A kötetben Somorjai Ádám bencés szerzetes, pap, egyháztörténész a zalavári bencés apátságban elhangzott három előadásának megszerkesztett változatát olvashatjuk. Az első fejezetben a szerző a hazánkban meglehetősen elfeledett Szent Adorján vértanú személyével és tiszteletével foglalkozik, a másik két részben pedig a szláv és magyar kereszténység közös tapasztalatairól elmélkedik.
Ádám atya kiemeli: a Kis-Balaton szívében található ősi Mosaburg, illetve Blatnohrad, majd Szent István idejében Kolon vár, Szent László király idejétől pedig Zalavár néven ismert helyen volt a török hódoltság előtti időszakban Zala vármegye, valamint a Szent Adorján zalavári bencés apátság székhelye. Az 1950-ben kezdődött régészeti feltárások nyomán előkerültek cirill betűs feliratok, „a legrégibbek a műfajban”, a mosaburgi-blatnohrádi korszak keresztény templomainak alapkövei. Az egykori Szent Adorján-bazilika romjai között évente, a közeli Szent István-emléktemplomban pedig évente többször istentiszteletet tartanak, görög (orosz ortodox) és latin szertartás (magyar és szlovák) szerint egyaránt. Bolgárok, szlovének és szlovákok emlékszobrokat emeltek, és így tisztelegtek Cirill és Metód, a szlávok apostolai és Európa védőszentjei előtt, akik 866/867 táján egy esztendőt töltöttek itt, és innen indultak Rómába, a pápához.
2011 óta minden évben, június harmadik szombatján ide zarándokol a szlovákiai tábori lelkészség püspöke, papsága vezetésével számos szlovák hívő, hogy ápolják Cirill és Metód emlékét, és együtt ünnepeljenek a magyar tábori lelkészséggel. 2019 óta, a zalavári bencés apátság alapításának millenniuma óta évente itt ünneplik szeptember első szombatján Szent Adorján római centurió vértanú emléknapját.
Somorjai Ádám OSB kötete erre a gazdag örökségre kívánja felhívni a figyelmet. Szent Adorján élettörténetét ismertetve felidézi: 278 körül született, és 306. március 4-én, 28 évesen nyerte el a vértanúság koszorúját. Adorján feladata az volt, hogy őrizze a halálra ítélt keresztényeket, akik öröménekeket zengtek kivégzésük előtt. Legendája szerint, amikor megkérdezte tőlük, milyen jutalmat várnak Istentől, Szent Pál szavaival válaszoltak: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amiket Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9). Erre ő is megtért, emiatt őt is bebörtönözték, és végtagjainak levágására ítélték. Felesége, Natália már keresztény volt ekkor. Adorján megvallotta hitét Kelet császárának, Maximianusznak. A vértanúhalált halt Adorján tisztelete korán elterjedt, jobban, mint feleségéé, Natáliáé, akinek kényszerházasság elől kellett menekülnie. A legenda szerint „szentekhez illő megoldást találtak”, látomásában megjelent megdicsőült férje, és elragadta hitvesét. Somorjai Ádám szerint a vértanúknak köszönhetjük, hogy „győzött a transzcendens Isten fogalma az immanens világban, mert hitükkel és hihetetlenül nagy véráldozatokkal megvívták ezt a háborút: át tudták törni a földi lét zárt egét, hogy eljussanak az azon túli Valódi Valósághoz”. A keresztény ember Szent Adorján példájára erősödhet a Krisztus-hit megvallásában.
A kötet szerzője kifejti: 2053–2055 körül lesz 1200 esztendeje, hogy elkészült az első Szent Adorján-templom Zalaváron, amit akkor németül Mosaburgnak, szlávul Blatnohrádnak hívtak. Ennek a helynek, ahol a honfoglaló magyarság megtelepedett, előtte is volt keresztény történelme, és fontos, hogy ennek tanulságait is bevonjuk a nemzeti történelem vizsgálatába. Ádám atya figyelmeztet: a magyaroknak szembe kell nézniük azzal, hogy a szlovákok számára Szent István államalakulata „végzetes” volt. A Szlovákiában élő és szlovák állampolgárságú magyarok ezt naponta „arculcsapásként” tapasztalják meg. Ha viszont „nem rakjuk ki történelmünkből” az államalapítás előtti kétszáz esztendőt, „ha Zalavárott, Pribina várában, Mosaburg-Blatnohrádon kezdjük”, akkor ráébredhetünk:
Idézi a kötet írója Frantisek Palackyt, a csehek nemzeti történetíróját, aki 1836–1837-ben A cseh nemzet története Cseh- és Magyarországban című ötkötetes művében azt írta: „A magyarok a szlávok végzete.” Somorjai Ádám válasza ezzel szemben: ha a magyarok nem jönnek ide, és nem alapítanak erős államot, akkor a mai visegrádi négyek államterületén németek élnének. A Gondviselés azért hozta ide a magyarokat, hogy megvédje a német nyomástól a későbbi szláv népeket, ezért államalakítása, a csehekétől némileg megkésve, de a lengyelekével egy időben, csak szerencsét hozott a szlávok számára. Zalavár pedig egyfajta lelki központ ma a szláv népek számára, és ez a hely magyar földön van, és kötelez bennünket, alkalmat teremt, hogy felidézzük: történelmünknek lehet egy olyan olvasata is, amelyben a szláv kezdetek és a szlávokkal való együttélés nem csupán negatív, hanem pozitív hozadékkal is rendelkezik.
Az egyháztörténész megfogalmazza a kötetben Pannónia három misszióját is: 1., római misszió, melynek a népvándorlás, nevezetesen a hunok vetnek véget, s amelyet elprivatizáltak a dákok vélt vagy valós leszármazottai. 2., szláv, zalavári misszió, melynek a magyarok, a hun-garusok bejövetele vetett véget, s amelynek örökségét elprivatizálták a Kárpátok karéjában fennmaradt szlávok utódai. 3., magyar misszió, amely ismét szláv közvetítéssel, bajor és velencei misszionáriusoknak köszönhetően megmaradt a sajátunknak, Szent István királyunk érdemeiért.
Somorjai Ádám szerint a feladat tehát az, hogy kritikusan újragondoljuk keresztény történelmünk eme új dimenzióinak jelentőségét, „s erre itt, Zalavárott, a szláv népek lelki központjában nyílik lehetőség, Adorján és Adalbert-Wojciech-Béla vértanúk lelki örököseiként”. A lengyel, a cseh és a magyar korona egykori területei gazdaságilag és kulturálisan sajátos egységet képeztek. Ezt a hagyományt fedezte fel a rendszerváltozás miniszterelnöke, néhai Antall József, amikor meghirdette a visegrádi országok összefogását, egyben sorsközösségét. „Ez az örökség, amelyet ha vállalunk, új dimenziók nyílnak meg előttünk, s elhárulnak a szomszéd népekkel való ellenségeskedés ősakadályai. Ez az örökség, amely inkább összeköt minket, mint szétválaszt.”
Somorjai Ádám OSB: Pannónia három missziója
Szent István Társulat
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: orszaguton.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
