A probléma az, hogy ez a gyarmattartó okosabb a klasszikusnál, mely csak cipelte ki a vagyont, s semmit nem adott cserébe.
Azaz a népnek van vesztenivalója, ha a gyarmattartó ellen szavaz.
Pedig van minta rá, hogyan lehet a normalitásban megmaradni közepes méretű, mérsékelten gazdag államként: ez Belarusz. A belarusz nép eddig minden agressziót visszavert, a legkeményebbeket is, a vékony belarusz européer réteg zöme pedig már Litvániában üdül, mert otthon senki se kíváncsi rájuk.
De vajon el bírná-e viselni az átlag kisember a belarusz lét nehéz oldalát? Mert van nehéz oldal. Pl. az, hogy Európában mindenhová kell vízum, kivéve pár volt szovjet tagköztársaságot, Észak-Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát, s Törökországot? (A belarusz kisember jellemzően a török vagy az egyiptomi vagy a tunéziai tengerpartra jár üdülni, ezek ugyanis vízummentesek és viszonylag közel is vannak. A horvát vagy a görög vagy a bolgár tengerpart hiába van közelebb, ezekhez nehezen megszerezhető schengeni vízum kell.) S persze kell munkavállalási vízum mindenhová nyugaton, egyedül az ex-szovjet térség egy részében van szabad munkavállalás, de oda meg minek menni, ott belarusz szintű vagy annál alacsonyabb a bérszint.
S valóban: a kecsegtetés nem kis dolog. Bevallom, még nekem is nagy élmény, hogy utazom pl. Szófia-Bécs-Budapest, majd Budapest-München-Szófia vonalon repülővel, s mindeközben egyszer se kell személyi okmányaimat megmutatni senkinek. Ill. egyszer azért kell, a becsekkolásnál, de ezt is gép szkenneli be, nem a határőr.
A kisemberek kritikus része azt mondja „akkor inkább jöjjön Európa!”. S ez sose fog változni, míg nincs jól szervezett kultúrharc. Az pedig nagyon nincs.
Ez a tiszákosok nagy titka.
A hitelesen élő kisembereknek pedig nem probléma, mi tudjuk mi az ellenséges környezetben élni. Persze, jobb lenne egy normálisabb társadalom, de ha a többség nem akarja, akkor ez van, marad a gonoszságban élés, mi ehhez is értünk.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
