A francia főváros másodszor rendezhet olimpiát idén nyáron, éppen az első után száz évvel. 1924-ben is az olimpiai falu felépítése, a szállodai árak emelkedése, a közlekedési korlátozások és sztrájkfenyegetések okoztak problémát, éppúgy, mint most.
Alig néhány héttel az olimpia kezdete előtt az olimpiai körüli aggodalmak nem oszlottak el a franciákban. Ezek a témák, amelyek már hónapok óta napirenden vannak, furcsa módon visszaidézik azokat a gondokat, amelyekkel 1924-ben is szembesültek a franciák. A Francia Nemzeti Könyvtár archívumából a Franceinfo szemlézte ki a korabeli cikkeket.
1924. május 2-án a Le Petit Journal, egy republikánus és konzervatív párizsi napilap a címlapon többek között ezzel főcímmel jelent meg: „Készen állunk-e az olimpiai játékokra?” A Jacques Mortane által aláírt cikk alcíme: „nyugtalanító látogatás Colombes-ban”, vagyis a leendő olimpiai falu helyszínén. A játékok két hónappal később, 1924. július 5-én kezdődtek, és az újságíró néhány kollégájával együtt meghívást kapott, hogy látogasson el a Párizs nyugati külvárosában lévő településen létrehozott helyszínre.
„A barakkok a földre épültek, mindenféle útépítés nélkül. Nincsenek járdák vagy burkolatok” – írja a francia újságíró. Az egyik őr „fenségesen sétál egy nyári sapkával, amelyen az olimpiai falu felirat csillog. Bravó, ebben megelőztük a tervezett menetrendet” – viccelődik Jacques Mortane, aki szerint
a falu inkább egy sártengerre hasonlít.
„Természetesen keményen dolgozunk (napi nyolc órát!), igyekszünk behozni az elvesztegetett időt, gyorsan rakjuk le a köveket, de az út, amely öt napja készült el, máris hibás lett: átkozott eső! – olvasható a cikkben. Jacques Mortane az új vasútállomást sem dicsérte: az inkább csak kunyhó jegypénztárakkal, ahol napsütésben vagy rossz időben nem lesz kellemes várakozni.
A kritikák megegyeznek azokkal, amelyek az olimpiai falu építése során hangzottak el most, egy évszázaddal később, Saint-Denis-ben. „Készen lesz az infrastruktúra?” – kérdezte a France 2 2023. január 26-án sugárzott riportja. A Franceinfo tavaly február 6-i cikke arról számol be, hogy a helyszínen nincs légkondicionáló berendezés, és „a delegációk aggódnak a hőhullám veszélye miatt”. A falu végül időben elkészült, ám a légkondikat valóban kihagyták, így több küldöttség mobilklímákkal készül.
1924-ben az olimpiai versenyekre szóló jegyek árait is vitatták. A La Patrie című lapban 1924. április 9-én Serge Veber egy barátjának szavait közli, aki felháborodott. „Elborzadva riadtam vissza” – mondta ez a barát. „Ha például az atlétikai, tenisz-, ökölvívó- és úszóversenyeken akarok részt venni, nem tehetem meg, hogy 1100 franknál olcsóbban nem fogok kijönni belőle!”
„Egyszerűen elmegyek a döntőre – folytatja a férfi. – És úgy gondolom, hogy jó néhányan ugyanezt fogják tenni, mint én. Úgyhogy a selejtezők sajnos kihaltak lesznek.” A bérletet is túl drágának nevezték a 100 évvel ezelőtti cikkben.
Most is hasonló a helyzet, a francia sajtó többször beszámolt arról, hogy drágák, sőt megfizethetetlenek a jegyek, volt olyan szurkoló, aki néhány eseményre akart kilátogatni, de ez összesen 2500 euróba került volna. Sok francia amiatt csalódott, mert a szervezők mindenki számára nyitott és elérhető olimpiát ígértek.
Szintén visszatérő jelenségnek számítanak az egekbe emelkedő szállodai árak. A Le Figaro 1924. április 16-i számában megjelent, Paul Dubonnet által jegyzett cikkben a szállodák és éttermek visszaélésszerű áremelkedésével foglalkoznak. Egyes szállodákban ugyanis a 30 frankos szobák hirtelen 45 frankba kerültek. A lap arra számított, hogy a kormány keményen alkalmazza a jogszerűtlen áremelésekre vonatkozó törvényt ellenük. Hasonló megállapítás a L’ Homme Libre 1924. február 22-i számában is megjelent. „A külföldiek jól fizetnek” – bizonygatja az újságíró. „Az amerikaiaknak és a hollandoknak jól megrakott pénztárcájuk van. A legkirívóbb árak hidegen hagyják őket. Ilyen körülmények között a szállodatulajdonosok úgy gondolták, hogy normális áron szobákat kiadni bolondság lenne” – utalnak a fizetőképes külföldi szurkolókra.
És mintha a történelem ismételné önmagát: 2023 decemberében a Franceinfo beszámolt az UFC-Que Choisir által készített tanulmányról, amely 80 szálláshely árait hasonlította össze, és a hotelszobák árának ugrásszerű növekedését mutatta ki,
a július 26-i megnyitó estéjére 226 százalékos emelkedést tapasztalva.
Egyes magánszemélyek is remélték, hogy kihasználhatják a helyzetet, és drágábban adják ki lakásukat külföldieknek, ám ezek a várakozások nem jöttek be.
Száz évvel ezelőtt is téma volt, hogy a diákszállásokat ki kell üríteni az érkező vendégek kedvéért. Február 22-én a Homme Libre című napilap azt írta: a sportolók elhelyezését a diákok kiutasításával kezdik, és a szállodákban elszállásolt fiatalok az áremelkedés áldozatai.
Ugyanez a téma a Le Petit Journalban is megjelent. „A diákokat kiutasítják a szállodákból”, írta a napilap 1924. február 20-i száma. „A Latin negyedben még mindig forronganak az indulatok” , közölte az újság. „Tegnap a Boulevard Saint-Michel-en diákokat lehetett látni, akik egy kézikocsin közlekedtek, amelynek tetején egy tábla volt, amelyen ez állt: Az olimpiai játékok áldozatai; elüldöznek bennünket, hogy külföldieket szállásoljanak el”.
Idén április 11-én a francia sajtó arról számolt be, hogy a Crous lakóházakból kiköltöztettek diákokat hasonló okból. „Egyik napról a másikra így dobtak ki minket. Kicsit sokkolt a dolog” – mondta akkor egy diák. Az ügy miatt több tiltakozást is szerveztek diákszövetségek.
A közlekedési nehézségek, amelyek az elmúlt hetekben viták tárgyát képezték Párizsban, már 1924-ben is témát szolgáltattak. „Aki a stadionba megy, annak korán reggel el kell indulnia otthonról, ha el akarja érni a vonatot” – jelentette a Le Petit Journal május 2-án a colombes-i olimpiai helyszín megközelíthetőségével kapcsolatban.
Május 3-án az Excelsior című napilap aggodalmát fejezte ki a Párizs és Argenteuil közötti vasúti átjárók lezárása miatt. „Ennek az óvatosság által diktált intézkedésnek sajnálatos következménye lenne: közlekedési dugók” – állt a cikkben.
A sajtó 2024 tavaszán egymás után számol be a forgalomkorlátozásokról, különösen a főváros belvárosában a helyszínek közelében. Vannak olyan forgalmas utcák, amelyeket több hónapra lezárnak.
Szintén nem újkeletű a szakszervezetek fellépése és nyomásgyakorlása.
A Le Petit Journal 1924. május 13-i számában azt írta, az olimpiai játékok előtt számos szakma képviselői sztrájkkal fenyegetőztek. A szakácsok elhatározták, hogy a játékok hivatalos megnyitója előtti napon sztrájkolnak, ha addig főnökeik nem engednek az éttermi és szállodai konyhai személyzet különleges követeléseinek. Szintén elégedetlenek voltak az élelmiszerboltosok, limonádéárusok, hentesek, borkereskedők, piaci dolgozók, gyűléseket, tiltakozó akciókat szerveztek.
Ez a mondat 2024-ben is megjelenhetett volna bármelyik francia lapban, ugyanis több szektor képviselői, a reptéri dolgozóktól a közlekedési ágazat tagjaiig idén is sztrájkokat helyeztek kilátásba az olimpia idejére, bónuszokat és jobb munkakörülményeket követelve.
A Le Petit Journal 1924. május 2-i számában egy újságíró így számolt be a játékok előkészületeinek közvéleményéről: „Colombes-ban mindenki azt siratja: soha nem leszünk készen.
Miért vártunk ilyen sokáig? Nem az 1928-as játékokra készülünk.”
Ezzel együtt reményteli hangnemben fejezte be: „Párizs fogadni fogja a külföldi tömegeket (…) Mutassuk meg nekik, hogy Franciaország tudja, hogyan kell szervezni. Sikerült már több kritikus helyzetből is kijutnunk; egyesítsük erőinket a nemzeti ügy érdekében. Ne kényszerítsük a külföldieket arra, hogy kinevessenek minket, amikor mi meg tudjuk változtatni azt, ami nem tökéletes.”
Ez az aggodalom most is megvan a franciákban, mégha az előkészületek a terveknek megfelelően is állnak, és a mostani állapot szerint csak a Szajna vízminősége és a várható hőség okozhat nehézséget. „Kicsit aggódom, hogy bohócoknak fogunk tűnni” – mondta egy influencer a Franceinfónak 2024 májusában.
A száz évvel ezelőtti olimpia végül a sportolók és a nézők elégedettségére zajlott le Párizsban.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
