Szenczi Molnár Albert, a református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító 1574-ben született Szencen.
Noha életének javát külföldön élte le, és műveinek többsége ott született, tevékenységét hazája javára fejtette ki. A reformáció szorgalmazta anyanyelvűségi program leghatékonyabb megvalósítója volt.
Úttörő jelentőségű latin–magyar szótára a 19. század közepéig használatban volt. Sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. század végéig kézikönyvként használták, ezáltal nagymértékben hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez.
Szenczi Molnár Albert munkásságának fő ihlető forrása a család, a szülőföld volt: Szenc és környéke, Somorja, Nagymagyar, Cseklész. Szótárának előszavában ezt írja: „Olyan családban születtem, amelyben a régi magyar nyelv romlatlanul maradt meg”(…) Tudom én, milyen édességgel vonz a szülőföld, nem hagy el és nem ereszt.” Nyelvtanának példamondatai is erre utalnak, például a helyhatározói vonzatok tárgyalásánál: Szencen lettem ez világra, Pozsonyba megyek, Győrbe készülök.
Mindezt szem előtt tartva a Csemadok 1965-ben rendezte meg szülőföldjén, Szencen először a Szenczi Molnár Albert Napokat, a város szülötte emlékének felelevenítése, hagyatékának, örökségének ápolása céljából.
A XXVI. Szenczi Molnár Albert Napokon 1995-ben pedig felavatták szobrát a város főterén. Nagy János szobrászművész márványba faragott, ülő alakos alkotása a helybeliek és a világ magyarjainak áldozatkészsége révén került a város főterére.
Azóta minden évben a szobor megkoszorúzásával kezdődik a Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozata.
Megjelent a Magyar7 2022/41. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
