Álmomban sem gondoltam volna, hogy Andrej Danko házelnök ilyen híressé teszi szűk pátriárkámat, Pozsonyhidegkutat, szlovákul Dúbravkát. Mégpedig egy gyalogosátjáró szemaforja által.
Szinte naponta elmegyek a január 11-én történt baleset színhelye mellett, olykor gyalog, máskor autóval, de nem találok magyarázatot az ütközésre. Na jó, nem velem esett meg a karambol, ezért nem is kell kipréselnem magamból semmiféle magyarázatot. Én csak a közzétett megokolást kérdőjelezem meg. Danko azt állítja, hogy megcsúszott a kocsija, és emiatt történt a szerencsétlen eset. Csakhogy azon a bizonyos napon tudtommal mifelénk nem voltak jegesek, tehát síkosak az utak.
A kapitány másnapi és harmadnapi hárításaiból még inkább bonyolódik bennem a kép, de nem vitatkozom tovább (magammal), majd kiderül, hiszen a vizsgálat a vége felé jár (kb. két hét eltelte után!), de azt azért kiemelném, hogy egyáltalán nem tudtam nevetni, amikor a baleset másnapján Danko az őt körülvevő újságírók kérdésére, miért nem várta meg a rendőrséget, miért ment el a helyszínről, azt felelte (nagyon viccesen!), hogy egy szemaforral nem írhatta meg az eset jegyzőkönyvét, így hát hazament. Azon meg már majdnem elsírtam magam, amikor kiderült, hogy 15 órával az ütközés után végeztek nála alkoholszondás vizsgálatot.
Majd később jöttek a további mellébeszélések, hogy így sérülés, meg úgy sérülés, meg hogy kitörtek a fogai… Semmi jele nem volt az úr képén az ilyen jellegű, se testén más jellegű sérülésnek. Belső sérülésről meg végképp nem beszélhetünk, annak már régen meglennének a következményei.
Minden bizonnyal jófajta járgányt futtatott be aznap este (nyilatkozata szerint próbautat tett az új autójával), amelyik látványosan megvédte a biztonságát.
Szóval, lassan lezárul a vizsgálat. De senki sem (pl. az illetékes rendőrségi szervek, parlamenti kollégák, párttársak stb.) tájékoztathat róla, nem is beszélve a főszereplőről, aki újabban egyenesen levegőnek nézi a sajtó képviselőit. Ők pedig szórják a kérdéseket, válaszokat hiába is várva. Illetve csak olyanokkal illetik őket, hogy „nem nyilatkozom”, „nem nyilatkozhatom”, „majd a vizsgálat lezárása után tájékoztatunk”, „megtiltották, hogy bármit is mondjunk” Hogyhogy? „Úgy, hogy ez egy folyamatban lévő vizsgálat”… És hol a beígért kamerafelvételek? A térfigyelő kamerák felvételeit miért nem teszik közzé? „Majd ha az ügyészség lezárja az ügyet” – hangzik a sematikus válasz már vagy tizedszer. Az sem segít, hogy az újságírók felidézik, hogy a 2022 októberében történt két súlyos tragédia, a Zoch utcai és a Vár utcai esetében már az elkövetés másnapján nyilvánosságra bocsátotta a rendőrség a kamerafelvételeket. „Majd itt is közzétesszük.” De mikor? „Majd ha az ügyészség lezárta a vizsgálatot.” Na de meddig várjunk? Valahogy sokáig tart a vizsgálat.
Hát igen, egy szemafort elég nehéz kihallgatni”
– ezt már Juraj Krúpa ellenzéki képviselő mondta nem titkolt gúnnyal a késleltetett vizsgálat címére.
S ha már szóba került a vizsgálat hosszadalmas volta, fel kell idéznünk, hogy Robert Fico miniszterelnök a jelzőlámpás ballépés (csúszás) másnapján kinyilatkoztatta heves felháborodását amiatt, hogy miért kell ügyet csinálni abból, ha valaki megcsúszik a kocsijával, és emiatt egy kis koccanásra kerül sor. Szerinte ez csak amolyan csip-csup dolog. Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter pedig előrebocsátotta, hogy a vizsgálat nem tart majd néhány napnál tovább. Hát, ehhez képest túlontúl sokáig tart. A szegény szende szemafornak meg szó nélkül kell elviselnie a rá hárított felelősséget. Igaz is: miért volt éppen akkor éppen ott?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
