Szemellenző és aránytévesztés – olvasói kritika

Egy olvasónk válasz cikkben reagált a „Francia szemétre költ ismét vagyonokat a honvédség” című írásomra. Mivel mi a nyílt vitának a hívei vagyunk, ezért változatlan formában közöljük a blogunkhoz eljuttatott levelet, melynek végén néhány mondatban magam is hozzáfűzök némi észrevételt.

“Szemellenző és aránytévesztés

Súlyos szemléletbeli tévedésekkel teli írást hozott le a jobbegyenes blog „Francia szemétre költ ismét vagyonokat a honvédség” címmel.

A szerző ismeretlen okból – talán valamiféle politikai elfogultságból –, rossz irányban vagdalkozik és bár a valóságban aligha számíthat különösebb befolyás elérésére, a szimbolikus térben tett hatása miatt – amint az a hozzászólásokon is jól lemérhető – elengedhetetlen a kiigazítása.

Ma, 2014-ben a Mistral légvédelmi rakéta fegyverrendszer megléte nem választás kérdése.

Rendszeresítése időszakában, 1997-ben még nem volt rá múlhatatlanul szükség, mert országunk integrált honi légvédelmi rendszer fölött rendelkezett, amely a hozzá tartozó komplexumokkal széles magasságtartományban, az ország jelentős területét volt képes folyamatosan oltalmazni. Ezen kívül külön csapatlégvédelem biztosította a táborba szállt sereg légvédelmét.

A honi légvédelmi rendszert az ezredforduló idején felváltás nélkül kivonták, megszüntették, csak a csapatlégvédelem elemei maradtak rendszerben terület- és objektumvédelmi célokra is.

Ekkortól a Mistral már a légvédelem egyik oszlopának számít! Időközben ugyanis az újabb képességvesztések után az ország légvédelme két fegyverrendszerre redukálódott, a szovjet örökségként megmaradt 2K12 Kub (NATO kód: SA–6) kis hatótávolságú radarvezérlésű és a Mistral infravörös önirányítású, közeli hatótávolságú rendszerre.

A két rendszer együtt alkalmazva, technikai paramétereik alapján kiegészíti egymást. A hiányzó nagyobb hatótávolságú és (hatómagasságú) rendszerek helyén az űrt a Gripen (Griff) vadászrepülőgépekkel próbálják bizonyos mértékig betölteni.

Egyelőre kérdéses a Kub rendszer pár évnél további rendszerben maradása. Ugyan modernizálható lenne (erre a lengyeleknél létezik jó példa) és időnként felröppennek erre utaló híresztelések, de ugyanúgy a közelgő kivonásáról is (az elsietett kivonás már csak azért is hiba lenne, mert a Kub-hoz az ipari javítóbázis – egyelőre – adott idehaza).

A fentiek alapján tehát rossz megközelítés, elhibázott megfogalmazás, hogy „nem feltétlenül ünnepelendő” a Mistral rendszer továbbfejlesztése, mivel a szerző adós marad az alternatívák bemutatásával!

A Mistral rendszer meglévő rakétáinak gyári üzemideje ugyanis lejárt. Múlt időben, mert ez már 2013-ban bekövetkezett. Két lehetőség adódik: a fegyverrendszer felújítása vagy kivonása.

Kivonás esetén további két lehetőség van: a kivont rendszer másik technikával történő pótlása vagy a képesség végleges elvesztése.

Ez utóbbi eset, az állandó képességvesztés évtizedek óta tartó folyamat a Honvédségnél. Az egymást váltó kormányzatok csak annyiban különböztek, hogy ez a folyamat felgyorsult vagy lelassult.

A kivont rendszer új technikával történő pótlására jelen írás szerzője nem lát több tízmilliárd forintnyi meglévő vagy akár csak tervezett forrást, várjuk az eredeti cikk szerzőjének ötleteit. Az új technika közbeszerzési eljárást is igényelne, aminek átfutása tetemes idő lenne.

A honvédségi költségvetést 2010-től befagyasztották, ami az infláció miatt valójában csökkentést jelent! Ilyen körülmények között a meglévő technika továbbfejlesztésének alternatívája a képességvesztés, utóbbi a fegyverrendszer és a védelmi képesség elvesztése mellett egyben a szakértelem, a szakmai kultúra elvesztését is jelenti.

A Kub rendszer esetleges kivonásával pedig az ország teljesen földi légvédelem nélkül maradhat!

Egy példán szemléltetve: a paksi atomerőmű körzetébe szükség esetén földi légvédelmet telepítve az az objektumnak állandó oltalmat biztosít, ami nem váltható ki maradéktalanul távolabbi bázison készültségben álló vadászgépekkel.

A Mistral rendszer, – ez kétségtelen tény – elég rosszul mutatkozott be Magyarországon. Azóta viszont javítottak rajta és a győri alakulat éleslövészetei folyamatosan eredményesen zárultak. A Mistral legutóbbi rendszeresítője India, ahol a fedélzeti változatot az új Dhruv helikopteren 2010-től alkalmazzák. A rendszeresítők száma (több, mint harminc ország) önmagában persze még nem bizonyít semmit, de hulladéknak beállítani, ahogy a cikk is teszi, erős túlzás.

A fegyverrendszer léte önmagában is potenciális fenyegetést jelent, amit egy támadónak, mint kockázatnövelő tényezőt, figyelembe kell vennie.

Érthetetlen, hogy miért éppen a rendszer továbbfejlesztése a probléma, holott számos rendszerelemet (mint például a rakétákat) korszerűbbre cserélnek.

A politikai vonatkozásokkal nem kívánok behatóbban foglalkozni, mert az eddigiekből talán kiderült, hogy mára mennyire lényegtelenné vált a fegyverrendszer léte vagy nemléte szempontjából, hogy ki, milyen kitüntetést, hogyan szedett össze. Elég furcsa hozzáállás egy fegyvert azért „nem szeretni”, mert zavaros politikai manőverek – horribile dictu büntetőjogi esetek – kapcsolódnak hozzá.

Ha az derülne ki, hogy hibás vagy éppen korrupt döntést hoztak, a fegyverrendszer akkor is itt van és működik és ma már, az ukrán válság (és hasonló krízisek) árnyékában ez a fontos.

Legyen tanulság a jövő döntéshozóinak, hogy a döntésük következményei hosszú évtizedekre szólnak! Egy fegyverrendszer szolgálatban tartása nem értelmezhető a politika szokásos időtávlataiban, hiszen sokszor kiszolgáló szakemberek generációi dolgoznak rajta! A vásárlás előtt elengedhetetlen a teljes élettartamra tervezés, a beszerzés és rendszeresítés után a korszerűsítések tervszerű elvégzése, ami lehetővé teszi a harcérték élettartam végéig történő fenntartását. Ezt a magától értetődő sémát a döntéshozóinknak még szokni kell.

Elrettentő példaként meg kell még említeni a cikket kísérő gagyi wikipédiás fotót, ami ráadásul egy román–francia hadgyakorlatot ábrázol, miközben a világháló tele van a győriek jobbnál-jobb fotóival.

A kínálkozó alkalmat megragadva, ajánlom a MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred a maga nemében kiemelkedően jó és informatív honlapját.

Batkaa”

 

A válaszlevél szerzője is láthatóan egyetért azzal a véleményemmel, hogy a Honvédségünk meglehetősen lerongyolt állapotban van. Az elmúlt bő két évtizedben minden koncepció nélkül úgy vonták ki a különböző fegyverrendszereket, hogy helyettük nem állítottak újabbakat hadrendbe.

Érthetetlen, hogy miért küldtek az ócskavastelepre olyan fegyvereket, amelyek kisebb ráfordítással modernizálhatóak lettek volna. Nyilván így sem képviselnének csúcstechnológiát, de különösen a mi régiónkban megfelelőek lennének. A válaszlevél szerzője által említett Lengyelország erre kitűnő példa. Elég csak a nálunk már régen a rozsdatemetőbe küldött Szu-22-esekre, de, hogy a légvédelemnél maradjunk, a Zsu-23-as Silkára gondolni. A lengyeleknél ezek még mind hadrendben vannak, és kiválóan működnek is.

Itt feltehetném a költői kérdést, hogy a Kub rendszert miért nem modernizáljuk, ha van rá lehetőség? Mert ugye új rendszer hadrendbe állítására biztosan nem lesz pénz. A szomszédos ukrán válság pedig igen csak indokolttá tenné ezt…

De, hogy a Mistralnal maradjunk, azt 1997-ben úgy vásárolták meg, hogy minden szakmai érv ellene szólt, a hozzáértő katonák véleményét teljes mértékig figyelmen kívül hagyták, egyszerű politikai döntés született. Nem véletlen, hogy az említett éleslövészeteken meglehetősen gyászos eredményt tudott csak felmutatni. Ezek után kifejlesztették a METEOR-3-as célrepülőgépet, melyet kifejezetten a Mistral igényeihez terveztek. Így azonban a remek lelövési statisztikák ellenére nem tudhatjuk, hogy a valóságban mit tudhatnak a francia rakéták.

Magam egy szóval sem említettem, hogy a Mistralt ki kellene vonni a hadrendből, csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy egy hibás döntés következményeként megkérdőjelezhető harcértékkel rendelkező eszközre költünk ismét milliárdokat. Úgy vélem, nincs vita abban közöttünk, hogy a Mistralnál anno jobb fegyverrendszert is be lehetett volna szerezni. Tökéletes meglátás, hogy az akkor meghozott hibás döntés következményeit évtizedekig viseljük. Mindezek fényében a franca rendszer képességnövelő bővítésének nem lehet feltétel nélkül örülni, még akkor sem, ha jelen esetben nincsen jobb megoldás. Szintén sajnálatos, hogy a felelősségre vonás – megannyi számos más gyanús esethez hasonlóan – ebben az esetben is elmaradt. 

Jurenkó Ferenc

 


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »