Az apácaszakállasi származású, Vásárúton élő Domonkos Tamás szenvedélye a modellautók gyűjtése. Azon belül is a mezőgazdasági járművek és gépek érdeklik leginkább. Tamás édesapja kombájnosként dolgozott, így már gyerekkorában a nagy gépek között mozgott, érthető tehát a vonzalom. Évek óta modellautó-börzét és -kiállítást szervez, amelyek közül a legutóbbiak már jótékonysági célokat is szolgáltak.
Először is tisztázzuk a modellautó és a játékautó közti különbséget. Míg az első az apró részletekig az igazi jármű kicsinyített mása, kizárólag gyűjtők számára készítik, addig a játékautó a gyerekek szórakoztatására készül, és jobban bírja a strapát. Ami pedig a makettautókat illeti, azok olyan járgányok, amelyeket össze kell rakni, illetve ragasztani.
Amiből nem lehet kinőni
Gyerekkori ártalom – ezzel a szófordulattal indított Tamás, amikor szenvedélyéről mesélni kezdett. Először makettekkel kezdett foglalkozni, de természetesen őt is, mint a legtöbb fiúgyermeket, óvodás, kisiskolás korában elbűvölték a kisautók és szívesen játszott velük. Nagyjából 9-10 éves lehetett, amikor kisétált az utcára egy kisasztallal, amelyre ráhelyezte a szüleitől kapott megunt kisautóit, és árusítani kezdte őket a barátainak, ismerőseinek. Csereberéltek is, mert akkor sem a haszonszerzés izgatta, hanem az, hogy olyan autókhoz jusson hozzá, amelyeket kiszemelt magának. A ’80-as, ’90-es években már ugyan be lehetett szerezni jobb minőségű kisautókat, de a falusi gyermekek java része arra várt, hogy mikor lesz búcsú.
A búcsú előtt már számítani lehetett arra, hogy a szülőktől, keresztszülőktől kapok egy kisebb összeget, s azt természetesen mindig a kiszemelt autókra költöttem. A jobb minőségű autók már akkor sem voltak olcsók, de manapság például egy 30 éves darab az akkori dobozával, tartozékaival a többszörösét éri, pláne, ha bontatlan.
Aki felnőtt fejjel is ezzel foglalkozik, arra azt mondják, hogy egy nagy gyerek. Ugyan bizonyos mértékig üzlet is lehet benne, de aki ilyesmibe vágja a fejszéjét, az egészen biztosan szenvedélyből teszi, védi Tamás a mundér becsületét.
Természetesen a börzéken én is foglalkozom modellautók árusításával, mint mindenki más, de jelenleg már csak kombájnmodelleket gyűjtök, ez áll hozzám ugyanis a legközelebb.
Meg aztán nem is lehet mindent gyűjteni, mert annyiféle sorozat jelenik meg a piacon, annyiféle gép kicsinyített mását gyártják, hogy egyszerűen nem tudsz mindennel lépést tartani, anyagilag sem, tehát valahol meg kell húzni a határt. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy ezeknek a kombájnoknak az ára 150 eurótól 500 euróig terjed.”
Andrea, Tamás felesége nemcsak elfogadja férje vesszőparipáját, de a börzék alkalmával segít is a szervezésben, a modellek, játékok kipakolásában. Ráadásul közös szenvedélyük, a horgászás sem olyan tevékenység, amelynek helyszínére a hölgyek gyakran elkísérik párjukat.
A modellgyűjtők családja
Domonkos Tamás már tíznél több kiállítással egybekötött modellbörzét szervezett. Mivel az évek alatt sok ismerősre tett szert, szívesen járnak a rendezvényeire, illetve már egyre többen szólítják meg Tamást, hogy ajánljon kiállítókat, árusítókat más rendezvényekre is. Speciális része a kiállításnak a hadi járműveket bemutató rész. Az árusítás pedig egy polgári társulás égisze alatt fut, hasonlóképpen, mint ahogy a kézművesek árusítják portékáikat a vásárokon, hiszen az eladók a saját gyűjteményük darabjait árusítják. Ezek között rengeteg ritkaság akad, amit az üzletekben vagy az interneten nem lehet megvásárolni.
Rengeteg gyűjtő van, idősebbek is akadnak jócskán. Sajnos az utóbbi időben sokan elhunytak közülük, és ilyenkor a hozzátartozók általában az egész gyűjteményt eladják, vagy felajánlják olyanoknak, akikről tudják, hogy a jövőben a gondját viselnék a hagyatéknak.
Minden országban vannak gyűjtői klubok, s azoknak részlegei, amelyeknek a tagjai valamire specializálódnak. Ez a specializáció lehet járműfajta (versenyautó, busz stb.), tevékenység (mezőgazdasági jármű, katonai jármű stb.), vagy méretarány (1:18-as vagy 1:43-as stb.) szerinti, és mindenki különcsoportot alkot, tudtam meg Tamástól. Ezekben a csoportokban biztosan hamarabb megleli az érdeklődő azt a modellt, amely még hiányzik a gyűjteményéből.
Nemcsak börze és kiállítás
Az utóbbi időben adománygyűjtést is tartottunk rászoruló vagy hátrányos helyzetű gyermekek számára, de ezt nem igazán vertük nagydobra. A legutolsó akció előtt azonban a feleségemmel elhatároztuk, hogy ezentúl minden általunk szervezett börze egy-egy család vagy gyermek megsegítéséről fog szólni.
Olyanokról, akiknek egy betegség vagy egyéb miatt égető szükségük van anyagi támogatásra. A feleségem egykori kolléganőjének a gyermeke, Márk, súlyos genetikai rendellenességgel született, és a legutóbbi börzén neki próbáltunk segíteni. Tombolajegyekből és adományokból 1100 eurót tudtunk összegyűjteni, ami nagyjából egy hónapra elég a családnak a kezelési költségekre.”
Kolléganőm már 40 felé járt, mire sikerült gyermeket szülnie. Természetesen a genetikai teszteket is elvégezték, de semmilyen rendellenességet nem mutattak ki. Amikor megszületett a kicsi, teljesen egészségesnek tűnt, de később kiderült, mukolipizódisban szenved. Ez nagyon ritka betegség, ráadásul költséges a kimutatása, így magzati korban ezt nem is szűrik
– vette át a szót a feleség, Andrea.
A mukolipidózis az öröklött anyagcsere-betegségek egyik formája, amelynek esetében sajnos gyakran már a felnőttkort sem érik meg a betegek. Márk természetes ételbevitelre, önálló mozgásra és beszédre már képtelen, de élni akarása bámulatos, ahogy a család hozzáállása is, ami tiszteletet érdemlő, mondják Tomiék. Aki úgy gondolja, hogy támogatná a családot, az az SK80 0200 0000 0045 3530 9555 nyílt számlán (IČO: 53500521) teheti meg.
Megjelent a MAGYAR7 15. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
