, amikor Kati néninek érzi magát.
Azóta eltitkolom ezeket a reggeleket. Nem beszélek róluk.
Elfogadja a múló idő kártékony hatását?
Nem szenvedek tőle. Már csak az érdekel, ami örömmel tölt el. Nem zavarnak be különböző szirénhangok. Nem hallgatom meg, ki mit mond. Egy színésznőnek nagyon nehéz ezt elengednie. Megcsináltam, na, hogy tetszik? Ez volt a fő kérdés minden szerepemmel kapcsolatban. Ma már csak azt mondom, megcsináltam. A tetszikben reménykedem. Az idő múlása sem zavar. A helyemen vagyok. Jól érzem magam. Amit lehet, megteszek, hogy elkerüljem a betegségeket. Természetesen az én életemben is voltak évek, amikor nehezen törődtem bele a testem változásaiba. De a lelkem ezt mind kiegyensúlyozta. Ami testben elmúlt, az lélekben összeállt valamivé, amivel tudok mit kezdeni. Amin pedig nem tudok változtatni, azt hagyom. Azzal nem foglalkozom. Csak emészteném magam.
A tanítás mekkora boldogság?
Nagyon nagy. A Nemes Nagy Ágnes Drámaművészeti Szakközépiskolában tizennyolc és huszonhárom év közötti fiatalokat tanítok, akik már leérettségiztek, és erre a pályára készülnek. Művészi beszédet tanítok, és kortárs irodalommal foglalkozunk. Értjük egymást, pedig már nagyon mások, mint mi voltunk az ő korukban.
Három filmben kapott szerepet az elmúlt egy-két évben. Budapest, ahol a szerelem kezdődik, A legjobb dolgokon bőgni kell, Hat hét.
Kisebb szerepekben tűnök fel mindegyikben, de nem vagyok elégedetlen. Örülök annak, ami van. A nehézségek ellenére mindig megtalál egy izgalmas feladat, amely feldobja a napomat. Azt szoktam mondani, a fenébe, mégiscsak vannak jó dolgok a világban! Kassán él az egyik unokaöcsém, Dunaszerdahely mellett, Kürtön az unokahúgom. Látogatóba készülök ide is, oda is. Engem már az ilyen utak is örömmel töltenek el.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
