Az egyház intézménye sosem volt egy makulátlan jelenség a világtörténelemben. Legyen az katolikus vagy protestáns, a kereszténység számlájára írható számtalan olyan esemény, amely nem az emberi szeretetet, boldogságot vagy megbocsátást hivatott képviselni.
Nem egyszer írták felül az emberi értékek a tízparancsolat tanítását még az egyházon belül is, s ezeket a foltokat sajnos már nem lehet lemosni. A legfájóbb az ilyen helyzetekben az, amikor egy magas pozícióban ténykedő egyházi tisztviselő tesz valamilyen kijelentést (meggondolatlanul), a megszámlálhatatlan követője pedig fejet hajtva elfogadja, rosszabb esetben igazat is ad neki. Orosch János nagyszombatiérsek pár napja úgy fogalmazott körlevelében, hogy az számtalan ember szemében tüskét hagyott. Idézem: „Azok az emberek, a Tepláreň tulajdonosától és a klub látogatóitól kezdve, akik koráról, esetleges drogfüggőségéről, valamint megbotránkoztató – és a hívők által joggal észrevett – erkölcstelen viselkedéséről nem tudtunk meg semmit, egészen a sajnálatra méltó áldozatokig, tényleg mind ártatlanok?” (Itt még az érsek úr hozzátette, hogy Jézus megbocsátott a bűnösöknek, s felhívta a figyelmet a megjavulásra.)
A kilencedik parancsolaton keresztül erre a kijelentésre egy igen egyszerű választ is lehetne adni: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kezd a világ kifordulni önmagából, az emberek pedig még jobban. Az érsek úr feltételezése több ponton fájó lehet a polgárságnak. Miként került a képbe a drogfüggőség? Amennyiben elkezdünk feltételezgetni, akkor itt kijelenthetjük azt is, hogy a tisztviselő a szórakozóhelyeken történő jelenlétet párhuzamba hozza a drogfogyasztással. Valószínűleg sokan megfordultunk már bárokban, klubokban, és nem lettünk drogfogyasztók, sőt ki sem próbáltuk azt. Ugyancsak elgondolkodtató a következő felvetése: a megbotránkoztató, erkölcstelen viselkedés, amit a hívők joggal észrevettek.
Ezzel a kijelentéssel vitába lehetne szállni, mert bizony az egyház portája körül is tudnánk mit söprögetni, ha már az erkölcsösségről beszélünk. Hozzunk fel egy szélsőségesebb példát, és helyezzük mérlegre a melegbárban előforduló csókolózást és pettinget egy papi pedofíliával. Merre fog elbillenni a mérleg nyelve? A közszereplők jobban odafigyelhetnének arra, mit írnak egy közösségnek kiadott körlevélben, ugyanis a dolog visszaüthet. Talán csak egy katolikus belső viszályról van szó, amelyet szeretne Orosch János Bernard Bobernekkel lemeccselni, viszont ez nem a legjobb módja. Bernard Bobernek, a szlovák püspöki konferencia elnöke a terrortámadás után elítélte az erőszakot, és két ártatlan ember haláláról beszélt. Valahol ez az elvárt egy egyházi beosztottól, hisz a hatodik parancsolat is úgy szól, hogy „Ne ölj!”.
Jó lenne, ha az ilyen fajsúlyos iratoknál a Szentírás lenne a mértékadó, s nem az önös érdekek, mivel egy közösséget mozgatni és befolyásolni nagyon veszélyes. „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?… Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ… Azok pedig egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. (Jn 8, 5–9)”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
