A Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat karácsonyi édességgyűjtést szervezett az opolei Szent Jadwiga Nővérek kongregációja által működtetett szociális otthon lakói számára, ahol több mint 120 értelmi fogyatékos fiatal gyermek és hölgy él. Az alábbi személyes beszámoló a Székesfehérvári Egyházmegye oldalán jelent meg január 21-én.
Az összegyűjtött adományokat személyesen juttattuk el a helyszínre. A küldöttség tagjaként, mint a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász fenntartásában működő Szent Kristóf Ház munkatársa és mint a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat képviselője vettem részt az utazáson Szalai Tamás, a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, valamint egy hivatalos tolmács kíséretében. Utunk fő célja a fehérvári lakosok és az önkormányzat által gyűjtött négykartonnyi édesség átadása volt, de ennél sokkal többet vittünk magunkkal.
Számomra a látogatás legmeghatóbb pontja saját intézményünk, a Szent Kristóf Ház ajándékainak átadása volt. Fiataljaink és munkatársaink heteken át készültek, hogy valami személyeset, valami „fehérvárit” adhassunk át: gondosan eltett házi savanyúságokat; saját készítésű, illatos karácsonyi puszedliket; két gyönyörű, fiataljaink által festett Szűz Mária-képet; és számos egyéb, kézzel készült apróságot. Ezek az ajándékok nem csupán tárgyak voltak, hanem üzenetek: a mienkhez hasonló sorsú fiatalok szívének egy-egy darabja.
A több mint háromórás látogatás végén megerősítettük: ezt a kapcsolatot a jövőben is ápolni fogjuk. Külön köszönet illeti a Szent Kristóf Ház fiataljait és munkatársait az igényes és szeretetteljes ajándékokért, valamint Török Eszter intézményvezető asszonyt, akinek támogatása és nyitottsága nélkül ez az együttműködés nem jöhetett volna létre.
Szívszorító és egyben felemelő volt tapasztalni, mekkora erőt ad az ottlakóknak a tudat: nincsenek egyedül. Bár több száz kilométer választ el minket, a sorsközösség hídja mégis összeköti őket székesfehérvári társaikkal. Ez a figyelem kinyitotta számukra a világot, és a közösséghez tartozás melengető érzésével töltötte meg a szívüket. A látogatás bizonyította, hogy a testvérvárosi kapcsolatok akkor válnak igazán élővé, amikor hivatalos papírok helyett emberséggel, közös dalokkal és őszinte szeretettel töltjük meg őket.
Szöveg: Geiger Barbara Anna
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
