A pozsonyi parlamentben szerdán sor került a Gyimesi György és három képviselőtársa (Grendel Gábor, Zita Pleštinská, PeterPolák) által benyújtott javaslat első olvasatban való megtárgyalására, amellyel az erőszakosan kitelepítettek emléknapját szerették volna törvénybe foglalni.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a beterjesztők elsősorban szimbolikus értéket szántak a javaslatuknak, amellyel az erőszakos elhurcolások, deportálások, kitelepítések áldozataira kívánnak emlékezni, s egyben legalább morális bocsánatot kérni az állam okozta szenvedéseikért. A javaslat elfogadása esetén semminemű anyagi kárpótlással nem járt volna.
A szerdai pozsonyi vitában szinte kézzelfoghatóan kirajzolódott a kisebbségi közösségekhez tartozó, vagy azokhoz valamilyen módon kapcsolódó képviselők, illetve a többségi nemzeti képviselők világlátása közti különbség. Míg Gyimesi a saját, lakosságcsere során a kitelepítést elviselni kénytelen felmenőivel; Zita Pleštinská saját magyar nemzetiségű, 10 évig a gulágon raboskodó apjával; Peter Polák pedig az auschwitzi rabokat idéző ruhájával is igyekezett a javaslat elfogadása mellett érvelni,
több felszólaló képviselő a javaslatban nem a megemlékezést, hanem a (cseh)szlovák állam alapjait is jelentő korabeli szerződések, elsősorban a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének a lehetőségét látta.
Ezen felszólalások közül kiemelkedett Juraj Krúpa (SaS) képviselő, aki ki merte mondani, hogy az erőszakos elhurcolások elszenvedőit nem lehet egy lapon említeni a holokauszt áldozataival, hiszen a kitelepítetteket nem ölték meg. Azt ugyan megengedte, hogy ez utóbbiakat „érhették igazságtalanságok”.
A beterjesztők nevében a vitában részt vevő Gyimesi György rendkívül higgadt módon reagált a vérlázító kijelentésekre, s röviden, de velősen elmagyarázta ellenoldali szlovák kollégáinak a csehországi deportáció és a csehszlovák-magyar lakosságcsere menetét, hangsúlyozva, hogy a szlovákiai magyarság ezek egyikében sem vett részt önkéntesen.
Sőt, felidézte Viliam Široký és Vladimír Clementis korabeli kommunista vezetők szavait, akik a magyar kérdés definitív rendezését tartották az egyedüli helyes megoldásnak Szlovákia nemzetileg homogén, egységes arculata kialakításában.
Juraj Krúpát pedig rendreutasította, hogy ne próbálja relativizálni a kitelepítettek szenvedéseit. Kijelentette, hogy ha kollégáinak az emléknap tervezett dátuma ilyen problémát jelent, akkor a javaslat második olvasatánál azt hajlandóak bármilyen elfogadható napra megváltoztatni. Mindezek ellenére a parlament elutasította a törvényjavaslatról való további tárgyalást.
Portálunk kérdésére Gyimesi György elmondta, hogy bár a Smer képviselői nem szólaltak fel a vitában, a programpont előtt már világossá tették számára, hogy revíziós szándékot látnak annak beterjesztésében, és ezért nem fognak a javaslat elfogadása mellett szavazni. A parlamentben végül csak 33 képviselő akadt, aki fontosnak tartotta, hogy a kitelepítettek és erőszakosan elhurcoltaknak és deportáltaknak Szlovákiában emléknapja legyen.
Portálunk nevében ehhez csak annyit tehetünk hozzá, – nagyszüleink és családjaink meghurcolt tagjainak emlékére –, hogy bízzunk benne!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
