Újra nagykoalíció lesz Németországban, és újra Angela Merkel fogja vezetni. Azaz nem változik semmi? Dehogynem. Merkel gyengébb lesz, mint valaha, ráadásul megkapja hivatalos zsarolónak Martin Schulzot. A szocdem vezér első követelése: felejtsenek el minden felső határt migráció-ügyben.
„Hát ezért kár volt tavaly demokráciát játszani…” – reagált tegnap egy berlini barátom arra a hírre, hogy a német szocdem párt kongresszusa rábólintott a nagykoalíciós tárgyalások megkezdésére. Ma egy némettől ilyet hallani finoman szólva is meglepő, a demokrácia elé csak a legemelkedettebb jelzők fogadhatók el. Már, ha nem a magyarokról vagy a lengyelekről van szó… Azonban játéknak minősíteni a szabad választásokat és a koalíciós alkudozást, nos, ez már szinte fővesztéssel jár arrafelé.
Pedig a jelek szerint Németország lassan kettészakad. Nem Keletre és Nyugatra, hanem azokra, akik még mindig rajonganak a píszí őrületért, és azokra, akiknek nagyon elege van az egész álságos politikai széplelkűségből. Igaz, ők egyelőre inkább csak magukban dohognak, a választásokon otthon maradnak. Az Alternatíva Németországért a többségnek még nem megoldás.
A tavaly őszi parlamenti választások után nyilvánvaló volt, hogy semmi esély épkézláb szövetség összehozására. Merkelék első terve, az úgynevezett Jamaica-koalíció halva született gondolat volt: a liberálisok, a zöldek és a konzervatívok – plusz a bajorok – elképzeléseit nem lehetett közös nevezőre hozni. Programszinten sem, nemhogy a személyi ambíciókat illetően.
Kisebbségben Merkel nem mert kormányozni, maradtak a szocdemek. Őket ismerte, hiszen 2013 óta velük üzletelt. Csakhogy most lényegesen rosszabbak a feltételek. Öt éve a szocdemek örülhettek, hogy Merkel őket veszi be a buliba, ma ők pisztolyozhatják a konzervatívokat.
Ráadásul vezérük nem az azóta elnökségbe emelt, kompromisszumkész Frank-Walter Steinmeier vagy a simulékony Simar Gabriel, hanem a politikai pszichopata Martin Schulz.
Soros György kedvenc németje ráadásul nem ellenőrzi teljesen pártját. A tegnapi kongresszuson 362-en szavaztak a nagykoalícióra, 279-en ellenezték. Ez finoman szólva sem egy magabiztos győzelem – ráadásul, ha meg is születik az alku Merkellel, azt pártszavazáson jóvá kell hagynia 450 ezer szocdem párttagnak.
Összegezzünk tehát! Van Merkel, aki gyengébb, mint valaha, a CDU ifjú törökjei már az utódlásért küzdenek. Van egy baráti szövetséges, a bajor CSU, amelynek pillanatnyilag két vezére van: a kudarcot vallott Horst Seehofer elnökként és a tartományi miniszterelnökséget tőle rövidesen átvevő Markus Söder. Azaz a saját tábor is megosztott.
Aztán ott vannak a szocdemek. Elnökük, Martin Schulz beszámíthatatlan, nárcisztikus személyiség. Ráadásul – finoman szólva is – sejthetők kiismerhetetlen brüsszeli kapcsolatai és ügyei, hajlama a külön játszmákra. Márpedig a külügyminiszteri szék hagyományosan a kisebbik koalíciós partneré. (Abba inkább ne is gondoljunk bele, hogy a Kelet-Európát fegyelmezni akaró Schulz alkancellársága, külügyminisztersége mit jelent nekünk vagy a lengyeleknek, cseheknek.)
Merkel és Schulz abban egyetért, hogy a nagyobb uniós integráció, a német-francia vezetés a cél. Merkel ezt agresszív mértékletességgel, Schulz mindent és mindenkit elsöprő lovasrohammal akarja elérni. Egyik sem jó, a kettő vegyítése és versenyeztetése azonban szétrobbanthatja az egész EU-t – nem, mintha néha nem érezné úgy az ember, hogy talán már így lenne az egyszerűbb.
Viszont nem ért egyet a két politikus a migráció kérdésében. Félreértés ne essék, mindketten lelkesednek a bevándorlókért, jöjjenek azok bárhonnan is. Azonban Merkel rájött, hogy bizonyos – legalább retorikai – korlátok nélkül ez a saját és országa bukását is jelenteni fogja. Schulz ellenben potenciális szocdem szavazót lát minden migránsban, akikkel végre megvalósíthatja a sorosi Nyílt Társadalmat.
Schulzék csak akkor írják alá a koalíciós alkut, ha nem lesz felső határa a bevándorlásnak. Jó, lehet, hogy ezt úgy fogalmazzák majd meg: évente maximum 250 ezer ember befogadható, de a családegyesítésnek nincs korlátozása. Hát nagy különbség…
A minap a Bundestagban megkérdezték a családokért, nyugdíjasokért, nőkért és fiatalokért felelős szocdem minisztert: „Hogyan akarja megvédeni a nőket a jövőben a migránsok által elkövetett szexuális támadásoktól?”
Katarina Barley őszinte lelkesedéssel válaszolt: „Párbeszédet kell folytatni a macsó kultúrából érkezett migránsokkal, valamint Németországba kell költöztetni az ő családjaikat, hogy könnyebben lehessen kezelni őket.”
Hát ennyi…
Gut, besser, Merkel – sokáig ez volt a népszerű jelszó Németországban. Tartok tőle, hogy ezt már legfeljebb a történelemkönyvekben fogjuk újra olvasni.
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
