Egy nagyszerű civil kezdeményezésről szeretnénk hírt adni itt a Férfihang hasábjain. A szülői elidegenítés főleg apák kárára történik. Igaz, ennek az oka vélhetően a rossz bírói gyakorlat: váláskor túlnyomó többségben anyáknak ítélik a gyerekek felügyeleti jogát. Most férfiak és nők fogtak össze a káros és gyermekabuzáló gyakorlat ellen.
Az ügy rendkívül fontos és sürgős, mivel gyermekek ezrei szenvednek ma a szülői elidegenítési szindrómában. (Parental Alianation Syndrome – PAS). Éppen ezért most tekintsünk el apró formai bakiktól, a petíció olvasásakor, mint a helyesírás megbicsaklása helyenként. Valószínűleg a készítő saját érzelmei és jobbító szenvedélye hatása alatt, kevésbé figyelt oda a pontos billentyűhasználatra, és minél gyorsabban útjára akarta engedni a petíciót.
A gyermekek esetében bármiféle késlekedés – amely sajnos a bíróságokra jellemző és sokszor a gyámhivatalokra is – azzal jár, hogy a nevelésre fordítható idő elvész. A távoltartott szülő ideje, lehetősége eltűnik az idő múltával.
Ezért is volna sürgős, hogy minél többen aláírják ezt a Tuzson Bence igazságügy miniszternek és Pintér Sándor belügyminiszternek címzett petíciót.
Az ellennevelés a válás után az egyik leggyakoribb bűn, amit elkövetnek egymás és a gyermekeik ellen a külön élő szülők. Az a szülő mentes ez alól, aki abban a szellemben neveli gyermekeit, miszerint a másik szülőre is éppolyan szüksége van a gyermeknek, mint őrá. Szem előtt tartja azt az igazságot, hogy bár az ő kapcsolata megromlott a különvált társával, attól az még szeretheti őszintén a közös gyermekeket és lehet jó szülő. Általában egy kevésbé jó szülő is sokkal jobb, mint egy nem létező.
Bár az ellennevelés az anyákra jellemzőbb – vélhetően, mivel (régiesen szólva) ők kapják meg a gyereket a válás során – ebben az esetben férfiaknak és nőknek kell összefogniuk és félretenni az ellenségeskedést és (az amúgy sokszor jogos és érthető) sértődöttséget.
Írjuk minél többen alá a petíciót, hogy a rendszer felügyelői, gazdái felébredjenek és ráébredjenek, hogy baj van. Nekik kell tenniük az általuk felügyelt gyermekjóléti és gyermeksegítő rendszerek megváltoztatásáért. Ebben az esetben sajnos az is elmondható, hogy (szemben pl. az Isztambuli Egyezménnyel) nem csak a törvények végrehajtásával van baj. A legnagyobb baj persze most is, mint szinte mindig az elvek, és a jog be nem tartása, de amíg nem kötelező hazánkban váláskor az osztott felügyelet elrendelése a bíróságon, addig bizonyos manipulatív, a törvényt kijátszani hajlandó, a hatóságok cinkos együttműködésében bízó, ma még főleg anyáknak megéri válni, és a gyermekeket megszerezve akár ellennevelni az apák ellen.
Tehát jogszabályi változásokra is szükség van, de főleg a válási gyakorlat (gyermekelhelyezési ítéletek meghozatalának a módja) és a gyerekekkel való kapcsolattartás végrehajtásának megreformálása a cél. Ma, amikor – jellemzően még az anyák – minden következmény nélkül akadályozhatják a kapcsolattartást és az elmaradt kapcsolattartás pótlása, nagyon finoman szólva is döcög – holott a leggyorsabban pótlandó eseménynek kellene lennie a gyermekek életében – akkor az ilyen petícióknak van helye. Hiszen ha pl. az apa nem tölthet elegendő időt a gyerekével, az anya ellennevelése akadály nélkül kibontakozhat. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a távol lévő szülőnek is legalább a gyerek idejének egyharmadát kell(ene) együtt töltenie a gyerekkel, hogy nevelő hatása kiteljesedhessék rajta. Enélkül vagy aránytalanul a másik szülő terhe lesz a gyermeknevelés, (gondoljunk a meglévő, de el nem érhető szülőkre, tipikusan ma még az apákra) vagy aránytalanul nagy lehetősége lesz ellennevelni.
Ki kell jelentenünk, hogy a petíció egy fontos lépés előre a szülői egyenjogúság elvben létező, gyakorlatilag nem létező gyakorlatához, illetve a gyerekek egészséges neveléséhez a válások után is.
Aláírása: nagyon javallt.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
