Az amerikai elnök Washingtonban tartott sajtótájékoztatót, ahol bejelentette, elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Felszólította a külügyminisztériumát is, hogy kezdjék meg a Tel-Aviv-i amerikai nagykövetség átköltöztetését Jeruzsálembe, amely a békét fogja jelképezni. Ennek nyomán – mondhatjuk, világszerte – hatalmas felzúdulás támadt a muszlimok körében.
Az izraeli rendőrség több helyen is összecsapott a palesztin tüntetőkkel. A zavargásokban egy palesztin meghalt, több mint 200-an megsérültek. Több százan tiltakoztak az utcákon pénteken Teheránban is az iráni kormány felhívására. A tüntetők amerikai zászlókat és Trumpot ábrázoló képeket égettek, miközben Washington- és Izrael-ellenes jelszavakat skandáltak. A Tasnim iráni hírügynökség szerint más iráni városokban is voltak hasonló megmozdulások.
Nem érdemes felsorolni minden helyszínt és történést, ami Trump kijelentése nyomán keletkezett. De fontos, hogy Európát sem kerülte el a tiltakozási hullám – hiszen kontinensünkön több 10 millió muzulmán hitű él.
A fenti felvétel például Berlinben készült, ahogy az alábbi fotót is ott rögzítették:
Két dolog rajzolódik ki előttem, ami nem meglepő. Az amerikai külpolitika iránya továbbra is cionista, ahogy eddig is volt, illetve, hogy Európában hatalmas potenciálja van a radikális iszlámnak. Már csak számarányukat is tekintve. Mi következik ebből? Álljak Izrael oldalára? Nem. Emeljem fel a szavam a palesztinok mellett, hiszen ők Izrael ellenségei? Nem.
Mert bárhonnan is nézzük, két szemita, tehát rokon nép áll egymással szemben. Mint sémi népek, vallásukban, moralitásukban is ilyenek (számomra nem érv, ha valaki azt mondja, nem csak vallásos zsidók élnek Izraelben, mert a vallásnak, mint olyannak, egy szekularizált társadalomban is vannak kulturális lenyomatai). Ami a kereszténységben univerzális jelleggel lép fel, például a 10 parancsolat, tehát minden emberre vonatkozik, az iszlámban és a judaizmusbam merőben másképpen jelentkezik: magyarul a parancsolatokat csak egymás között kötelesek megtartani, “cégen” kívül állókkal szemben nem feltétlenül.
Míg nekem, mint római katolikusnak, kötelező érvénnyel lép fel például a “ne ölj” parancsolat bármelyik náció tagjával szemben. Ha egy magyart ölök meg, ha egy zsidót/muszlimot, az ugyanúgy bűn. Nos, náluk – legalábbis – sokkal megengedőbb és árnyaltabb. Állást foglalni pedig nem fogok és nem is tudok sem zsidó, sem muszlim szemszögből soha.
Mert álláspontom a következő: se nem kóser, se nem halal, keresztény és magyar!
Lantos János, elnökségi tag Erő és Elszántság
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
