A háború kitörése óta egyszerre érdeklődve és szörnyülködve keresem a választ a kérdésre: meddig hajlandóak egyesek elmenni a valóság tagadásában, hogy sértetlen maradhasson a világképük, és minek kell történnie ahhoz, hogy végre beismerjék: talán tévedtek.
A szomszédban zajló háború ismét szakértők ezreinek megszületését eredményezte, bár kérdéses, hogy ezek újonnan született doktorok és professzorok-e, vagy pusztán a korábbi virológusok képezték át magukat katonai szakemberré. Az interneten tájékozódni és megbízható információkhoz jutni alapesetben is egy trükkös feladat, de háborús helyzetben, ahol a fegyverropogás és a rakétatámadások mellett egy legalább ilyen éles információs küzdelem is zajlik, még nehezebb.
A véleménynyilvánítás szabadságának vannak folyományai, melyekbe nem mindig gondolunk bele. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy attól, hogy jogom van mindenhez hozzászólni, még nem fogok mindenhez érteni is. Még a világ legokosabb embere is álhírek terjesztőjévé válhat, ha nem a szakterületéhez szól hozzá. Ezt láttuk a járvány kapcsán is: nagyon okos emberek is képesek voltak blődségeket terjeszteni, mivel a saját, korlátozott tapasztalataikból indultak ki, és azokból általánosítottak. Tévedni mindenki szokott, csak kevesen nőnek fel ahhoz, hogy ezt be is ismerjék.
Ez egy nagyon érdekes kérdés: Meddig hajlandó elmenni egy átlagember a valóság tagadásában, csak hogy megőrizhesse a téveszméit? Egyre több példa mutatja: ijesztően messzire. Olvastunk olyan betegekről, akik a Covid-osztályon, levegőért kapkodva is tagadták a koronavírus létét. Most azt látjuk, hogy hiába minden helyszíni tudósítás, szörnyűség, sokan még mindig Putyin orosz elnököt védik. Az orosz- ellenes szankciókról szóló hírek alatt gyakori a „Majd Putyin megmutatja” komment. Mit mutat meg? Kinek? Ilyenkor nem jut eszébe a kommentelőnek, hogy önmaga, a családja és az országa ellen szurkol? Kinek akar hízelegni? Miért? „Az ukránoknak nem kellett volna provokálni” – ez is nagy kedvenc. Mivel provokáltak? Azzal, hogy élni akarnak, hogy szeretnének ők dönteni a saját sorsukról?
Tényleg teljesen kiveszett az emberekből a belátás és az empátia? Az emlékezetünk is eltompult? Mert hallottunk mi már ilyen hangokat. „Nem kéne annyit provokálni.” Minek a magyar felirat? Miért akarsz magyarul tanulni? Miért nem jó a szlovák? A hasonlat nyilvánvalóan sántít, de mi is voltunk már itt provokátorok, pusztán azért, mert élni akartunk nyelvi jogainkkal. Ez a címke pont annyira volt igazságos akkor is, mint most az ukránokkal szemben Oroszország részéről. Szóval lehet itt védeni Putyint, csak egyre több dolgot kell feladni hozzá: tájékozódást, együttérzést, emlékezést. Hogy cserébe mi marad, azt tényleg nem tudom. Attól tartok, én már csak provokátor maradok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
