"Nagy veszteség" rázta meg a glóbuszt a hét folyamán. Röpke 6 óra erejéig minden Messengeren, Facebookon és Instagramon fölnőtt egyén kénytelen volt megismerkedni a világ egyéb részeivel is. Zuckerberg annyi pénzt bukott, amennyit a kedves olvasók és én közösen sem látnánk egy egész élet alatt (ezért persze nem sajnáljuk a Facebook atyját), a 6 órás leállás pedig 2008 óta a legnagyobb ilyen esemény volt (akkoriban Magyarországon még szinte ismeretlen fogalom volt a Facebook – régi szép idők – így nyilván az nem okozott ekkora "traumát", mint a mostani). Hogy a leállásnak mi volt a valódi oka, nem tudhatjuk bizonyosan, de természetesen napvilágot látott egy "hivatalos verzió", ám az elmúlt pár év tapasztalatai alapján kb. mindent és annak ellenkezőjét is tudná feltételezni az ember. Lényeg, hogy tőlük még azt sem szabad elhinni, ha kérdeznek.
Ahogy haladunk előre az időben, talán okosabbak leszünk, de ebből a szemszögből ez most nem is lényeg. A mi szempontunkból beszédesebb és megfoghatóbb az, ahogy a társadalom reagált a "tragikus eseményekre". Egy-egy ilyen eseményre bekövetkezett társadalmi reakcióból nagyon sokat le lehet szűrni annak mentális állapotáról, és igazából kimondhatjuk, hogy sajnos nem kellett "csalódnunk".
Mielőtt ebbe belemennénk, le kell szögeznünk, hogy Facebook és Messenger nélkül ma már igen nehéz a létezés. Magyarul, ha egy szerveződés, egy politikai párt, vagy akár egy egyén érvényesülni akar, muszáj használnia azt. Ez nem egyenlő azzal, hogy ez az állapot jó, és ne akarnánk azt, hogy ez máshogy legyen, de tetszik vagy sem, mi is ehhez a világhoz tartozunk, nem másik univerzumban élünk, így rá vagyunk utalva, ha az emberekhez célba akarjuk juttatni az üzeneteinket. Tudom, hogy léteznek a Facebookot "helyettesítő" alternatív útvonalak is, de ezek pont a marginalitásuk miatt és a versenyképességük hiányában maradnak teljes periférián. A Facebookkal nem tudnak versenyezni, és ennek nem csak politikai és anyagi okai vannak. Mivel a nagy többség már az előbbinél tette le a voksát, valami óriási változásnak kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy ez tömegesen megváltozzon, sikert pedig csak akkor lehetne elérni. Másik, hogy a Facebooknak minden negatívum ellenére egy letisztult és viszonylag egyszerű kezelőfelülete van (noha az utóbbi években itt is látok némi visszaesést), így már csak ezért is vonzó sokak számára.
Visszatérve azonban a társadalmi reakciókra, sokféleképpen dolgozták fel a történteket. Egyrészt mennek a találgatások, hogy mi lehet a valódi oka, voltak, akik vicces mémekkel elhülyéskedték a dolgot, másrészt voltak szép számmal olyanok is, akik elég komolyan kétségbeestek a 6 órás "szünet" miatt. 6 órát jobb esetben egy jó könyv fölött is eltölt az ember, mégis, sokaknak egy örökkévalósággal ért fel a hiány. Persze az sem mindegy, hogy miért esik valaki kértségbe. Mert nem beszélhet pár órát az épp aktuális randipartnerével, vagy azért, mert a munkájához szükség van Facebookra, Messengerre, Instagramra, vagy netán a WhatsAppra.
A közösségi média észrevétlenül fészkelte be magát nem csak a mindennapjainkba, de szinte az életünk minden szegmensébe is. Így akinek hirtelen súlyos hiányérzete támadt, netán kétségbeesett, ezek a részükről nem megjátszott, hanem valódi érzelmek voltak. Ez pedig valahol ijesztő.
A Facebook által biztosított hírdömping is hasznos valahol, hiszen az ember így könnyen és gyorsan tudja kiszűrni, hogy mi érdekli és mi nem (sajnos csak abból, amit a Facebook "megenged"…), viszont az egyre finomabb algoritmusok miatt ez a tájékoztatás is egyre inkább egyoldalú. Sokan nem ismerik a módszereket, hogyan lehet ezen tompítani (hírfolyam testreszabása, oldalak kedvencek közé illesztése stb.), azokhoz pedig még akkor sem jut el a "politikailag nem korrekt" nézőpont, ha amúgy fogékonyak lennének rá. Egyébként algoritmusok ide, vagy oda, a modern világban amúgy is túl sok inger ér minket, az ember "feldolgozó" képessége is véges. A folyamatosan frissülő, pörgő információhalmazból ember legyen a talpán, aki kiszűri a lényeget, a hírfolyamon pedig sokszor arra sem emlékszik az ember, mit görgetett tovább fél perce. A túlzott ingerek pedig mentálisan instabillá, kiégetté, depresszióssá tehetnek.
A modern emberre fokozottan jellemző az atomizálódás, a magány is. Noha utóbbira néha szüksége van az egyénnek (sokan nem tudják megfelelően kiaknázni az egyedül töltött időt), az ember alapvetően társas lény, túlnyomó átlagban, legalábbis. Sokan a "való világban" beállt magányt a virtuális világban próbálják helyettesíteni, egy estére pedig ettől is elszakadtak. Érdemes megfigyelni, hogy a leállás alatt mennyivel növekedett a hagyományosabb telekommunikációs csatornák forgalma, valamint beszédes az is, hogy sokan azt hitték, az internetük állt le, mert nem volt Facebook. Ez azt jelenti, hogy sokan magát az internetszolgáltatást azonosítják a Zuckerberg-galaxissal, ami sajnos az általam leírt trendeket igazolja.
Természetes, hogy visszafelé nem haladhatunk a történelemben, tehát a meglévő technikai vívmányokat nem lehet eltüntetni. Érdemes azonban időről időre felvetni, hogy mi az, ami az érdekeinket szolgálja és mi az, ami nem. Alkalmazás szempontjából a Facebook egy kifejezetten hasznos platform is lehetne, ám a mögötte álló sötét politikai erők károssá teszik azt számunkra. A túlzott információdömping és a társadalmi elidegenedés (amit csak részben okoz a technika) pedig szintén nem a jó irányba tereli a jövőnket. Szokásom, hogy az alapjáraton borongós hangvételű írásaimat valami pozitív gondolattal igyekszem zárni, ám legnagyobb sajnálatomra ilyet most nem tudok mondani. Na jó, egyet talán mégis. Portálunk a szó szerinti 0 facebookos megjelenéssel képes mind a mai napig a legolvasottabb jobboldali hírportál lenni. Ez a jelen állapotokat nézve több mint nagy siker.
Azonban, hogy a Zuckerberg-birodalomból van-e jelenleg kiút, azt nehéz lenne megmondani. Az eddigi kísérletek rendre elbuktak, a techóriások pedig túlnőnek a politikai garnitúrákon. Ráadásul érdemes azzal is számolni, hogyha valamilyen úton-módon le is számolnak a Facebook túlsúlyával, akkor könnyen elképzelhető, hogy a "politikailag korrekt" közeg valami még rosszabbat, még elnyomóbbat termel ki magából, hiszen másra nem képes. Olyan egymástól függő események és csoportok láncolata ez, ahol lényegében mindent le kellene tarolni ahhoz, hogy valóban tiszta lappal kezdhessünk.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
