Dús éve volt a tavalyi. Kerek születésnapját úgy ünnepelte kollégái körében, hogy az új energiát, friss lendületet adott a mindennapjainak. Pedig titokban zajlott az ünnepség.
Nyitott udvarban. A tél kellős közepén. Aztán szerepet kapott egy számára fontos darabban, és frizurát váltott. Hosszúból rövidre. A Psota-díj váratlanul érte, de annál boldogabbá tette. A legnagyobb örömet mégis a fiától kapta: Takács Katalin nagymama lett. Rendezőitől nem kapott még ilyen szerepet.
Hogyan lesz egy gyerek ötéves korában „gyógyszerfüggő”? A Psota-díj átadóján Bálint András értékelte művészi tevékenységét, Básti Juli kezéből vette át az emlékplakettet, Grecsó Krisztián mondta a köszöntőt, nagyon meghatódott? Dús, vörös hajkoronája a márkajegyévé vált az elmúlt évtizedek során, hozzánőtt az egyéniségéhez, most mégis megvált tőle, új szerelem köszöntött az életébe? Hogy érzi magát az új külsővel? A bánatát, a keserűségét, a mindennapi kínjait hogyan éli meg? Elfogadja a múló idő kártékony hatását? A tanítás mekkora boldogság?
Szabó G. László interjújában például ilyen kérdésekre is feleletet kapunk. Elolvasható a már megjelent Vasárnapban!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
