Ela Fitzpayne 14. századi arisztokrata, aki szembeszállt az egyházzal, bűncselekményekben vett részt, majd megrendelte John Forde atya nyílt színi, nagy nyilvánosság előtti meggyilkolását.
Szex, összeesküvés, árulás
Ela Fitzpayne magas rangú arisztokrata és John Forde neve először egy 1322-es iratban szerepel. A Fitzpayne család – a Stogursey-kastélyból irányítva – ebben az évben fosztott ki egy bencés prépostságot. A támadásban részt vett Forde atya is, aki akkor a dorseti Okeford Fitzpaine rektora volt. Egy királyi vizsgálat szerint a banda húsz ökröt, több száz birkát és disznót zsákmányolt, majd ezeket a Stogursey-kastélyba szállították.
A források alapján Ela, Forde atya és Ela első férje zsarolóbandát irányítottak. Templomokat fosztottak ki, házakba törtek be, az elrabolt állatokért váltságdíjat követeltek. A szövetség később felbomlott, árulás és bosszú követte.
Megalázás és megtorlás
1332-ben Simon Mepham canterburyi érsek levelet írt a winchesteri püspöknek, melyben Ela Fitzpayne-t többrendbeli házasságtöréssel vádolta – köztük a John Forde atyával való viszonnyal. Az érsek szerint Ela „arrogáns szelleme” miatt nem volt hajlandó bűnbánatra. A nő hét éven át tartó vezeklést kapott büntetésül, mezítláb, gyertyával a kezében kellett imátkoznia a salisburyi székesegyházban.
Ela azonban megszegte a büntetést, elhagyta férjét, és London Rotherhithe negyedében bujkált. Kiátkozása után eltűnt a nyilvánosság elől. Manuel Eisner, a Cambridge-i Egyetem kriminológus professzora szerint a viszony Forde vallomásával került napvilágra – a pap így lett szeretőből áruló.
Gyilkosság a Szent Pál közelében
1337. május 3-án, pénteken John Forde Hasculph Neville paptársával sétált London Cheapside nevű utcáján. Amikor a Szent Pál-székesegyházhoz közeledtek, négy férfi támadt rájuk. Ela testvére, Hugh Lovell tőrt döfött Forde nyakába, míg Hugh Colne és John Strong hasba szúrták.
A gyilkosságot a város egyik legforgalmasabb pontján, a kora esti tömeg szeme láttára követték el. Az elkövetőket az esküdtszék azonosította, de senkit nem sikerült elfogni.
A bosszú politikai háttere
Eisner szerint a gyilkosság nemcsak személyes bosszú volt, hanem hatalmi üzenet is. A támadást nyilvánosan, látványosan hajtották végre – így jelezték, Ela Fitzpayne nem felejt és nem bocsát meg. Ugyanakkor a gyilkosság módja miatt ez az esemény lett a papság és a nemesség közötti konfliktus szimbolikus csúcspontja.
Esküdtszék és társadalmi különbségek
A gyilkossági ügyben 33 fős esküdtszék működött, benne egy rózsafüzér-készítővel és egy kalapossal. Az elkövetők azonosítása ellenére senkit nem ítéltek el – kivéve egy szolgát, évekkel később. Ez is rávilágít a középkori igazságszolgáltatás osztályalapú működésére, amelyben az arisztokraták gyakran elkerülték a felelősségre vonást.
Ela Fitzpayne öröksége
Ela később második férje, Robert Fitzpayne báró mellett maradt, aki 1354-ben meghalt. A nő tőle örökölte a családi vagyont. Ela nemcsak születésénél fogva volt kivételes, prépostságot fosztott ki, szembeszállt az érsekkel, és papgyilkosságot szervezett.
Eisner így foglalta össze: „Egy olyan gyilkosságot vizsgálunk, amelyet az angol arisztokrácia egyik vezető nőalakja rendelt el. Hidegvérű, előre megfontolt tett volt, családtagokkal és közeli szolgákkal kivitelezve. Ez a történet szexről, bosszúról és hatalmi összecsapásokról szól – egy olyan korban, amikor az egyház és a világi elit egymás ellen harcolt.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
