December 10-én volt a százéves évfordulója annak, hogy Szűz Mária megjelent a fatimai látnok Lúcia dos Santos nővérnek a spanyolországi Pontevedrában, ahol az öt elsőszombati ájtatosság terjesztését kérte tőle. A centenárium alkalmából az Apostoli Penitenciária 2026. december 10-ig tartó szentévet és teljes búcsút engedélyezett a Pontevedrát ez idő alatt felkeresőknek. Nicolás de Cárdenas írása.
Ugyan a jelenéseket a Szentszék nem ismerte el hitelesként, ám már a kezdetektől fogva népi ájtatosság övezi, és számtalan kegyelem forrásává váltak az elsőszombati ájtatosságok.
1916-ban „a béke angyala”, a következő évben Fatimában Szűz Mária jelent meg a három pásztorgyermeknek, Franciscónak, Jacintának és Lúciának. Miután Lúcia két unokatestvére 1919-ben és 1920-ban meghalt, az életben maradt harmadik gyermeket Leiria püspöke védelmébe vette, és inkognitóban, Dolores álnéven a Portóban található Szent Dorottya-nővérek által vezetett iskolába küldte tanulni. Tizennyolc éves korában szeretett volna belépni a sarutlan karmelitákhoz, de a Dorottya-nővérek rábeszélték, hogy inkább az ő rendjük noviciátusát kezdje el a galíciai Tuy településen.
Mivel kilétét nem lehetett felfedni, a nővérek nem tudták igazolni a noviciátusba való belépéshez szükséges tanulmányokat, ezért Pontevedrába küldték, hogy az ottani rendházban fizikai munkát végezzen.
A helyzet miatt letörve úgy gondolta, vágya, hogy karmelita apáca legyen, egyre kevésbé tűnik valószínűnek. 1925. december 10-én Lúcia celláját természetfeletti fény töltötte be. „A Szűzanya, mintha bátorságot akart volna belém csepegtetni, gyengéden anyai kezét a jobb vállamra tette, és ugyanakkor megmutatta nekem a másik kezében tartott, tövisekkel körülvett Szeplőtelen Szívét” – írta később a látnok. Abban a pillanatban a szintén jelen lévő Gyermek Jézus így szólt hozzá: „Légy együttérző legszentebb Anyád Szívével, amelyet hálátlan emberek minden pillanatban tövisekkel szúrnak át, és nincs senki, aki vezekléssel eltávolítaná azokat.”
Szűz Mária ezután megkérte Lúciát, hogy terjessze az öt elsőszombat ájtatosságát, amelyről már nyolc évvel korábban Fatimában is beszélt neki és unokatestvéreinek: „Megígérem, hogy haláluk óráján a megváltáshoz szükséges kegyelemmel segítek mindazoknak, akik öt egymást követő hónap első szombatján gyónnak, szentáldozáshoz járulnak, elimádkoznak öt tizedet a rózsafüzérből, és 15 percet velem töltenek, miközben a rózsafüzér 15 titkán elmélkednek, azzal a szándékkal, hogy engem engeszteljenek.”
Öt nappal később, 1925. december 15-én, Lúcia vallomása szerint feladatai ellátása közben találkozott egy fiúval, akinek meg akarta tanítani az Üdvözlégy, Mária kezdetű imát, és ezért kapacitálta a fiatalembert, hogy térjen be egy kápolnába egy rövid imára. Több hét telt el, és 1926 februárjában Lúcia nővér újra találkozott a fiúval, és megkérdezte tőle, hogy imádkozott-e Szűz Máriához, ahogyan azt javasolta neki. A fiú felé fordult, és azt kérdezte tőle: „És te elárultad a világnak, amit a Szűzanya kért tőled?”
Ebben a pillanatban a fiú „ragyogó gyermekké” változott, akivel Lucia nővér tovább beszélgetett. A kisfiú ragaszkodott ahhoz, hogy terjessze az elsőszombatok iránti tiszteletet, mert „sok lélek kezdi el, de kevesen tartanak ki a végéig, és azok, akik kitartanak, azért teszik, hogy megkapják az ígért kegyelmet”.
„Azok a lelkek, akik öt elsőszombatot buzgón teljesítenek, és vezekelnek a Szűzanya Szíve engesztelésére, jobban tetszenek nekem, mint azok, akik tizenötöt teljesítenek, de langyosak és közömbösek” – mondta a gyermek, aki megerősítette, hogy a gyónásnak nem kell feltétlen akkor történnie, feltéve, hogy a szentáldozáshoz kegyelmi állapotban és vezeklési szándékkal tudnak járulni enélkül is az adott szentmisén.
Mindezeket az eseményeket Lúcia nővér 1927-ben mesélte el, miután december 17-én a tabernákulumhoz ment, hogy megkérdezze, hogyan fedheti fel ezt a kérést, ha az a Fatimában közölt titok része. Lúcia nővér elmondta, hogy Jézus egyértelműen úgy kérte tőle: „Lányom, írd le, amit kérnek tőled; és mindent, amit a Boldogságos Szűz kinyilatkoztatott a jelenésben, amikor erről a tiszteletről beszélt. A titok többi részét pedig továbbra is tartsd meg akként.”
Lúcia nővér 1925 és 1946 között Spanyolországban élt. Az országban tartózkodása alatt megírta emlékiratait. Amikor 1931-ben kikiáltották a vallásellenes Második Köztársaságot, polgári ruhában menekült a szintén Galíciában található Rianxo városába, a tuy-i Dorottya-nővérek elöljárójának otthonába. Betegsége miatt egy hónapot töltött a partok közelében fekvő La Toja-szigeten is. 1945-ben a szentév alkalmából Santiago de Compostelába utazott. Végül 1949-ben belépett a sarutlan karmeliták rendjébe.
A Szűz Mária pontevedrai jelenései nem kaptak hivatalos elismerést a Vatikántól. Azonban, akárcsak más hasonló természetű jelenségek, már a kezdetektől fogva népi áhítat övezte. Az 1930-as években, de különösen az 1940-es években, a spanyol polgárháború után, a kegyelmek és a zarándoklatok száma megsokszorozódott, és az azt követő évtizedekben egyesületek és plébániai kezdeményezések jöttek létre ennek alapján.
A 20. század utolsó harmadában a hely a Jelenések kegyhelyeként vált ismertté, azonban a 21. század elejére annyira tönkrement az épület, hogy a spanyol püspöki konferencia 2021-ben megvásárolta a helyszínt a spanyolországi Fatimai Apostoli Világszövetségtől, és megkezdte a helyreállítási munkálatokat.
A centenárium alkalmából a Szentszék jubileumi évet hirdetett „Mária mindezeket a szívében őrizte” mottóval, amely Lukács evangéliumából származik. Az Apostoli Penitenciária apostoli áldást és teljes búcsút adott a szokásos feltételek mellett azoknak a zarándokoknak, akik 2026. december 10-ig meglátogatják a pontevedrai Jelenések kegyhelyét.
Forrás: Romkat.ro/ACI Prensa/Catholic News Agency
Fotó: Fatimai Kegyhely
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
