Napjainkban, az iskolában a gyerekek főképp tárgyi tudást sajátítanak el: írás, olvasás, számolás, történelmi évszámok, állatok testfelépítése – s egyéb hasznos és kevésbé hasznos információkat. Számos kutatás ugyanakkor bebizonyította, hogy alapjában véve a magas szintű tárgyi tudás és műveltség nem biztosíték a sikeres életre. Ahhoz más képességek, készségek is szükségesek. És hogy hogyan jön ide a párkapcsolat? Most erre igyekszem válaszolni.
Mindenki azt szeretné, hogy a gyermekeinek könnyebb, jobb élete legyen, mint amilyen neki volt, hogy sikeresebb, boldogabb ember lehessen. A siker azonban nem csak a munka és karrier területén értelmezhető: lehet sikeres ember az is, aki ügyesen menedzseli a házasságát, aki hosszú, harmonikus párkapcsolatban él. Ez a boldogság legfontosabb összetevője. Ahhoz viszont, hogy sikeresen tudjuk működtetni, nem elég a könyvekből tanulni erről.
A sikeres párkapcsolathoz szükséges eszközkészletet már gyerekkorunkban elsajátítjuk, amikor, mint a szivacs, szívjuk magunkba az érzéseket, benyomásokat, megoldásokat.
Mindaz, amit gyerekként megtapasztalunk és megtanulunk, hatással van és lesz a későbbi párkapcsolatainkra. A gyerekek ugyanis megfigyeléssel és utánzással tanulnak a leghatékonyabban. Fontos, hogy ha lehet, megfelelő önismerettel, önismereti képzéssel igyekezzünk olyan szülővé válni, aki helyes mintát ad a gyerekeinek a párkapcsolatokat illetően is. De hogy mi mindent pakolhatunk bele a gyermekünk képzeletbeli batyujába?
Íme, néhány példa:
Nemi szerepek. Mi a nő dolga a házasságban? Mi a férfié? Ki mit tesz bele a kapcsolatba? Mennyire alá- vagy fölérendelt a viszony? Ki a döntéshozó? Ki a család feje? Miben nyilvánul ez meg?
Kötődés. A szoros vagy a laza kapcsolat a tökéletes számunkra? Könnyen vagy nehezen hiszünk és bízunk? Mennyire tudunk segítséget kérni és elfogadni? Mindez a kötődési mintánktól függ, ami főleg az édesanyánkkal való legelső kapcsolatunkban alakul ki.
Konfliktusok, megoldások. Fel tudjuk vállalni a konfliktusokat a házasságunkban? Vagy a békesség miatt elnyomjuk magunkban a késztetéseket? Hogyan reagálunk a társunk haragjára? Hogyan viselkedünk, ha mi magunk haragszunk?
Érzéseink kimutatása. Szabad haragudni? Szomorúnak lenni? Csalódottnak esetleg? Szabad megnyílni és kimutatni mindezt? Vagy erősnek kell lenni? Hogyan örülünk – kirobbanóan vagy csendesen?
Ezek a pontok csak nagyon apró részei mindannak, amit a gyerekeink tőlünk tanulnak el kiskorukban, és viszik tovább a saját párkapcsolatukba. Ahhoz, hogy jobb mintát vigyenek magukkal, hogy sikeresebbek lehessenek, előbb nekünk kell jó példát mutatni. Ehhez viszont le kell tennünk a saját negatív mintáinkat!
Tudatos, boldog őszi napokat kívánok minden kedves Olvasómnak!
Álló Gabriella, párkapcsolati tanácsadó
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
