Tegnap járta be a világhálót a megrázó hír: Morovič Lajos lapkiadó-főszerkesztő, aki a nemzeti-keresztény-konzervatív újságírás egyik utolsó fáklyavivője volt a komáromi régióban, már soha többé nem lépheti át a Dunatáj szerkesztőségének küszöbét…
Egy ideje már félve böngészem a facebookos bejegyzéseket, amelyek között egyre több a gyászjelentés. Olyan markáns személyiségeké is, akikkel még nemrég jópár szót és tartalmas mondatokkal egy kicsit világot is válthattunk. Amikor Lajossal legutoljára összefutottunk az utcán, a szokásos „kézcsókom, puszmusz“ után nagy tisztelettel beszélt a napokban elhunyt Tarics Lőrincz Margitkáról és Szigeti Lászlóról, majd azt is megjegyezte: szükség van a Ma7 médiacsaládunkra ebben a „ballibcsi és ilyen-olyan érdekből függetlenkedő politikusoktól, firkászoktól hemzsegő világban“.
Amikor pedig az egészségi állapotáról érdeklődtem, mosolyogva legyintett: vannak ugyan problémái, de a 70. életév után már minden nap megbecsülendő, nagy ajándék, s addig teszi a dolgát, amíg azt az ereje, egészsége engedi. Az elválásunk előtt pedig csak annyit jegyzett meg: „majd gondolj rám, ha nyolcas parcella…“.
Egyikünk sem hitte, hogy a hozzá közelállóak „Lalipapája“ hamarosan tényleg távozik a sajtótisztesség zászlaja alatt vonuló, égi tollnokok seregébe.
Már fentről vigyáz ránk, arra sarkallva minket, hogy idelenn továbbra is küzdjünk a hamis álhírek és a szintén félrevezető féligazságok, illetve a percemberke hordószónokok ellen, magyar közösségünk érdekében. Ahogy az élete utolsó napjáig ő is megfontoltan, szívvel-lélekkel tette: az igazság bajnokaként, tűrve mindazok becsmérlését, akik számára kényelmetlenné, sőt időnként veszélyessé vált a mindenkori, kendőzetlen szókimondása.
Nem csoda, hogy az örökös harcban halálosan elfáradt a piros-fehér-zöld szíve, s belealudt egy igazabb, szebb világba.
A halála napján megjelenő lapszámban éppen az általunk is nagy szeretettel emlegetett Margitkát és Lacit búcsúztatja a Dunatáj szerkesztősége. Egyebek mellett a regionális média-erőviszonyok egyensúlya érdekében sokan remélik, hogy ha ideig-óráig szünetel is, de nem szűnik meg a Bethlen Gábor Alap által is támogatott, regionális hetilap, illetve annak online változata. Csak lesz méltó utód, aki majd átveszi a fáklyát, mert a lángnak továbbra is mutatnia kell a helyes utat, sőt, a választások közeledtével az eddiginél is nagyobb fénnyel. Lajos is biztos ezt akarná…
Ezentúl semmi sem lesz úgy, mint máskor. Vele lezárult egy megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel teli időszak, közös céljaink elérése érdekében vívott harc. Most egy új fejezet kezdődik, nélküle. Valahogy nem is tudom elképzelni, milyen lesz az, hiszen olyan régtől számíthattam rá.
Emlékszem, a 80-as évek második felében, a Dunatáj szerkesztőjeként leközölte cikkemet, amiben leírtam, hogy Pathon nincs iható víz, a Bős-Nagymaros vízerőmű mellékhatásaként tönkremegy a talaj, nincs gázvezeték, a csatornázás is csak álom. Talán akkor kezdődött az együttműködésünk. Az idők folyamán az igazságért, a magyarságért, a közjóért folytatott harcban sokszor álltunk egymás mellett. Támogatta az Együttélés Politikai Mozgalmat, a Magyar Koalíció Pártját, minden jóra való igyekezetet, de nem tett zsebkendőt a szája elé, ha a közélet visszásságait kellett ostorozni. Helyi politikusként, de magánemberként is nagyon sokat köszönhetek neki“ – írja facebookos bejegyzésében a Pathon élő Szabó Olga jogász, az MKP volt parlamenti képviselője.
Majd megemlíti, hogy a legutóbbi közös ügyük a Gútai Közlegelők kárpótlási eljárásban történt visszaigénylése volt:
„2013-ban az ő kedvéért vállaltam el az érintett személyek jogi képviseletét. Mert megkért rá. Mert bízott bennem. Mert tudta, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy kihozzam az ügyből, amit lehet. Én pedig nem akartam neki csalódást okozni. Ha elakadtam, ha bátorításra volt szükségem, felhívtam őt. Humora, embersége nagyon sokszor átsegített a mélyponton. Talán még el sem hiszem, hogy elaludt. Örökre. Tudtam, hogy beteg, tudtam, hogy ő is halandó, de ha beszéltem vele, mindig mosolyt csalt az arcomra, és úgy éreztem, hogy a vég még messze van. Sajnos, tévedtem. Tudom, sokunknak fog hiányozni. Őszinte, igaz ember volt. Lajos, Isten Veled. Legyen Neked könnyű a föld! Emléked a szívünkben él tovább. Együttérzésem, őszinte részvétem a Családjának!“.
Bár az országos sajtóorgánumok sokatmondóan hallgatnak Lajos haláláról, ám pénteken a jóbarátokon, egyes polgári társulásokon kívül a Szövetség MKP platformja is megfogalmazta az iránta érzett nagyrabecsülését, amivel szerkesztőségünk is egyetért:
Egy újabb szomorú hír. Tegnap éjjel elment a komáromi, Duna menti régió egyik legmarkánsabb, éles eszű és éles tollú újságírója, a Dunatáj hetilap főszerkesztője, Morovič Lajos. A nemzeti-keresztény-konzervatív újságírás egyik utolsó fáklyavivője a régióban.
Köszönjük a támogatásodat, kitartásodat és munkabírásodat! Hiányozni fogsz. Hiányozni fog az üde humorod, a józan, tiszta gondolkodásod, a kiváló írásaid és a DUNATÁJ is. Sokunknak. Isten Veled, nyugodj békében!“.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
