Úgy vágyakoztam Erdélybe, mint szarvas a tiszta forrásvíz után. Sokan vagyunk így ezzel, akik egyszer már jártunk azon a mesebeli tájon. Visszahívnak hegyei, völgyei, lankái, fenyves erdői, meredélyei… A legelésző birkanyájak, a marhacsordák, a rengeteg ló és a hatalmas pásztorkutyák. A főutcákon sok-sok gólyafészek, a ház előtti kispadon öregek üldögélnek, vagy éppen a kertet kapálják. Olybá tűnik szemünknek, mintha visszamentünk volna az időben jó pár évtizedet.
Mint egy megmerevedett filmvászon. Csak semmi rohanás, van elég időnk. Élvezzük a napsütést, ahogy a fény megcsillan a Szent Anna tó víztükrén. Öt perce járt itt egy medve a bocsával, de ez a turistákat cseppet sem zavarja. A székelyek meg, amióta világ a világ, együtt élnek a medvékkel. Osztoznak velük a hegyeken és erdőkön. Talán még azt is elnézik nekik, ha néha elragadnak egy juhot vagy borjút…
A csíksomlyói nyeregnek százezrekkel együtt rugaszkodunk neki. Süt ránk a nap ezerrel, de nem adjuk fel, kaptatunk egyre feljebb. Mert azt reméljük, odafent és odabent történik valami. Látva a hömpölygő folyóra emlékeztető embertömeget, a rengeteg népviseletet, a gyimesi és moldvai csángókat, a napernyők alatt áldoztatni induló papok hosszú seregét, a zászlók tengerét el-elérzékenyül az ember. Néha nincsenek szavak…
Béke és jóság, pax et bonum. Erről prédikál az érsek. Két annyira vágyott dolog, ami ma még időszerűbb, mint akárcsak egy éve volt. Mit kellene tennünk, hogy elérjük? Miért olyan nehéz jónak lenni? Mi értelme van, ha egymás ellen megyünk? Odalent a kegytemplomban, egy nappal ezelőtt már imádkoztunk és kértünk a csíksomlyói Szűz Máriától valami személyeset… Itt is megtehetjük, mi több, valami kedves dolgot is bátran kérhetünk. Megadja nekünk, ha buzgón imádkozunk és szeretettel fordulunk embertársaink felé, ahogy az ő fia, Jézus tette. Átkozottul nehéz mindig szeretni… Feltétel nélkül meg pláne. De nem lehetetlen, nyugtatom magam.
Másnap a gyergyószentmiklósi zarándokmisén ér a következő lelkifröccs, a példabeszéd, amihez túl sok kommentár nem is szükségeltetik. Egy kőfejtőben vagyunk, ahol megkérdezik három embertől, mit csinálnak. Az egyik azt mondja: követ fejtek. A másik úgy válaszol: pénzt keresek a családomnak. A harmadik így felel: katedrálist építek.
Szeretnék én is katedrálist építeni! A puszta telken, amin ma még gaz nő és gondozásra szorul, már házat és az udvaron vidáman játszadozó kisgyermekeket látok. Egy két gyümölcsfát, pici veteményest. És persze kutya is van, talán még macska is…
Tartozzunk mi is azok közé, akik nagyot mernek álmodni és a jövőért tesznek. S talán kivirágozhat bennünk és a világban a béke és jóság.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
