Pandora pompásabb és sekélyebb, mint valaha – Ilyen lett az Avatar 3. Kulcsár Gábor2025. 12. 18., cs – 10:40
Folytatódik James Cameron ötfelvonásosra tervezett sci-fi-sorozata. De vajon sikerül meggyőznie, hogy még kétszer visszatérjünk?
Közvetlenül A víz útja után vesszük fel a fonalat. Sullyék gyászolják nemrég elhunyt fiukat, az emberek pedig tovább araszolnak a bolygó teljes leuralása felé. Mindeközben a na’vik nevelt lánya, Kiri egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül az ökoszisztémával, az embergyerek Gekkó pedig azt kívánja, bár ő is na’vi lehetne. Aztán váratlanul egy agresszív új törzs is belép a képbe, hogy bonyolítsa a helyzetet.
Cameron látszólag elfelejtette, hogy az előző film óta eltelt 3 év, és sokan valószínűleg nemhogy a történésekre, de a szereplőkre sem fognak igazán emlékezni. A Tűz és hamu az eddigi filmek ráérős, hangulatépítő nyitányaival szemben azonnal belecsap a lecsóba. Kapásból négy-öt különböző történetszálon indul el, és nem is oldja fel egyiket sem, amíg össze nem futnak a fináléban – és valahogy még ott sem sikerül előidézniük a szériától megszokott katarzist.
Most kezd először problémának érződni az ötfilmes felépítés. A Tűz és hamu egész egyszerűen nem áll meg a saját lábán. Az alapkonfliktusai túlságosan ragadnak az előző filmhez, már-már az egyéni stílus teljes rovására. Ugyanakkor a cselekmény még három óra alatt sem mozdul eleget ahhoz, hogy teljes értékű folytatásként csapódjon le. A stáblista indulásakor kis túlzással ugyanott tartunk, ahol a második rész végén.
Persze amint elkezdenénk túl sokat gondolkodni, a figyelmünket azonnal elterelik a gyönyörű vizuális effektek. És a „gyönyörűt” itt nem afféle eldobható jelzőként kell kezelni. Az Avatar változatlanul az egyik legszebb film a piacon, és a minőségétől függetlenül abszolút el fogja adni a látvány, na meg Cameron frenetikus akciórendezése. A tétek magasak, a küzdelmek annyira brutálisak, amennyire csak a besorolás engedi, a történetet pedig a legjobb nagy szabású csatajelenet koronázza meg, amit A Gyűrűk Ura óta láttunk.
Ugyanakkor most először nem sikerült érdemben kibővíteni Pandora világát. Egy-két apróságtól eltekintve a film nagyrészt az első két epizód helyszíneit és lényeit hasznosítja újra, így pedig egy idő után a látványelemek elkezdenek összefolyni. Mindezt az írók egy, az eddigieknél fordulatosabb cselekménnyel próbálják felturbózni, ám sajnos a szereplők változatlanul felszínesek. Hiába kreatívabbak a dilemmák, amikkel küszködnek, ha kivétel nélkül mindig érdekesebb őket egyszerűen csak bunyózni látni. Mivel pedig ezúttal a környezetvédelmi és a spirituális szál is háttérbe szorul, a konfliktusokat is nagyrészt ez oldja meg: ki tud nagyobb pofont vagy ijesztőbb vicsort villantani.
A nagy pillanatok továbbra is betalálnak, az akció változatlanul vonzza a tekintetet, de Cameron talán most először nem mutat eleget a géniuszából ahhoz, hogy elnézzük a gyengeségeit. Ellentétben A víz útjával, melynek egy 13 éves kihagyás után kellett újra meggyőznie mindenkit, a Tűz és hamu látszólag alapvetésnek veszi, hogy érdekelni fog minket. És végül pont ez a magabiztosság leplezi le a nagy csínyt – hogy ezúttal csak repetázni jött, nem utat törni.
Kapcsolódó cikkünk
Rövidesen mozikba kerül az Avatar harmadik része. Néhány éve ezt még abszurd lett volna kimondani. Bár James Cameron 2009-es sci-fije minden rekordot megdöntött, a közönség mindig is szkeptikus volt vele szemben, és sokáig a négy folytatás gondolata is jóindulatú költői túlzásnak érződött. Pedig ha valamivel még a legnagyobb kritikusai sem vádolhatják az Avatart, az az, hogy szemfényvesztés volna.
James Cameron a 20. század egyik legjelentősebb és legtermékenyebb sci-fi-rendezője volt. A 90-es évek végére azonban, miután a Titanic képében letette az asztalra az addigi filmtörténet legsikeresebb alkotását, és Oscar-díjat is nyert érte, vérszemet kapott. Eldöntötte: következő projektje monumentális, sosem látott teljesítmény lesz. A mozi alfája és omegája. Valami olyan szinten fejlett, hogy akkoriban még elképzelni (és legyártani) sem lehetett.
Űrlényekkel táncoló
Az Avatar ötlete először akkor fogant meg Cameronban, amikor a Disney-féle Pocahontast nézte. Megérintette őt a szerelmes katona története, aki belehabarodik az őslakosba, akit le kéne igáznia. Sajátos sci-fi-szűrőjén át elkezdtek kirajzolódni Pandora bolygó, a törzsi életet élő na’vik és a kolonizáló emberi hadseregek képei. Főszereplőjének, Jake Sullynak ugyanazt a monogramot adta, amit a Pocahontas John Smith-je is viselt, a női főszereplőt pedig eredetileg egy amerikai őslakossal akarta eljátszatni. Csakhogy a casting ekkor még szóba sem jöhetett – a projekt már a számítógépes animációnál elakadt.
A legnagyobb problémát a na’vik jelentették. Cameron azt akarta, hogy a színészek valóban a szereplők bőrébe bújhassanak, és hogy a digitális effektusok mögött felismerhető legyen az arcmimikájuk. Ez a technológia akkoriban annyira döbbenetesen hangzott, hogy az Avatart sokáig olyan filmként tartották számon, mely sosem fog elkészülni. Egészen addig Cameron is így gondolta, amíg nem látta Peter Jackson grandiózus fantasyját, A Gyűrűk Urát, mely egyszer s mindenkorra bizonyította, hogy a számítógépes technológia nem ismer lehetetlent.
Cameron körei
Ahogy a technológia fokozatosan felzárkózott Cameron fantáziájához, megkezdődtek az Avatar munkálatai. Pandora színes, egyedi világát odaadó technikusok, kreatív látványtervezők és hivatásos nyelvészek szoros együttműködése építette fel. A hangzásvilághoz újrahasznosították a Jurassc Park díjnyertes dínóhangjait, miközben James Horner, aki a Titanic zenéjét is szerezte, elmondása szerint egészen új hangszereket hozott létre digitálisan, hogy megragadhassa a film futurisztikus, mégis természetközeli érzetét. A forgatás végül nagyjából 400 millió dollárt emésztett fel, a stúdió pedig rágta a körmét minden részlet miatt – a projekt ugyanis tagadhatatlanul fura volt.
Ott volt például a főszerep, melyre eredetileg a kor nagy sztárjait, Matt Damont és Jake Gyllenhaalt is felkérték. Végül azonban egyikük sem ért rá, így a szerep egy feltörekvő ausztrál színész, Sam Worthington ölébe hullott, aki ekkor még az autójában élt. Ez még annyira nem is lett volna aggasztó, hiszen a főhős arcát nagyrészt digitálisan tervezték megalkotni, Cameron azonban minden másban is ment a maga feje után. A stábnak csak növényi alapú ételt volt hajlandó felszolgálni, illetve az a pletyka is elterjedt, hogy a falhoz szögez minden telefont, ami megszólal a forgatás alatt. A stúdió végül csak annyit kért, hogy legalább a „hippi, faölelgetős” elemeket vegye ki az akciófilmjéből. A válasz egyértelmű volt: nem.
Pandora szelencéje
A stúdió aggodalmaskodása feleslegesnek bizonyult. Amikor az Avatar 2009 telén végre mozikba került, azonnal hódítani kezdett. A decemberi premier Cameron ötlete volt, így ugyanis a tavaszi látványfilmáradatig szinte semmi konkurenciája nem akadt. Az Avatar ráadásul az egyik első film volt, ami teljes mellszélességgel beállt az ekkor még alig ismert 3D-technológia mögé. A marketing nagy részét a közönség végezte szájhagyomány útján. Mindenki át akarta élni a 3D-s élményt, akár többször is, mert tudták, hogy a tévében már nem lesz ugyanolyan. A látvány mögött meghúzódó „hippi, faölelgetős” szál pedig adott egy erős társadalomkritikai alapot, ami nagyrészt elterelte a figyelmet arról, mennyire egyszerű a cselekmény.
Az Avatart 2010 novemberéig semmi nem tudta letaszítani a trónról, mozis pályafutása során pedig csaknem 3 milliárd dolláros bevételével minden idők legsikeresebb filmje lett. Oscar-díjakat nyert, az első filmmé vált, amit a Cirque du Soleil nevű világhírű cirkusz is feldolgozott, de mindennek ellenére a közönség már ekkor is kételkedett abban, hogy hosszú életű kulturális jelenség lesz. Hiszen sci-fi-világa szép, de felszínes, történetét pedig olyan filmektől kölcsönözte, melyek már a 90-es években is klisésnek számítottak. Ahogy pedig teltek az évek, és híre-hamva sem akadt a folytatásoknak, az emberek továbbléptek.
A víz útja
13 év telt el, mire Pandora visszatért a mozivásznakra, a háttérmunkálatok azonban sosem álltak meg. Cameron egyrészt ismét példát akart venni A Gyűrűk Uráról, és nem kezdeni forgatni, amíg nincs megírva az összes betervezett folytatás. Másrészt pedig meg kellett várni egy újabb technológiai mérföldkövet, hogy a víz alatti felvételeket is ötvözni tudják a számítógépes ráncfelvarrással. Merthogy a mélytengeri kutatóként is híres Cameron a fejébe vette, hogy ő tényleg víz alatt akarja leforgatni a víz alatti jeleneteket. Fel is épített hozzá két hatalmas, nagyjából 10 méter mély medencét, melyekben a stábtagok a forgatás során csaknem 200 ezer merülést hajtottak végre. Mindemellett pedig a környezettudatosság is még inkább előtérbe került: a helyszínen minden műszert napenergia működtetett, a légifelvételeket pedig helikopterek helyett drónokkal készítették. A szakmai háttér tehát adott volt. Csak a közönség volt kérdéses.
Időközben a szuperhősökre fordult a mozik reflektorfénye. A Bosszúállók: Végjáték egy időre még el is orozta az Avatart elől a minden idők legsikeresebb filmje címet. Mindemellé csak hab volt a tortán, hogy 2009 óta széles körben elterjedt az álláspont, miszerint az első rész középszerű volt. Ahogy azonban filmes körökben mondani szokás: soha ne fogadj James Cameron ellen. Az Avatar: A víz útja 2022 decemberében jelent meg, és mintha egy nap sem telt volna el – az emberek ezúttal is özönlöttek a vetítésekre. 2,3 milliárd dolláros bevételével a filmtörténelem harmadik legsikeresebb produkciója lett, és nem is akadt riválisa egészen a Barbie és az Oppenheimer dupla megjelenéséig.
A nép szava
Néhány napon belül érkezik az Avatar: Tűz és hamu. Újra visszatérhetünk Pandorára, a bolygóra, mely talán felszínes, és környezetvédelmi metaforái ellenére is inkább látványával, mintsem történéseivel ragad meg; azonban ez is elég hozzá, hogy látszólag mindenki kíváncsi legyen rá. Cameron azt mondta, a negyedik és ötödik rész csak akkor készülnek el, ha a harmadik is tartja a sikerszériát. A döntés tehát a nézők előtt áll: tényleg elég volt Cameron Avatarjából, vagy többet akarunk belőle?
Sanszos, hogy a kérdést egy esetleges negyedik résznél is újra feltesszük majd. Az Avatar varázsához minden jel szerint hozzátartozik az is, hogy felszínessége miatt újra meg újra megkérdőjelezzük – hogy aztán profizmusával még egyszer beszippantson.
Pandora felbecsülhetetlen értékű, unobtainium nevű nyersanyaga nem a képzelet szüleménye – vagyis nem egészen. Az angol „megszerezhetetlen” kifejezésből képzett szó egy olyan, teoretikusan létező, a fizika ismert törvényeinek ellentmondó anyagot jelöl, melyet a tudomány jelenlegi állása szerint még nem tudunk bizonyítani.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
