Nemrég jelent meg Ozzy Osbourne Patient Number 9 című új lemeze, amely erősebb és változatosabb, ám nem feltétlenül jobb elődjénél. Az új albumon olyan ismert zenészek működnek közre, mint Eric Clapton, Tony Iommi, Zakk Wylde vagy épp a márciusban elhunyt Taylor Hawkins.
„A túlélés az én örökségem”, mondta nemrég egy interjúban a 73 éves birminghami születésű rocklegenda, s ennél jobban nem is tapinthatott volna rá az általa képviselt jelenség lényegére – amit sokáig én magam sem értettem. Aztán a pandémia idején kezembe akadt az életrajzi kötete, amiből egy nagyon érdekes hátterű és életű ember rajzolódott ki előttem. Ozzy Osbourne az imidzs és a show ellenére legbelül még mindig egy visszahúzódó, szerény ember, aki szabadidejében rajzol, fest és régi Beatles lemezeket hallgat. Persze, ettől még tény, hogy élete nagy részét alkohol- és drogmámorban töltötte, súlyos függőséggel küszködött, amivel megkeserítette családja és a körülötte lélők életét is.
Ismert a történet, mely szerint Ozzy Osbourne akkor döntötte el végleg, hogy leteszi a poharat, amikor fia egy veszekedésük során közölte vele: mindent megadott neki, kivéve azt, amire szüksége lett volna – egy apára.
Innen nézve volt nagyon érdekes és erős a 2020 elején megjelent Ordinary Man című lemez, melynek központi témái a halál, a búcsúzás és a számvetés voltak. A “Sötétség Hercege” 10 év kihagyás után jelentkezett új albummal, amely bár jól sikerült, a rajongók öröme mégsem lehetett felhőtlen. A megjelenés tájékán látott napvilágot a hír, miszerint Ozzy Osbourne már hosszú ideje Parkinson-kórral küzd, és állapotát más egészségügyi problémák is nehezítik.
A kilences számú páciens
Júniusban aztán megjelent a Patient Number 9 című dal, amely több szempontból is szimbolikus jelentéssel bír. Ez az album névadó dala, s az elején hallott nevetések, sikolyok, sírások és a “Haza akarok menni!” kiáltás egy elmegyógyintézet hangulatát idézik meg – egy olyan bezártságot, amelyben Ozzy Osbourne az elmúlt időszakban érezte magát. Mert egészen más számot vetni az életről és az elkövetett bűnökről, és egészen más szembesülni a betegséggel és annak konkrét jeleivel. Az énekes a Parkinsonnal való szembesülés hatására depresszióba süllyedt, sokáig teljesen maga alatt volt. A Patient Number 9 tehát egy erős üzenet és kinyilatkoztatás az élni akarásról, amely a soron következő Immortal című dalban (a szó jelentése: halhatatlan) teljesedik ki igazán.
Ha az előző lemez a szembenézésről, s a halandóság elfogadásáról szólt, akkor a Patient Number 9 ennek épp az ellentéte. Állapota ellenére Ozzy Osbourne előretekint és makacsul ragaszkodik az élethez, nem foglalkozva a tényekkel, hiszen, ahogy a God Only Knows című záródalban is énekli: csak Isten tudhatja, mi fog történni.
A népes vendégsereg
Az új album produceri feladatait ismét az az Andrew Watt látta el, aki az elmúlt években számos ismert zenésszel dolgozott együtt, s aki 2021-ben Grammy-díjat nyert munkásságáért. Így a talpalávalót részben az előző lemeznél is közreműködő keménymag biztosította: a doboknál Chad Smith (Red Hot Chili Peppers), basszusgitáron Duff McKagan (Guns ‘n’ Roses) gitáron pedig maga Watt segített be. Ugyanakkor ismét voltak vendégelőadók, nem is akármilyenek.
A népes vendégseregnek köszönhetően a lemez hangzása is jobb és sokkal változatosabb az elődnél. Jó példa erre az Eric Claptonnal készült One of Those Days című dal, az album szerintem legjobban sikerült darabja, amely kísértetiesen idézi meg a Cream együttes hangzását. De ugyanígy Tony Iommi és Zack Wylde is hozzák a kötelezőt, ki-ki a saját jellemző stílusával.
A Sötétség Hercege hazatér
A Patient Number 9 tehát változatosabb, hangzásban is sokat fejlődött, mégsem mondható összességében jobbnak, mint elődje. Többszöri hallgatás után is azt vettem észre, hogy az album témában és hangulatában is elfárad a végére. Az Ordinary Man egyik nagy hibája a kissé mosott, dinamikátlan hangzás volt, noha tematikában jóval egységesebb: volt egy nagyívű keret, amelyet a már említett szembenézés-megbánás-számvetés hármasa tartott egyben. Ha filmes példával kéne élnem, akkor az inkább volt egy filmdráma, míg az új lemez egy nagyköltségvetésű akciófilm, amely felvonultat ugyan egy rakás hírességet, és jól is érezzük magunkat a változatos díszletek láttán, mégsem hagy bennünk mélyebb nyomot.
Ozzy Osbourne nemrég egy interjúban a Parkinsonnal való együttéléséről is beszélt. Elmondása szerint a betegség teljesen megváltoztatta a mindennapjait: megtanult a pillanatnak élni, hiszen sosem tudhatja, mikor ébred fel úgy, hogy már ki sem tud kelni az ágyból. Ráadásul feleségével úgy döntöttek, hogy több évtized után elhagyják az Egyesült Államokat és hazaköltöznek Angliába.
Mindenesetre jó hír, hogy augusztusban egy birminghami koncerten néhány dal erejéig újra visszatért a színpadra. Az említett interjúban pedig kijelentette: mindenképp szeretne még egy turtnét, s ha meg is hal az első szám közben, a következő nap akkor is vissza fog térni. Mert a túlélés az ő öröksége.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
