Szélerőműparkok és madarak – mi az igazság? Kuklis Katalin2026. 01. 12., h – 12:58
A szélerőművek egész Európában és azon túl is fontos részét képezik a megújuló energiára való átállásnak, és jelentős eszközei a környezetvédelmi politikáknak. Ugyanakkor jól ismertek a környezetre gyakorolt negatív hatásaik is.
Fejlesztésüknek ezért úgy kell történnie, hogy ne károsítsa a természetet, beleértve a madárvilágot is, olvasható a Szlovák Madártani Egyesület közösségi oldalán. Ha a turbinákat nem megfelelő helyre telepítik, hatásuk egyes fajok esetében annyira súlyos lehet, hogy akár teljes helyi populációkat is veszélyeztethetnek.
A szélturbinák bizonyítottan okoznak madárpusztulást, elsősorban a lapátokkal való ütközések miatt. A közvetlen pusztuláson túl azonban az érintett területek elkerüléséhez is vezethetnek, ami nemcsak az egyedek elvesztését jelenti, hanem a megfelelő fészkelő- és vadászterületek megszűnését is.
Fontos felismerni, hogy nem minden madárfaj érintett egyformán. A szélturbinák nagy testű, hosszú életű és ritka fajokat veszélyeztetnek leginkább – ragadozó madarakat, gólyákat vagy túzokokat. Ezek a fajok kevés utódot nevelnek fel, és minden egyes egyed elvesztése populációs szinten is jelentős következményekkel járhat. Egyes védett területeken csupán néhány pár él, és ha szélerőműparkok létesülnének a közelükben, néhány madár pusztulása az egész állomány összeomlásához vezethetne. Tudományos adatok ráadásul megerősítik, hogy a ragadozó madaraknál és több vízimadár-fajnál a halálozási kockázat lényegesen magasabb, mint a gyakori fajok esetében.
Szlovákiában olyan fajok kerülhetnek veszélybe, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas, a szirti sas, a rétisas vagy a túzok. A megoldás viszonylag egyszerű: a szélerőműparkokat megfelelő helyekre kell tervezni, távol a fő vonulási útvonalaktól, fészkelőhelyektől és a nagy madárkoncentrációjú területektől. A helyes elhelyezés a legjobb megelőzés – hatékonyabb, mint bármilyen technikai intézkedés.
Kapcsolódó cikkünk
A Szlovák Madártani Egyesület a túzokot jelölte meg az év madarának, ezzel hívja fel a figyelmet arra, hogy odafigyeléssel a nálunk kihalással fenyegetett fajok is megmenthetők.
A túzok Európa legnehezebb repülő madárfaja, s egyben az egészséges mezőgazdasági táj szimbóluma. Nemrég még közvetlenül a kihalás veszélye fenyegette, a célzott természetvédelmi tevékenységek azonban a túzok esetében megmutatták, hogy a kritikusan veszélyeztetett fajok is megmenthetők. Ezért joggal lett 2026 madara – írja a Szlovák Madártani Egyesület közleményében.
Még száz évvel ezelőtt több mint 2000 egyed élt Szlovákia déli részén, állománya azonban a mezőgazdaság megerősödése, a mezsgyék és ugarok felszántása, az orvvadászat, valamint az elektromos vezetékek építése (és az ezeknek ütköző túzokok pusztulása) következtében annyira lecsökkent, hogy 2005–2013 között Szlovákiában csak rendszertelenül, nem minden évben költött. A Csallóközből a túzokok teljesen eltűntek, és az említett években már csak Ausztria–Szlovákia–Magyarország hármas határán maradtak fenn – az ún. Ürgemezőn (Sysľovské polia).
Ausztria példáját követve 2023-tól Szlovákiában is sikerül jelentős kiterjedésű túzokélőhelyeket helyreállítani. Ennek köszönhetően 2025-ben nálunk 10 tojó költött – ez a legtöbb az elmúlt negyedszázadban. A téli időszakban pedig, amikor az osztrák, nyugat-magyarországi és szlovákiai állományokból százszámra érkeznek túzokok az Ürgemezőre, a megfigyelt egyedszám meghaladta a 600-at, ami az elmúlt fél évszázad legmagasabb értéke.
Kapcsolódó cikkünk
A faj, amelyet a kipusztulás fenyegetett Szlovákiában, főnixmadárként tért vissza – olvasható a Szlovák Madártani Társaság (SOS/BirdLife Slovensko) közösségi oldalán.
A 2025-ös költési szezon eredményei minden várakozást felülmúltak: a természetvédők 38 territóriumot és 36 költőpárt regisztráltak, ami az elmúlt huszonöt év legmagasabb értéke. A szalakóta állománya immár ötödik éve folyamatosan növekszik, ami meglepő fordulat egy olyan faj esetében, amely évtizedeken át a kihalás szélén állt.
A mesterséges odúk szerepe a visszatelepülésben
A populáció növekedésének egyik kulcsfontosságú tényezője a mesterséges odúk kihelyezése. Hasonlóan a magyarországi gyakorlathoz, Szlovákiában is célzottan telepítik ezeket a költőládákat olyan élőhelyekre, ahol a legeltetésnek köszönhetően bőséges a táplálék, ám hiányoznak a természetes költőhelyek.
Az utóbbi évtizedekben több száz odú került kihelyezésre a Kelet-szlovákiai-síkságon. Csak az elmúlt öt évben több mint 200 új odú készült el, és tavaly további 70-et helyeztek ki elektromos vezetékek oszlopaira. A friss megfigyelések szerint a szalakóták egyértelműen előnyben részesítik ezeket a magaslati költőhelyeket, mivel jobb kilátást és nagyobb védelmet biztosítanak a ragadozókkal szemben.
Északi terjeszkedés és új költőhelyek
A szalakóta állománya Délkelet-Szlovákiában már öt éve növekszik, de a költés eddig jellemzően a Latorcától délre koncentrálódott. 2025-ben azonban három új territórium is megjelent a folyótól északra, melyek közül kettőben sikeres költést is észleltek.
A szalakóta hosszú távú fennmaradása szorosan összefügg a mezőgazdasági területek kezelésével. A legeltetéses állattartás – bár gyakran nem a legjövedelmezőbb gazdálkodási forma – kiemelt jelentőségű a biodiverzitás megőrzésében. Jövője azonban nagymértékben függ az állami támogatásoktól és a földhasználati szabályozástól.
Kapcsolódó cikkünk
Egy szalakótapárt figyeltek meg ornitológusok Bodrogköz sztyeppéin, a Tőketerebesi és Nagymihályi járások területén. A szalakóta azon kevés vonuló madárfajok egyike, amely csak április végén tér vissza afrikai telelőhelyéről Szlovákiába – számolt be róla a Szlovák Madártani Társaság (SOS) /BirdLife Slovensko a közösségi oldalán.
A szalakótát 2025-ben az év madarává választották. Több mint tíz éven át helyileg kihaltnak vélték, ám 2020-ban újra megjelent. Jellegzetesen élénk kék színű madár, méretre körülbelül varjú nagyságú, szárnyfesztávolsága 66–73 cm. Feje, nyaka és hasa ragyogó türkizkék, háta gesztenyebarna. Népies elnevezése „kék varjú” is volt, részben rikácsoló hangja miatt.
Bucz Veronika a komáromi Duna Menti Múzeum ornitológusá a regionális komaromedia.sk hírportálnak elárulta, hogy az utolsó pár 2010-ben a komáromi járásban, Gyalla környékén fészkelt. A következő évben ez a pár már nem jött vissza, érdekességük, hogy pár egyik tagja magyarországi volt, a másik szlovákiai. Az ornitológus elárulta azt is, hogy gömöri és kelet-szlovákiai területek kedvezőbbek szalakóták, s mivel ott újra van legeltetés.
A BirdLife szerint a szalakóta a szlovák sztyeppék természetvédelmének zászlóshajója. A madarat főként a legeltetés visszaszorulása és az intenzív mezőgazdasági művelés szorította ki az alföldekről. Délkelet-Szlovákiában az ornitológusok évek óta mesterséges odúkat helyeztek ki a madaraknak, a 2024-es szezonban 29 fészket foglaltak el. Szlovákia jelenleg az egyetlen európai ország, ahol a helyileg kihaltnak vélt szalakóta visszatért fészkelni a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően. A 2025-ös költési szezonban 60 új odú áll majd a szalakóták rendelkezésére, a következő évben pedig további 50.
„A szalakóták természetes módon harkályok által vájt faodvakban fészkelnek, ezekből azonban egyre kevesebb van a mezőgazdasági területeken”
– közölte az SOS.
Bucz Veronika szerint várható, hogy komáromi járásban is újra megjelennek ezek a madarak. A Nagyléli szigeten kihelyezték a bódékat, a legeltetés folyamatos, így visszatérhetnek a madarak.
(TASR, komarnoviny.sk)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
