Rossz, rosszabb, még rosszabb

Rossz, rosszabb, még rosszabb

Újra nagykoalíció lesz Németországban, és újra Angela Merkel fogja vezetni. Azaz nem változik semmi? Dehogynem. Merkel gyengébb lesz, mint valaha, ráadásul megkapja hivatalos zsarolónak Martin Schulzot. A szocdem vezér első követelése: felejtsenek el minden felső határt migráció-ügyben.

„Hát ezért kár volt tavaly demokráciát játszani…” – reagált tegnap egy berlini barátom arra a hírre, hogy a német szocdem párt kongresszusa rábólintott a nagykoalíciós tárgyalások megkezdésére. Ma egy némettől ilyet hallani finoman szólva is meglepő, a demokrácia elé csak a legemelkedettebb jelzők fogadhatók el. Már, ha nem a magyarokról vagy a lengyelekről van szó… Azonban játéknak minősíteni a szabad választásokat és a koalíciós alkudozást, nos, ez már szinte fővesztéssel jár arrafelé.

Pedig a jelek szerint Németország lassan kettészakad. Nem Keletre és Nyugatra, hanem azokra, akik még mindig rajonganak a píszí őrületért, és azokra, akiknek nagyon elege van az egész álságos politikai széplelkűségből. Igaz, ők egyelőre inkább csak magukban dohognak, a választásokon otthon maradnak. Az Alternatíva Németországért a többségnek még nem megoldás. 

A tavaly őszi parlamenti választások után nyilvánvaló volt, hogy semmi esély épkézláb szövetség összehozására. Merkelék első terve, az úgynevezett Jamaica-koalíció halva született gondolat volt: a liberálisok, a zöldek és a konzervatívok – plusz a bajorok – elképzeléseit nem lehetett közös nevezőre hozni. Programszinten sem, nemhogy a személyi ambíciókat illetően.

Kisebbségben Merkel nem mert kormányozni, maradtak a szocdemek. Őket ismerte, hiszen 2013 óta velük üzletelt. Csakhogy most lényegesen rosszabbak a feltételek. Öt éve a szocdemek örülhettek, hogy Merkel őket veszi be a buliba, ma ők pisztolyozhatják a konzervatívokat.

Ráadásul vezérük nem az azóta elnökségbe emelt, kompromisszumkész Frank-Walter Steinmeier vagy a simulékony Simar Gabriel, hanem a politikai pszichopata Martin Schulz.

Soros György kedvenc németje ráadásul nem ellenőrzi teljesen pártját. A tegnapi kongresszuson 362-en szavaztak a nagykoalícióra, 279-en ellenezték. Ez finoman szólva sem egy magabiztos győzelem – ráadásul, ha meg is születik az alku Merkellel, azt pártszavazáson jóvá kell hagynia 450 ezer szocdem párttagnak.

Összegezzünk tehát! Van Merkel, aki gyengébb, mint valaha, a CDU ifjú törökjei már az utódlásért küzdenek. Van egy baráti szövetséges, a bajor CSU, amelynek pillanatnyilag két vezére van: a kudarcot vallott Horst Seehofer elnökként és a tartományi miniszterelnökséget tőle rövidesen átvevő Markus Söder. Azaz a saját tábor is megosztott.

Aztán ott vannak a szocdemek. Elnökük, Martin Schulz beszámíthatatlan, nárcisztikus személyiség. Ráadásul – finoman szólva is – sejthetők kiismerhetetlen brüsszeli kapcsolatai és ügyei, hajlama a külön játszmákra. Márpedig a külügyminiszteri szék hagyományosan a kisebbik koalíciós partneré. (Abba inkább ne is gondoljunk bele, hogy a Kelet-Európát fegyelmezni akaró Schulz alkancellársága, külügyminisztersége mit jelent nekünk vagy a lengyeleknek, cseheknek.)

Hírdetés

Merkel és Schulz abban egyetért, hogy a nagyobb uniós integráció, a német-francia vezetés a cél. Merkel ezt agresszív mértékletességgel, Schulz mindent és mindenkit elsöprő lovasrohammal akarja elérni. Egyik sem jó, a kettő vegyítése és versenyeztetése azonban szétrobbanthatja az egész EU-t – nem, mintha néha nem érezné úgy az ember, hogy talán már így lenne az egyszerűbb.

Viszont nem ért egyet a két politikus a migráció kérdésében. Félreértés ne essék, mindketten lelkesednek a bevándorlókért, jöjjenek azok bárhonnan is. Azonban Merkel rájött, hogy bizonyos – legalább retorikai – korlátok nélkül ez a saját és országa bukását is jelenteni fogja. Schulz ellenben potenciális szocdem szavazót lát minden migránsban, akikkel végre megvalósíthatja a sorosi Nyílt Társadalmat.

Schulzék csak akkor írják alá a koalíciós alkut, ha nem lesz felső határa a bevándorlásnak. Jó, lehet, hogy ezt úgy fogalmazzák majd meg: évente maximum 250 ezer ember befogadható, de a családegyesítésnek nincs korlátozása. Hát nagy különbség…

A minap a Bundestagban megkérdezték a családokért, nyugdíjasokért, nőkért és fiatalokért felelős szocdem minisztert: „Hogyan akarja megvédeni a nőket a jövőben a migránsok által elkövetett szexuális támadásoktól?”

Katarina Barley őszinte lelkesedéssel válaszolt: „Párbeszédet kell folytatni a macsó kultúrából érkezett migránsokkal, valamint Németországba kell költöztetni az ő családjaikat, hogy könnyebben lehessen kezelni őket.”

Hát ennyi…

Gut, besser, Merkel – sokáig ez volt a népszerű jelszó Németországban. Tartok tőle, hogy ezt már legfeljebb a történelemkönyvekben fogjuk újra olvasni.

Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »