Távoktatás formájában kezdődik a nyári szemeszter a több mint 1800 fiatalt oktató komáromi Selye János Egyetemen. A koronavírus-járvány egyelőre nem teszi lehetővé a jelenléti oktatást, és az is biztos, hogy a hallgatóknak és az alkalmazottaknak a közeljövőben rendszeres tesztelésre kell készülniük. Hogy mikor áll vissza a régi rend, és ér véget a csaknem egy éve tartó, minden szempontból kedvezőtlen állapot, amely keresztülhúzta az egyetem számos elképzelését, nehéz megjósolni. Juhász Györggyel, az egyetem nemrég újraválasztott és napokban kinevezett rektorával beszélgetünk.
A rektor bízik abban, hogy hamarosan megint tudásra éhes fiatalokkal telnek meg az előadótermek, a szaktantermek, és ott folytatódhat az oktató-tudományos munka, ahol félbe maradt. Annál is inkább, mert komoly tervei vannak az egyetem jövőjét illetően, és jó néhány sürgető feladat is elvégzésre vár.
Amikor utoljára beszéltünk, valamikor ősszel, még bizakodó volt, és remélte, nem kell ismét bezárni az intézményt. Az utóbbi hónapok azonban embert próbálónak bizonyultak, nemcsak a hallgatók, de az oktatók számára is. Látja már a fényt az alagút végén?
Bár az oktatási miniszter azt szerette volna, hogy jelenléti formában vágjunk neki a nyári szemeszternek, a tesztelés kérdése még nem megoldott. Ezért a dékánokkal való egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy online formában kezdjük az oktatást, amit a kijárási tilalom is indokol.
Amint a járványhelyzet megengedi, szeretnénk áttérni a jelenléti formára. Tudatában vagyunk annak, hogy a nyitásban mi majd valamikor az alap- és a középiskolák után kerülünk sorra. Ha reálissá válik a visszatérés lehetősége, mindenképpen a végzős hallgatókat, az alap- és a mesterképzésben részt vevőket részesíteném előnyben. Nekik a szakmai-gyakorlati képzésben még van pótolnivalójuk, le kell adniuk a diplomamunkáikat, és fel kell készülniük az államvizsgára.
Később pedig fokozatosan az összes hallgatónk visszatérhetne a jelenléti oktatásra. Annál is inkább várjuk ezt, mert egyetemet működtetni diákság nélkül enyhén szólva sem szokványos. Mi, oktatók is nagyon várjuk már őket, nélkülük hiányzik az egésznek a sava-borsa, kihaltak az épületeink. A járvány miatt az idei nyílt napunk is online formában kerül megrendezésre február 16-án. Amennyiben a járványügyi helyzet javulna, lehetségesnek tartjuk, hogy valamikor tavasszal tartanánk pótlólagosan nyílt napot, vagy pedig a Komáromi Egyetemi Napokra hívnánk meg az iskolánk iránt érdeklődő fiatalokat. A jelenlegi helyzet anyagilag is nagy megterhelést jelent az egyetemnek, ráadásul az oktatók is home office-ban végzik a munkájukat, saját virtuális platformon keresztül folyik az oktatás. Ez senkinek sem ideális állapot, főleg a gyakorlati órák tekintetében. De a szemeszter folyamán az oktatóink számára lehetővé tettük, hogy szükség esetén használják a szaktantermeket, a laboratóriumokat is, amelyeket különböző segédeszközökkel szereltünk fel, hogy szemléltetni tudják otthon, a számítógép monitorja előtt ülő hallgatóknak is a tananyagot. Mindez, valamint a fertőtlenítőszerek, a védőeszközök beszerzése nem kevés pénzünkbe került.
Hogyan látja, mit veszítenek az egyetemisták ezzel a helyzettel, ami lassan egy éve fennáll?
Nagyon sokat. Az egyetemi lét ugyanis nemcsak a tanulásról szó, de a szocializálódásról is. Baráti körök alakulnak ki, a kollégiumokban együtt szórakoznak, sütnek-főznek a fiatalok, sokszor együtt tanulnak, segítik, bátorítják egymást. Most pedig hosszú hónapok óta csak online tartják a kapcsolatot. Az oktatók is szeretnének már végre hús-vér hallgatókat látni.
A személyes találkozás semmivel sem pótolható. Kollégiumunk október közepén alaposan kiürült, a legtöbben hazautaztak, de mivel akadtak néhányan, akiknek szükségük volt szállásra, nem zártuk be, csak karácsony előtt. Azóta lényegében üresen áll, veszteséget termel. A tavaly tavaszi kiesésnek a minisztérium egy részét ugyan megtérítette, de ez a mostani helyzet rengeteg költségbe kerül, mert ha nem is lakik ott senki, a kollégium munkatársainak a bérét fizetnünk kell, az épületeket pedig temperáljuk. Csak remélni merjük, hogy a nyári szemeszter alatt újra megtelhet hallgatókkal, és az élet visszatérhet a régi kerékvágásba.
Az oktatási minisztérium most készíti elő a felsőoktatási törvény módosítását, amelybe nem vonta be azokat, akiket leginkább érint, s akik értik is az egyetemek és a főiskolák működését. Ráadásul a tervezet több olyan pontot is tartalmaz, amely az egyetemek autonómiájának megcsorbítását jelentené. Miben rejlik a legnagyobb veszély?
A törvénymódosításnak egy nem hivatalos verziója már köröz az oktatók körében. Nem tudok róla, hogy például a Szlovák Rektori Konferenciát, a Felsőoktatási Tanácsot vagy a Főiskolai Hallgatók Tanácsát bevonták volna az előkészítésébe.
Elsősorban az akadémiai önkormányzati szervek hatáskörének a megváltoztatási szándéka az, ami aggodalomra ad okot. Módosulna, pontosabban gyengülne az akadémiai szenátus jogköre, míg az igazgatótanácsok jogköre megerősödne, önkormányzati szervvé válnának.
Kisebb létszámú lenne az igazgatótanács, tagjainak a felét a minisztérium nevezné ki, felét pedig a szenátus javasolná a miniszternek. Ez a szerv választaná meg az egyetemek új rektorjelöltjeit is. Enyhén szólva nehezen nevezhető önkormányzatinak egy olyan szerv, ahová a minisztérium nevez ki „messziről jött” embereket. A tervezet a karokon is meg szeretné szüntetni az akadémiai szenátusokat, a dékánok személyéről a rektor döntene, nem a kari szenátus, amint ez jelenleg működik. Abban bízom, hogy kikérik a véleményünket, és biztos vagyok benne, hogy nagy vitát fog kiváltani a tervezet a szlovákiai akadémiai közegben. Nem születhet törvénymódosítás rólunk, nélkülünk.
Nem ez az egyetlen változás vagy kihívás, amivel a közeljövőben számolni kell, hiszen a minőségbiztosítási rendszer is átalakul. Ennek hátterében az a nem is túlságosan rejtett szándék áll, hogy szűküljön az egyetemek köre. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?
Meg kell felelni a minőségbiztosítási kritériumoknak és elvárásoknak. Ezt a területet prioritásként kívánjuk kezelni. Minden egyes egyetemnek saját minőségbiztosítási eljárásokat kell kidolgoznia, amelyeket be kell tartania annak érdekében, hogy az oktatás minősége megmaradjon.
Az alapot az Akkreditációs Ügynökség által kiadott standardok képezik, melyeknek érvényesülniük kell, és ezeket a normákat életbe kell léptetni az egyes tanulmányi programok tervezésénél, elfogadásánál és akkreditációjánál. Ha ezek a standardok be vannak tartva, és létezik egy olyan rendszer az egyetemen, ami ezt a minőséget biztosítja – létezik egy egyetemi felügyelő szerv –, akkor ezt a rendszert a jelenlegi előírások szerint nekünk két éven belül akkreditáltatnunk kell az Akkreditációs Ügynökségnél. Az pedig elkezdi ellenőrizni, hogy a rendszer működőképes-e, megbizonyosodik arról, hogyan működik. Ha úgy találják, hogy jól működik, megadják a lehetőséget arra, hogy azokon a szakokon belül, amelyek jelenleg az egyetemi karokon működnek, új tanulmányi programokat indíthassunk. Első hallásra talán kicsit bonyolult, de a lényeg, hogy az oktatás színvonalát meg kell tartanunk. (…)
Ha érdekli a cikk folytatása, vásárolja meg, vagy fizesse elő a Magyar7 hetilapot. Az írás megjelent a hetilap 2021/6. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
