A lengyel származású Artur Bartol szalézi szerzetes pap már több éve dolgozik Kamerunban misszionáriusként: plébániát vezet, projekteket dolgoz ki és oktat, valamint Ebolowa város börtönének lelkésze is.
A fogvatartottak túlzsúfolt körülmények között élnek a kameruni börtönökben, sok mindenre lenne szükségük, de kevés ételt és figyelmet kapnak a hatóságoktól. A szalézi karizmát a kísérés és a segítségnyújtás jellemzi – maga Don Bosco a torinói La Generala börtön fogvatartottai között is tevékenykedett. Bartol atya megtanította a fogvatartottakat folyékony szappant készíteni, hogy megtanulják, hogyan keressenek pénzt a megélhetésükhöz, amikor visszatérnek a szabad életbe.
A rablástól a gyilkosságig különböző bűncselekményekért és vétségekért elítélt fogvatartottak a börtönben nagyon nehéz körülmények között élnek. Ezért a hétköznapoktól eltérő minden gesztus vagy tevékenység bátorítást jelent számukra és hálásak érte. A börtönbe bejáró szaléziak nem ítélik el őket a múltjuk miatt, inkább kísérik őket a jelenben és a jövőben, segítik őket és megmutatják nekik az evangélium szépségét.
Annak érdekében, hogy a börtönből kikerülve becsületesen megélhessenek, Bartol atya megtanította őket a szappankészítés művészetére: először szappanport, majd folyékony szappant készíteni. „Így segítünk a rabokon. Megtanulnak szappant főzni, hogy miután leülték az idejüket, eladásra termelhessenek és méltóan megélhessenek” – magyarázza a szalézi.
A kameruni börtönökben, akárcsak sok más afrikai börtönben, a fogvatartottak az elkövetett bűntől, a kapott ítélettől vagy életkoruktól függetlenül élnek együtt, sokkal nagyobb számban, mint amennyire a létesítményeket tervezték. A túlzsúfoltság, a hőség, a víz- és élelmiszerhiány nagyon megnehezíti a fogvatartottak életét, és elősegíti számos betegség kitörését és terjedését is.
Bartol atya mindezek ismeretében kezdettől fogva igyekezett nem csak kísérni a fogvatartottakat, hanem segíteni is rajtuk. Hozzáállásával, tetteivel elnyerte a bizalmukat, így nem volt nehéz velük valami tevékenységbe kezdeni. „Nemcsak szappanfőzési tanfolyamokat szerveztünk, hanem tanítottuk őket írni-olvasni is, mert erre nem mindenki volt képes. A vakáció idején, a szünidőben pedig sportvetélkedőket is rendeztünk” – mesélte a lengyel misszionárius.
A szappankészítési projekthez Bartol atya egy szappanfőző szakember segítségét kérte, hogy szervezzen meg egy tanfolyamot a börtönben. Először az elméleti részt magyarázták el a fogvatartottaknak, majd műhelyt alakítottak ki a gyakorlati részhez. A foglyok füzeteket kaptak, amelyekbe fel kellett írni az arányokat, hogy hány gombóc vagy kupak kell az alapanyagokból a szappan elkészítéséhez – nem lehetett másként, hiszen senkinek sem volt mérlege a súlyok lemérésére.
A kész termékeket flakonokba csomagolják, és a következő feliratú matricákkal árusítják: Don Bosco irányítása alatt az Ebolowa börtönben gyártott szappan. A bevételből újabb anyagok és vegyszerek vásárolhatók, amelyekkel folytatható a gyártás. Egy egyszerű, nagyon konkrét projekt ez a fogvatartottak számára, amelynek a jelenben az az eredménye, hogy aktívan élnek, a jövőben pedig, hogy a szabad életben el tudják tartani magukat a munkájukból.
Forrás: ANS-Ebolowa/Szaléziak.hu
Fotó: Twitter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
