A Politico közzétette az általa legbefolyásosabbnak tartott európai politikusok rangsorát. Ahogy eddig minden évben, 28 személyt választott ki, egy „év embere” mellé „cselekvő”, „álmodó” és „felforgató” kategóriában 9-9 másik politikust. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt például a második legfelforgatóbb politikusnak kiáltották ki – ami egy balliberális vonalat követő laptól nem meglepő. Az év embere a Politiconál sem lehet más, mint a liberális demokrácia védelmezőjének kikiáltott Volodimr Zelenszkij ukrán elnök. Az elmúlt évek egyik legnevetségesen Politico-rangsora következik.
A Politico szerint a változó Európáról „elmondható, hogy újra akarja gondolja, mit jelent európainak lenni, és ez nagyrészt az ukrán komikusból lett elnöknek köszönhető”. Már ez a megállapítás is alapvetően jelzi, mennyire színvonalas logika mentén állították össze a rangsort. A lap azt is hozzáteszi, hogy Ukrajna és Európa szorosabb kapcsolata is Zelenszkijnek köszönhető – ezért kapta meg az első helyet, méghozzá „Az Európai” jelző kíséretében.
A „cselekvők” kategóriájában Robert Habeck nyerte az első helyet. Ezúttal sem lepődhetünk meg, hogy egy balliberális lap a balliberális német zöldek első emberét hozza ki befutó helyen. A Politico azzal érvel, hogy mikor kirobbant az orosz-ukrán háború, Európa „nem Olaf Scholztól várta a választ, hogy mit tegyen, hanem Robert Habeckre”. A Politico egyébként a „az igazi kancellár” melléknévvel tüntette ki német alkancellárt – no comment…
És persze az írásból az is kiderül, hogy az elismerést a lap azért adta Habecknek, mert „döntő szava volt abban, hogy milyen mértékben kell Oroszországot szankcionálni”. A brüsszeli hírportál persze azt már nem hangoztatta, hogy Németországban Habeck és általában a német kormány egyáltalán nem népszerű elhibázott gazdasági döntései miatt. Viszont, ez az értékelés is mutatja, hogy a Politico rangsorát nem az emberek érdekeinek képviseletében elért érdemek szerint állítják össze…
“A partifőnök”
Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy a liberális mainstream új felkapott üdvöskéje, Sanna Marin finn miniszterelnök lett az „álmodók” kategória győztese. A féktelen bulizása miatt botrányba keveredett, de a sajtó által viszonylag gyorsan megtámogatott finn kormányfő azért, mert kormányzása alatt kérte NATO-csatlakozását Finnország, szakítva több évszázados semlegességi politikájával. Ő a “partifőnök” melléknevet kapta
“A visszaeső elkövető”
Az álmodók csoportjának második helyezettje egyébként Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, aki azzal került a lista élvonalába, hogy újabb függetlenségi népszavazást akar kieszközölni Skóciában. Azt azért ne feledjük, hogy a skót függetlenség legerősebb narratívája az, hogy a Brexit-népszavazáskor a skótok maradni akartak az EU-ban, de az Egyesült Királyság többi része miatt menniük kellett. Mivel két évvel korábban egy függetlenségi népszavazáson a skótok hajszál híján (55 százalékkal) arra szavaztak, hogy a királyság részei maradjanak, ezzel kvázi már akkor tudtuk nélkül kiszavazták magukat az EU-ból.
Az már egy másik kérdés, hogy mennyit ér a skót függetlenség, ha után London helyett Brüsszel diktál, de Sturgeon elképzelését a Politico kétségkívül értékelte.
“A belső ellenség”‘
Az utolsó, feketelistával is felérő kategória a felforgatóké, vagy bomlasztóké. Itt Orbán Viktor magyar miniszterelnök „csak” a második helyet szerezte meg, ami még mindig kiemelkedőnek számít (és a körülmények ismeretében dicséretnek is tekinthetjük).
Orbánról azt írja a Politico, hogy „megtörte Brüsszelt”, aki „felkarolta a keveredésellenességet” és ezért az EU nem emelt szót érdemben. És persze felsorolásra került a nagy kvartett is, miszerint Orbán fojtogatja a sajtót, aláássa az igazságszolgáltatást, támadja a liberális demokráciát és főleg, LMBTQ+ ellenes törvényeket hoz.
A Politico azt is nehezményezi, hogy Orbán kétségbe vonja az oroszellenes szankciókat, és inkább eltörölné azokat (pontosításként megjegyezzük, hogy csak az energetikai szankciókat kifogásolja a magyar kormány), illetve azt is, hogy „miközben az EU meg akarja duplázni a Kijevnek nyújtott támogatását, szem előtt kell tartania a lehetőséget, hogy Budapest nem járul hozzá”. A Politico a „belső ellenség” melléknevet aggadta a magyar miniszterelnökre.
La Duce
A felforgatók első helyezettje az új olasz jobboldali miniszterelnök, Giorgia Meloni. Pártja jobboldalisága és vitatott múltja miatt a mainstream igyekszik őt is és csapatát is fasisztának titulálni. Ebben a Politico sem kivétel, Meloni ugyanis a „La Duce” melléknevet kapta.
Többek között azért, mert bevándorlásellenes, genderpropagandaellenes, és politikai korrektséggel szembeni politikát vállalt fel, nem támogatja az abortusz propagálását, és ki veszi a részét az európai kultúrharcból, természetesen a nemzeti konzervatívok csapatát erősítve.
És akik nem kaptak helyet
Két dolog egyértelműen látszik a Politico idei listáján: már nyomokban sem találni összefüggést a helyezések és az emberek érdekének képviselete között, és már csak azok kerülhettek előkelő helyekre, akik szolgalelkűen a globalista-atlantista és liberális értékeknek vetik alá magukat teljes mellszélességgel.
Mindazonáltal, beszédes az is, hogy kik nem kerültek fel a listára. Nincs rajta például Olaf Scholz, akit a mainstream sajtó Oroszországgal szembeni „puha” álláspontja miatt kritizál. Azt még a Politico sem merte megtenni, hogy a német kancellárt a felforgatók csoportjában mutassa be, így inkább egyáltalán nem szerepeltette.
Nem került fel a listára Emmanuel Macron francia elnök sem, aki az utóbbi időben egyre többet beszél arról, hogy nem lehet megkerülni Oroszországot, ha európai békéről akarunk beszélni.
Mivel mégiscsak a 28 legbefolyásosabb politikusról beszélünk, a francia és német országvezetőnek illett volna helyet kapnia a listán.
De nem volt rajta például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sem, aki körül viszont az elmúlt hónapokban igencsak fogy a levegő, többek között vakcinabotránya miatt.
A teljes lista ide kattintva érhető el.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
