Az „Öregnek” becézett Konrad Hermann Joseph Adenauer hosszú politikusi karrierje során két rekordot is beállított: ő volt Köln legfiatalabb polgármestere, és a valaha élt legidősebb német kancellár. Az 1876. január 5-én, Kölnben született Adenauerre azonban nem rekorderként, hanem a második világháborút követő német újjászületés és az európai integráció egyik atyjaként emlékszik a világ.
Adenauer egy szerény anyagi hátterű katolikus családba született Kölnben. A jó képességű fiú a gimnázium után jogi diplomát szerzett. A rangos kölni családból származó Emma Weyerrel 1904-ben kötött házassága révén közel került a város befolyásos politikai és gazdasági köreihez, és aktívan politizálni kezdett.
A katolikus Centrum Párt tagjaként 1906 és 1917 között a polgármester helyetteseként, majd 1917 és 1933 között polgármesterként irányította Köln városát.
Az 1920-as években egyre erőszakosabbá váló német politikai légkörben a rend és a keresztény értékek mentén politizáló Adenauer elhatárolódott a szélsőséges politikai irányzatoktól.
A weimari köztársaság idején a legnépszerűbb politikusok között tartották számon. Többször is emlegették kancellárjelöltként, de úgy döntött, a biztos kölni polgármesteri széket nem kockáztatja a bizonytalan, sok buktatóval járó kancellári tisztségért.
Adenauer 20 évesen
Az egyre erősödő náci párt nem nézte jó szemmel Adenauer kölni regnálását és lejárató kampányt indított a politikus ellen: közpénzek hűtlen kezelésével és zsidók támogatásával vádolták.
Hitler hatalomra jutása után nem maradhatott a polgármesteri székben, főként azután, hogy a város vezetőjeként nem engedte meg, hogy horogkeresztes dekorációkkal fogadják az 1933-ban Kölnbe látogató, diadalát ünneplő náci vezért.
Adenauer bankszámláját befagyasztották, munkanélküliként tengette életét, így a félreállított politikus csak barátai és az egyház jóindulatára számíthatott. Bár a közélettől távol tartotta magát, 1944 nyarán, a Hitler elleni sikertelen merénylet után letartóztatták, és a háború végéig a Gestapo kölni börtönében tartották fogva.
Szabadulása után újult erővel látott munkához. A protestáns és a katolikus németeket tömörítő Kereszténydemokrata Unió felépítésén fáradozott. Erőfeszítéseit siker koronázta, létrejött egy konzervatív polgári koalíció, a néppárttá váló Kereszténydemokrata Unió megerősödött.
Hetvenhárom éves korában, 1949. szeptember 15-én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjává választották. Sokan úgy vélték, hogy a kora miatt „Öregnek” becézett politikus csupán rövid ideig irányítja majd Nyugat-Németországot, ezzel szemben Adenauer végül 14 éven keresztül állt az ország élén.
Kancellársága alatt a nyugatnémet demokrácia és a gazdaság megerősödött. Adenauer jelentős külpolitikai sikereket ért el, megszüntetve országa elszigeteltségét. Bevonta Nyugat-Németországot az ötvenes évek elején meginduló európai integrációs folyamatokba, és eloszlatta a német állam megerősödésétől tartó nemzetközi aggodalmakat is.
Úton a történelmi megegyezés felé, 1961 (Charles de Gaulle és Konrad Adenauer) (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F010324-0002 / Steiner, Egon / CC-BY-SA 3.0)
Az NSZK 1951-ben tagja lett az Európa Tanácsnak és a rákövetkező évben belépett az Európai Szén- és Acélközösségbe, majd 1955-ben a NATO-ba. 1963-ban történelmi pillanatot élt át a német és a francia nemzet, amikor Konrad Adenauer és a francia elnök, Charles de Gaulle aláírta a két ország közötti együttműködési szerződést, véget vetve az évszázados rivalizálásnak.
Adenauer négy évvel később, 1967. április 19-én hunyt el.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
