Hogyan válhatott Lisieux-i Szent Teréz „az újkor legnagyobb szentjévé”? Hogy lett egy apáca, aki soha el sem hagyta a kolostorát, a világmisszió patrónája? Miként fordulhatott elő, hogy Szent II. János Pál pápa egyháztanítói rangra emelt valakit, aki alig öt évet járt iskolába? Aki huszonnégy évet élt, hogyan hagyhatott maga után ezerhatszáz oldalt kitevő végrendeletet?
Az Új Ember kiadványok legújabb kötetében Michael Marsch OP többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az irgalmasság jelzőtüze – Gyógyulás Lisieux-i Szent Teréz által című művet Kőrösiné dr. Merkl Hilda fordította. Az alábbiakban a szerző előszavából adunk közre egy részletet.
Szellemi hivatások gyakran múlnak gyermekkori játékokon. Teréz soha nem tudta megunni a játékot a kaleidoszkóppal. Újra és újra lenyűgözték a távcsőhöz hasonlítható tárgy finom forgatásával keletkező színes képek és figurák. Hogy legkedvesebb játékának titkát megfejtse, óvatosan felnyitotta a szerkezetet. A belsejében nem látott mást, mint gyapjúszálakat, üvegdarabokat és kis tükörcserepeket. Ám magát a csalódást is lenyűgözőnek találta. Megosztotta titkát testvérével, Céline-nel: „Számomra ez egy nagy titok képe volt. Mindaddig, amíg minden tettünk, még a legcsekélyebb dolog is, a szeretet gyújtópontjából származik, a Szentháromság adománya – a három konvergáló tükör által – bámulatra méltó csoda.
Legkedvesebb játékának megismerése Teréz hivatásának kulcsává vált. A három egymás felé fordított tükörben a Szentháromságot látta, amely a legkisebb cselekedetünknek is fényt és szépséget kölcsönöz. A szeretettől mint gyújtóponttól sohasem szabad eltávolodnunk, ha azt akarjuk, hogy a dolgok rendben legyenek. Teréz leírta, hogy hivatást érez a szeretetre és a szentségre: az egységre Jézussal, a szenttel, az eggyé válásra az ő szeretetével, szenvedésével és irgalmával. Elsőáldozásának napján, tizenegy éves korában felragyogott benne Jézus irgalmassága, és eljutott a vele való teljes egységre. Ezen a napon pedig nem volt tekintet, csak eggyé olvadás, nem ketten voltak már, Teréz eltűnt, mint ahogy a vízcsepp elvész az óceánban.
De nem csak a Jézus irgalmával való eggyé válás miatt jelentett Teréz életében döntő fordulatot az elsőáldozás. „Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya. (…) A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismertem volna. Eddig úgy szenvedtem, hogy nem szerettem a szenvedést, mostantól fogva igazi szeretetet éreztem iránta. Azt a vágyat is éreztem, hogy egyedül a Jó Istent szeressem, egyedül Benne találjak örömet.” Teréz itt különbséget tesz:
Mindez nem önmaga büntetése, ellenkezőleg, vágy arra, hogy egyedül Isten szeresse őt, és ő is egyedül Istent szerethesse. Ehhez a szeretethez azonban hozzátartozik a szenvedés. Tizennégy évesen Teréz pontosan megfogalmazza hivatását: „A lelkek halászává tett engem, nagy vágyat éreztem, hogy a bűnösök megtérésén dolgozzam (…) Egyszóval: éreztem, hogy szívembe hatol a szeretet, annak szüksége, hogy elfelejtsem önmagam, azért, hogy örömet szerezzek, s ettől fogva boldog voltam!”
Ezzel a mondattal irányba álltak a váltók az életútján: Teréz számára a boldogságot hivatása jelenti, hogy a szeretet legyen az Egyház szívében. Szerzetesközösségben eltöltött tíz évét nem egyéb tette ki, mint hogy engedte felragyogni az irgalmasságot. Földi léte a mennyország elővételezett örömében teljesedett ki. Korán érte a halál. És Teréz örült ennek.
Feljegyzéseinek döntő többsége életének utolsó három esztendejében született. Önéletrajzi írásai A, B és C kézirat néven váltak ismertté. Mi volt velük Teréz szándéka? Elöljárójának, Jézusról nevezett Ágnes anyának (azaz nővérének, Pauline-nak) egyértelműen elmondja: „Ön kért arra, hogy keresetlenül írjam le, amit csak gondolok; nem szorosan vett életrajzomat akarom megírni, hanem gondolataimat azokról a kegyelmekről, melyeket a jó Isten megadott nekem.” Az utóbbi mondatra fel kell figyelnünk.
E könyv négy részből áll, melyek nem egy minduntalan fokozódó belső küzdelem szakaszaiként értelmezendők. Ellenkezőleg, megpróbálják megmutatni Teréz életében az ég és a föld egységének felragyogását (I. rész). Ehhez kapcsolódik a harc és a szemlélődés egysége (II. rész), a szolgálat és a szeretet egysége (III. rész), majd végül a halál és az élet egysége (IV. rész).
(bb)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
