Az Erő és Elszántság október 23-án a kultikus hellyé avanzsálódott Corvin közben tartotta meg ünnepi megemlékezését az 1956-os magyar antikommunista felkelésről. A hűvös, esős időjárás ellenére sikerült megtölteni a Corvin közt, és a már megszokott magyarországi liberális médiumokon kívül több külföldi újság, tévéstáb is megjelent a hétfő esti rendezvényen.
Az Erő és Elszántság rendezvénye előtt a magát kormányváltó erőként aposztrofáló „nemzeti néppárt”, a Jobbik ünnepségének adott helyet a legendás helyszín. Jól mutatja a magyarok élni akarását, tisztánlátását, hogy a két eseményen körülbelül ugyanannyian vettek részt.
Az új jobboldal július 8-án zászlót bontott, három és fél hónappal később pedig már ugyanannyi szimpatizánst vonz október 23-án, mint a legnagyobb ellenzéki párt.
(Bár, igazság szerint, ha tüzetesebben megszámolnánk a résztvevők számát, valószínűleg az Erő és Elszántság rendezvényén kapnánk a valamivel nagyobb számot, de ilyen részleteiben nem megyünk bele.)
Emellett telt házas lakossági fórumok és gombamód szaporodó helyi alapszervezetek jellemzik az Erő és Elszántság nemzetmentő hadjáratának kezdeti fázisát. Ugyanakkor nem kétséges, hogy még csak az út elején járunk, és senki sem tud minket megállítani abban, hogy elérjük fő céljainkat, vagyis a magyar nemzet életterének védelmét és erkölcsi, szellemi minőségének helyreállítását.
Ha ezek majd megvalósulnak, egyenes arányosan következik belőlük, hogy az élet minden más területén is pozitív változásokat fognak generálni. Ahogyan Lantos János elnökségi tag is kiemelte ünnepi szónoklatában hétfő este, „a történelem az erősebb igazáról szól” – és az Erő és Elszántság napról napra erősebb!
Maga a rendezvény a Szózat közös eléneklésével vette kezdetét, majd következtek a beszédek. Mozgalmunk elnöke, Tyirityán Zsolt sajátos narrátori szerepet töltött be, a többi felszólaló felkonferálása mellett a szónoklatok között megosztotta saját gondolatait a közönséggel. Kiemelte, hogy míg a Gulyás Márton nevével fémjelzett Közös Ország Mozgalom egy kis esőre hivatkozva lemondta október 23-i rendezvényét, az Erő és Elszántság megtöltötte a Corvin közt. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy ebben semmi meglepő sincs, a természet normális rendjéből következik, hogy a liberális embertípus sokkalta gyengébb.
Az első felszólaló, Lipták Tamás, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagja külön megemlékezett az 1956-os események sportolói és szurkolói áldozatairól, továbbá kifejtette, hogy önmagukban semmit sem érnek a szavak, ha nem követik őket tettek a hétköznapokban.
Másodiknak Ábrahám Barnabás, az Erő és Elszántság elnökségi tagja lépett a mikrofonhoz. Történész végzettségűként fontosnak tartotta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba: elmondta, hogy a manapság érthetetlen kultusz övezte Nagy Imre és a többi „reformkommunista” egyáltalán nem tekinthető hősnek, csak a kommunista értelmezési kereten belül akartak változásokat Magyarországon; hazánk valódi értelmiségét már korábban, 1945-46-ban kivégezték. Továbbá ő is utalt a természet igazságtevő voltára – egy kis esővel hazazavarta a nemzetrontó liberálisokat.
Ábrahám Barnabást egy másik elnökségi tag, Lantos János követte, aki méltatta a pesti srácokat, és elmondta, hogy az ’56-os magyar felkelés hősei az egész világ tiszteletét elnyerték, szembeszálltak a valaha volt legsátánibb hatalommal, a bolsevista Szovjetunióval. Lantos még beszélt egy bizonyos embertípusról is, mely 1919-ben a patkánylázadás elősegítésében segédkezett, 1956-ban munkásőr volt, a Kádár-rendszerben közönséges spicli, napjainkban pedig „civil” aktivistaként harcol Magyarország törvényes rendjének megdöntéséért.
Ezt követően a megjelent szervezetek helyezték el koszorúikat a pesti srác szobránál, leróva tiszteletüket a felkelés hősei előtt.
Végül, de nem utolsósorban László Balázs alelnök szavait szívhatta magába a több száz fős tömeg. Felszólalt a liberális véleménydiktatúra ellen, és arra bátorította a jelenlévőket, hogy ne féljenek kiállni az igazukért, a mi áldozatvállalásunk semmi ahhoz képest, amit ’56 hősei vállaltak. Beszéde vége felé kiemelte, hogy 61 évvel ezelőtt is két tábor volt, melyek örökösei ma is élnek: egyrészről a nyugati civilizáció elpusztításán munkálkodók, illetve azok a nemzetben gondolkodók, akik nem ismernek gyávaságot, félelmet, és harcolnak az örök érvényű értékekért – vállalva akár azt is, hogy kirúgják őket a munkahelyeikről.
A rendezvényt a Himnusz eléneklése és az Erő és Elszántság november 9-i budapesti lakossági fórumának bejelentése zárta, amelyre szeretettel meghívunk minden érdeklődőt!
A Facebook-on közvetített élő adás az eseményről:
TOVÁBBI KÉPEK A RENDEZVÉNYRŐL
eroeselszantsag.net
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
