A Sant’Egidio közösség szervezésében a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak a roma holokauszt és a kislétai gyilkosság évfordulóján, augusztus 2-án. Az imaórát Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita vezette.
Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, Sztojka Szabina skót presbiteriánus tiszteletes, Fórizs Zsolt érdi baptista lelkész mellett Radnóti Zoltán főrabbi, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke is imádsággal szolgált a megemlékezésen. Részt vett a rendezvényen Lakatos Péter országos cigánypasztorációs referens, vendéglátóként pedig Horváth Zoltán, a terézvárosi templom plébánosa. Dúl Géza, a Ceferino Ház vezetője fiatal roma barátaival együtt ült be a hívek sorába.
A külképviseletek közül a Szentszék, az Amerikai Egyesült Államok és Azerbajdzsán nagykövetségének képviselői vettek részt az imádságon.
Minden évben eljön az imádságra tanúságtevőként, a Sant’Egidio közösség régi barátjaként Fahidi Éva, a holokauszt túlélője, aki fültanúja volt 1944-ben Auschwitzban annak a szörnyű éjszakának, amikor felgyújtották a cigányok barakkját. Idén is készült az alkalomra, azonban Covid-fertőzés miatt le kellett mondania.
Az imádságon jelen voltak a 2008–2009-es merényletek áldozatainak hozzátartozói Kislétáról és Tatárszentgyörgyről. Az évek során elmélyülő barátság és az imádság összeköti őket a közösség tagjaival, vigaszt és reményt jelent a szűkölködést és félelmet ma sem nélkülöző hétköznapjaikban. Jelenlétük, az emlékezéshez való hűségük tanúság az imádság vigasztaló erejéről.
Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse köszöntötte a résztvevőket és vezette be az imádságot. Megkülönböztetett szeretettel köszöntötte az áldozatok jelen lévő családtagjait, köztük az ötévesen elhunyt tatárszentgyörgyi Csorba Robika hozzátartozóit. Könnyebb megölni azt, akit már eleve a peremre szorított és elszigetelt a szegénység, az előítélet, a közöny – figyelmeztetett. A gyilkosok a bíró meghatározása szerint erősen énközpontú személyiségek voltak. Összekapcsolta ezt a meghatározást Anasztasziosz görög ortodox metropolita érsek szavaival, aki szerint
A történelemből megtanulhattuk, hogy a háború, népirtás soha nem tettekkel, hanem a megvetés szavaival és gesztusaival kezdődik. Magunktól azonban nem tudunk megszabadulni a rossz szavaktól, rossz gesztusoktól.
Ezért az imádságban arra kérik az Urat, hogy segítsen megvalósítani azt, amiről Ferenc pápa ír a Fratelli tutti enciklikában: „a kirekesztésre képesek legyünk a testvériség és barátság olyan új álmával reagálni, ami nem korlátozódik csupán szép szavakra”.
Az evangélium felolvasását követően nem a homília következett, hanem megrendítő felsorolás: a romák elleni támadások helyszíneit, módjait, áldozatait sorolták és kérték az Urat az erőszaktól való megszabadulásért, a szolidaritásért, a békéért. Minden egyes merénylet emlékére a könyörgések alatt fiatalok gyújtottak gyertyát.
Mária és Márta evangéliumi történetéből kiindulva Kocsis Fülöp érsek hangsúlyozta, hogy Jézus elfogadja a szeretetet, a gondoskodást. Tudja, hogy a szeretet nem csak adni, de elfogadni is képes. Látja Márta szorgoskodását, és nem állítja le. Márta az, aki megáll, és nem Máriának, hanem a Mesternek tesz szemrehányást. Jézus azonban nem akar igazságot osztani, ő mindenkit elfogad úgy, amint van. Szavaival el is ismeri Márta szorgosságát, gondosságát, de elismeri Máriáét is, aki talán azért is volt okosabb, mert figyelt Jézus szavára.
Hangsúlyozta, hogy amikor emléket állítunk szenvedő testvéreinknek, nem gyűlölködni, nem szörnyülködni akarunk, még csak nem is fogadkozni. Azt vizsgáljuk meg komolyan, hogy mit tehetünk igazán a békéért, a megbékélésért, a kiengesztelődésért! Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a 21. században hazánkban is megtörténhet efféle kegyetlenkedés, mint ami a máriapócsi nemzeti kegyhely közelében, Kislétán történt. Ezért azt kérte,
Mert ahogyan Jézus mondta: „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak.”
Emberi erőfeszítésekkel nem fogunk tudni békét teremteni. A betániai jelenetben kicsin múlott, hogy nem keletkezett békétlenség a Jézust vendégül látó otthonban. Megjelent a méltatlankodás, az irigység, az ítélkezés és vádaskodás és a számonkérés. Ám a békesség királya nem hagyja a csattanást. A lényegre irányította a méltatlankodó figyelmét: Mi a fontosabb? Ki a fontosabb?
A béke és a csönd összetartoznak. Miként a békétlenség mindig hangzavarral is jár. Csöndet teremteni a zajban, békét a viharban, ez a békességszerzők munkája. Világunkból azért hiányzik a béke, mert nem figyelünk a béke királyára. Ő „az ellenségeskedést lebontotta saját testében”. Jézus nélkül nincs béke! Ha tudunk figyelni Jézusra, akkor fogunk tudni figyelni egymásra is. A béke már adott, csak föl kell fedeznünk. A világnak szüksége van a békére.
Hitünkkel, imánkkal, Istenben bízó reményünkkel hozzuk felszínre saját szívünkből a békét, szeressük elő embertársainkból. Ez az a jobbik rész, amelyet Mária választott. Ez legyen a mi osztályrészünk is! – kérte végül az imádság szónoka.
A homíliát követően a keresztény felekezetek képviselői és Radnóti Zoltán rabbi fohászkodtak az Úrhoz a kiengesztelődésért, a békéért, hogy valóban ismerjük fel a másik emberben a testvért. Ezt követően a béke jelét váltották egymással a résztvevők, különösen szép gesztus ebben a közösségben, ahol romák és nem romák együtt emlékeztek azokra a rémtettekre, amelyek megnyomorították családok életét és sebet ejtettek a társadalmon.
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
