Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Böjt, imádság és osztozás – Ferenc pápa nagyböjti üzenete és Máté evangéliuma ezt a három hívószót ajánlja a húsvéti készületi idő vezérfonalának.
Befogadókká és másokkal osztozókká kell válnunk, hogy Krisztus példáját teljes emberségünkkel kövessük.
A szenvedéstörténetet végigkíséri az osztozás motívuma. Isten szenvedő szolgája, aki igéivel támasza lett a megfáradtaknak (Iz 50,4), és szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát (Fil 2,7), megosztja utolsó vacsoráját tanítványaival, és rájuk bízza küldetésének folytatását. Az Olajfák hegyén meghív, hogy vele együtt virrasszunk. Bár ő maga semmit sem vétett, a bűnösökért mégis szenvedést vállalt (virágvasárnapi prefáció): osztozott a haldoklók magányában, hogy feltámadásában és örök életében is részesítsen.
A hiteles eucharisztikus közösség Krisztussal és egymással éppen ezért sohasem képzelhető el a szolidaritás és a szolgálat elkötelezett gyakorlása nélkül. Szent Ciprián úgy fogalmaz, hogy az adakozás Istennek szánt áldozati adomány (sacrificium). Ha egy gazdag nem ad bőségéből, az olyan, mintha áldozáskor egy szegény adta alamizsna kenyerét venné magához.
Az ókori zsinatok előírták, hogy csak megkereszteltek és áldozáshoz járulók adakozhatnak. Koinonía és diakonía, vagyis közösség és szeretetszolgálat tehát összetartoznak. Fontos tudatosítanunk, hogy
A misekönyv virágvasárnapi áldozási énekként Jézusnak az Olajfák hegyén elmondott imádságában osztozik: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint” (Mt 26,42). Hiszen „az én táplálékom az, hogy megtegyem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 4,34).
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
