Tüzetesen átnéztem a román sajtót azzal kapcsolatban, hogy miként alakult a Duna-deltában található, román–ukrán határt képező Bisztroje-csatorna mélyítésének kérdése, amióta idén februárban nyilvánosságra került az az ukrán szándék, hogy a csatornát – saját bevallásuk szerint – három és fél méterről hat és félre mélyítsék. Mindezt annak érdekében, hogy Ukrajna ezen az alternatív útvonalon szállítsa majd egy esetleges orosz blokád esetén a gabonáját külföldre.
Tekintettel arra, hogy a gabonaegyezményt az orosz fél nem hosszabbította meg, lényegében tehát létrejött az orosz blokád, a Bisztroje-csatorna kérdése újfent napirendre került. Ukrajna bejelentette az ENSZ-nek, hogy a gabonáját átmenetileg román és bolgár felségvizeken szállítja majd, ehhez azonban szüksége van egy hajózható dunai csatornára, melyen egyenesen a román felségvizekre futnak ki a szállítmányok.
Kimondottan meglepő és vegyes kép bontakozott ki előttem mindabból, amit a román híradásokban olvastam: a botrány kirobbanásakor elsősorban a román fél felháborodásáról szóltak a hírek a Duna-delta ökológiai egyensúlyának megbontása miatt. A románok által megszólaltatott, biodiverzitással foglalkozó szakértők szerint, amennyiben a nagy gabonaszállító hajók számára hajózhatóvá teszik a csatornát, az azzal jár, hogy a delta más ágaiból vonnak el nagy mennyiségű vizet. Így veszélybe kerülhet a delta, ritka vízi madarak élőhelyét tehetik tönkre, de kérdésessé válhat a Sulinai-ágba jutó vízhozam is, ugyanis a mélyítés következtében valahonnan eltűnik egy bizonyos vízmennyiség.
Két tanulmány is megjelent e témában a Deutsche Welle román kiadása szerint arról, hogy amennyiben a Chilia-ágat és a Bisztroje-csatornát átalakítják nagy méretű hajók intenzív forgalmának fogadására, az hosszú távon a Sulinai-ág elsekélyesedéséhez vezethet, valamint azt is eredményezheti, hogy kijárata a Fekete-tengerre egyszerűen eltűnik, ugyanakkor számítani lehet a román tengerpart jelentős átalakulására is.
A botrány kirobbanása után közvetlenül a román kormány képviselői – különösen Sorin Grindeanu szállítási miniszter – nagy lendülettel nyilatkoztak azzal kapcsolatosan, hogy ellenőrzik a csatorna mélységét és kérdőre vonják az ukrán felet, hogy mégis miként mélyítette a csatornát anélkül, hogy a román felet értesítette volna, valamint az is kiderült, hasonló méretű és jelentőségű munkálatokhoz kérni kellett volna a Duna-deltát felügyelő szervezet engedélyét.
Ekkor lépett közbe Klaus Iohannis román államelnök, aki egyrészt csendre intette a politikusokat, mondván, először is nem tudják, miről van szó, másrészt meg nem erre van most az ukránoknak szükségük, hanem szolidaritásra. Ebből az egyértelmű üzenetből értett is aztán a román elnök által dominált román kormány („guvernul meu”), és a továbbiakban nem is foglalkoztak érdemben az üggyel, hanem néhány kötelező kört lefutva az ukrán külüggyel, elfogadták annak magyarázatát, miszerint tulajdonképpen nem történt mélyítés, csak „karbantartották a csatornát”, hiszen túlságosan felgyűlt benne a hordalék, és hogy ilyen jellegű munkálatokat amúgy is rendszeresen szoktak végezni.
Ezzel talán el is lenne intézve a dolog a politikai osztály részéről, azonban néhány kíváncsi újságíró mégis úgy gondolta, alaposabban utánajár az ügynek. Így kérdéseket tettek fel az ukrán hatóságoknak, figyelemmel kísérték a Maritim Watch nevű applikáción a csatornán történő mozgásokat, valamint kérdésekkel bombázták a deltát felügyelő román hatóságot. Innentől válik a dolog szürreálissá, ugyanis míg korábban arról lehetett olvasni, hogy a Bisztroje-csatorna mélysége három és öt méter közötti, az ukránok a válaszaikban arról beszélnek, hogy a csatorna mélysége 9 és 12 méter közötti, és eddig is hajózható volt, ők tulajdonképpen csak karbantartási munkálatokat végeztek.
Közben román híradások érkeztek arról, hogy a nagy gabonaszállítók már használják a csatornát, a Maritim Watch tanúsága szerint intenzív forgalom zajlik ott. Ugyanakkor nem hivatalos csatornákon kiszivárgott a román szállításügyi minisztériumból a dunai hajózást felügyelő hatóság jelentése is, mely arról számolt be, hogy tíz kilométeres szakaszon elvégzett méréseik szerint a csatornát az ukránok hét méterre mélyítették, s szándékukban áll a további mélyítés is, céljuk a 9–12 méter. A kérdésről nyilatkozó ukrán miniszter, Jurij Vaszkov azt mondta a Reutersnek, hogy ők értesítették a román hatóságokat „üzemeltetési kotrási” (operational dredging) szándékukról, hogy hordalékot takarítsanak el a csatornából („sediment clearance”), és hogy erre semmilyen választ nem kaptak. Tehát ők teljesen legálisan jártak el, különben is, a csatorna eredeti mélysége hat méter körüli volt, azonban Ukrajna az elmúlt 15 évben nem végzett karbantartási munkálatokat, ezért nagyon felgyűlt a hordalék.
Klaus Iohannis elnök az ukrán álláspontot fenntartva három hete azt válaszolta újságírói kérdésre, hogy a csatorna mélyítése „mítosz”, és nem felel meg a valóságnak, továbbá azt is kijelentette, hogy a román mérések azt mutatták, csakis karbantartási munkálatok folytak. Szerinte az ezzel kapcsolatos diskurzus „kontraproduktív”, de azt elismerte, hogy az ukránok sokkal intenzívebben szeretnék szállításra használni a deltát, és Románia ebbéli szándékuk megkönnyítése érdekében tehet néhány adminisztratív lépést, valamint abban is lehetne segíteni az ukránokat, hogy a Sulinai-ágat használják a szállításra.
Egy közismert román politikai újságíró, Ion Cristoiu mindezt úgy kommentálta, hogy az ukránok lényegében átalakították a deltát, és hogy „csináltak maguknak egy saját ágat, miközben nekünk a szemünk se rebbent”. Az újságíró szerint Románia ezzel feladott egy különleges stratégiai előnyt, amit úgy is lehet értelmezni, hogy „elveszített egy természetes határvonalat”. Szerinte Nicolae Ciucă volt miniszterelnöknek, tekintettel katonai múltjára, tudnia kellene, hogy katonai szempontból a Sulinai-ág hajózásra való alkalmassága és kijárata a Fekete-tengerre hatalmas stratégiai előnyt jelentett Romániának, melyet nemzetközi szerződések szentesítenek. Szerinte engedni azt az ukránoknak, hogy lényegében lenullázzák a románok deltában élvezett kereskedelmi és katonai előnyét, egyszerűen „politikai butaság” a román vezetés részéről.
Egy másik médiaszemélyiség, Robert Turcescu szerint a deltában az történt, hogy „hátat fordítottunk, és azt mondtuk, csináljatok, amit akartok a határunkon, mi nem avatkozunk bele”. Ő is kiemelte, hogy „hiába vásárolunk tankokat, vadászgépeket, ha közben elveszítjük a katonai stratégiai előnyünket. A helyzet az, hogy a természetes határ már nem létezik, pedig ezek előnye egyszerűen hatalmas”.
Szándékosan nem a saját következtetéseimet írtam le ebben a jegyzetben, inkább a román sajtót és egyes médiaszereplőket idéztem a kérdéssel kapcsolatban, hiszen nyilvánvaló, hogy a Iohannis vezette román politikai osztály a következmények végiggondolása nélkül egyszerűen csak teljesítette a szövetségesek azon kérését, hogy nézzenek félre és ne foglalkozzanak az ukránok tevékenységével a deltában. A kezdeti tiltakozó hangokat elnémították, és tagadják azt a tényt, hogy a csatorna mélyítése egyáltalán megtörtént volna. Ismerjük a román politikai osztály mérhetetlen szervilizmusát a nagyhatalmak irányába, de a Duna-delta esetleges megcsonkítása és a természetvédelmi területek ily mérvű veszélyeztetése pusztán azért, hogy Ukrajna a háború ideje alatt a töméntelen mennyiségű gabonáját tengeri utakon külföldre juttassa, mégis nagyon nagy ár Románia számára. Költői kérdésem továbbá, hogy a zöldek ez alatt mégis hol voltak?
Benkő Erika (A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
