A könyv eredetileg 2021-ben jelent meg lengyelül. A magyar kiadást a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Lengyel Intézet gondozta, együttműködve a Nemzeti Emlékezet Intézetével és a Soli Deo Stefan Wyszyński Kiadóval. A kötetet Borzon Dániel fordította.
Stefan Wyszynskit (1901–1981) a lengyel nép már életében Lengyelország koronázatlan királyának, az ezredév prímásának nevezte. A három szerző – Rafal Latka, Beata Mackiewicz és Dominik Zamiatala – a bíboros, prímás életének, munkásságának szakavatott kutatója. Források, korabeli dokumentumok alapján Stefan Wyszynski születésétől kezdve haláláig tárják fel egy rendkívüli életút főbb állomásait.
Stefan Wyszynski egy hatgyermekes, katolikus, hazafias család második gyermekeként született, a Bug folyó mentén fekvő Zuzela településen. Szülei a nemzeti és vallási értékek iránti tiszteletre nevelték. Kora ifjúságától kezdve pap akart lenni, ezért jelentkezett a X. Pius Gimnáziumba. Később a Wloclaweki Papi Szemináriumban folytatta papi tanulmányait. 1924-ben szentelték pappá.
Széles körű tudása lehetővé tette, hogy aktív lelkipásztori tevékenységet folytasson minden társadalmi csoportban, főként a munkások között. Ez jutott kifejezésre vallási és társadalmi témájú publicisztikáiban. Rendkívül alaposan tanulmányozta a marxizmust, és vallotta: az emberre és az államiságra a kommunizmus jelenti a legnagyobb veszélyt. A kapitalizmust elemezve inkább a rendszer negatív következményeinek enyhítését szolgáló keresztényszociális tevékenységre összpontosított, mint az ideológiára. Azt állította, hogy a munkások elégedetlensége, a tiltakozások és forrongások a kapitalista kizsákmányolásból erednek, és nem kizárólag a munkástömegek felforgató tevékenységéből származnak. Egyik, 1932-ben írt cikke szerint „A kapitalizmus, kiiktatva a morális elveket a gazdasági életből, a materialista kultúrán keresztül akarta boldoggá tenni a világot… Az isteni törvényeket kiszorították a gazdasági ügyek hatóköréből… Az arany vált minden érték mércéjévé. A fejlődés és a személyes szabadság nevében, főleg a krisztusi etika parancsai alól való felmentés és a gazdaságilag erősebbek szabadságának nevében munkások tömegeit, sőt, egész államokat és nemzeteket hajtottak rabigába, ezek aztán a nemzetközi pénzhatalom játékszereivé váltak.”
Stefan Wyszynski a II. világháború alatt a vakoknál szolgált Laskiban, „Cecylia nővér” álnéven. A varsói felkelés idején pedig „Radwan III” álnevet használt; rengeteg fájdalmat, nyomorúságot, emberi szenvedést látott. A hitleri megszállás alatt szentbeszédeiben arra buzdította a híveket, hogy segítsék a lángokban álló gettókból menekülő zsidókat. Ezért bujkálnia kellett a Gestapo elől.
A háború után XII. Pius először a lublini egyházmegye püspökévé, majd 1948 novemberében August Hlond bíboros javaslatára gnieznói és varsói érsekké nevezte ki. Ettől kezdve 33 éven keresztül, haláláig töltötte be mindkét egyházmegye főpásztorának, egyben Lengyelország prímásának tisztségét.
A kötet szerzői kiemelik, hogy a kommunista hatalom a katolikus Egyházat tekintette legnagyobb ellenségének. Wyszynski bíboros tisztában volt ezzel, de kidolgozott egy programot a modus vivendi szellemében, hogyan lehet együtt élni a diktatúrával, miképpen lehetséges túlélni a diktatúrát. Ennek köszönhetően 1950-ben megszületett az egyezség az állam és a lengyel Egyház között. A történészek egy része kritizálja ezt a megállapodást, mivel Wyszynski bíboros valamilyen szinten elítélte a földalatti mozgalmat, a gazdák kollektivizációját pedig támogatta. Ám a prímás úgy gondolta: szükség van az állammal kötött megállapodásra, mert ez biztosíték a Rómával való állandó kapcsolattartásra és arra, hogy folytatódhasson az Egyház missziója. Sajnos azonban a kommunisták továbbra is elnyomták az Egyházat, bevezették a dekrétumot, hogy az egyházi tisztségek elfogadását jóvá kell hagynia a hatalomnak. Ez ellen természetesen mind a prímás, mind pedig a püspökök tiltakoztak.
Mivel Wyszynski bíboros nem egyezett bele abba, hogy a hatalom elítélje Czeslaw Kaczmarek kielcei püspököt, kémkedés vádjával, a prímást letartóztatták, és 1953–1956 között három évig törvénytelenül fogva tartották. Börtönévei alatt Wyszynski bíboros hősiesen viselkedett, nem írt alá semmit, semmiféle, az Egyházat hátrányosan érintő engedményre nem volt hajlandó, megtartotta a függetlenségét. Tekintélye hatalmasra nőtt ezen idő alatt a társadalom szemében, a kommunizmus mártírjaként tekintettek rá. Ez volt az egyik tényezője annak, hogy a lengyel nép Lengyelország koronázatlan királyának és az ezredév prímásának ismerte el.
A másik, ugyancsak nagyon lényeges elem az a program, amelyet Wyszynski 1957-ben kezdeményezett, és ez szintén a rendíthetetlenségének tanúbizonysága. Ebben a programban megfogalmazott egy lelkipásztori programot, hogy felkészítse a lengyeleket a kereszténység ezredik évfordulójára (Az első lengyel fejedelem, I. Mieszko 966-ban vette fel a kereszténységet – B.D.). A nagykilenced során nagy hangsúlyt fektetett a hit elmélyítésére és a nemzet vallási–erkölcsi megújulására, mivel tudatában volt a lengyel társadalomban a II. világháború és a sztálinizmus korszaka után végbement lelki–morális pusztításnak. Ez vallásos és hazafias, ébredéses program volt, az egész országban, a főbb keresztény és emberi értékeket fogalmazták meg, ezekre tettek esküt a polgárok. A program csodálatosan előkészítette az 1966-os, nagy millenniumi ünnepségeket, emberek milliói vettek részt azokon, annak ellenére, hogy állandóan fenyegette őket a hatalom megtorlása, elveszthették a munkájukat, börtönbe is kerülhettek. Rendkívül fontos volt ez az időszak a vallásos élet megalapozásának Lengyelországban. Mindebben kiemelkedő szerepe volt Wyszynski bíborosnak.
Karol Wojtyla 1978. október 16-án történt pápaválasztása hatalmas jelentőségű volt Wyszynski bíboros számára. Rögtön megválasztása után hangsúlyozta: az új pápa olyan országból származik, amely a kommunista rabiga ellenére megtartotta hitét, az Egyházzal való egységét, valamint „élő vallásosságát, amelyet a világ számos bíborosa is csodált”.
A könyv szerzői kiemelik: Stefan Wyszynski bíboros szolgálatának hatalmas jelentősége volt a katolikus egyház és a lengyelek számára. Rendkívüli mértékben járult hozzá a vallási élet újjászületéséhez és a nemzeti öntudat fenntartásához a kommunista diktatúra nehéz évtizedeiben (Lengyel Intézet – Nemzeti Emlékezet Bizottság – SOLI DEO Stefan Wyszynski Kiadó, 2022).
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
