Osztozás

Böjt, imádság és osztozás – Ferenc pápa nagyböjti üzenete és Máté evangéliuma ezt a három hívószót ajánlja a húsvéti készületi idő vezérfonalának.

Ha a böjt figyelmünket a lényegre irányította, ha megkerestük az Istenre hagyatkozás belső forrását, ez megnyit bennünket arra, hogy mások ínségét és szükségleteit is közel tudjunk engedni magunkhoz.

Befogadókká és másokkal osztozókká kell válnunk, hogy Krisztus példáját teljes emberségünkkel kövessük.

A szenvedéstörténetet végigkíséri az osztozás motívuma. Isten szenvedő szolgája, aki igéivel támasza lett a megfáradtaknak (Iz 50,4), és szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát (Fil 2,7), megosztja utolsó vacsoráját tanítványaival, és rájuk bízza küldetésének folytatását. Az Olajfák hegyén meghív, hogy vele együtt virrasszunk. Bár ő maga semmit sem vétett, a bűnösökért mégis szenvedést vállalt (virágvasárnapi prefáció): osztozott a haldoklók magányában, hogy feltámadásában és örök életében is részesítsen.

A hiteles eucharisztikus közösség Krisztussal és egymással éppen ezért sohasem képzelhető el a szolidaritás és a szolgálat elkötelezett gyakorlása nélkül. Szent Ciprián úgy fogalmaz, hogy az adakozás Istennek szánt áldozati adomány (sacrificium). Ha egy gazdag nem ad bőségéből, az olyan, mintha áldozáskor egy szegény adta alamizsna kenyerét venné magához. 

Viszont „aki a szegényeken könyörül, az Istennek kölcsönöz” (A jótékonyságról és irgalmasságról, 15).

Az ókori zsinatok előírták, hogy csak megkereszteltek és áldozáshoz járulók adakozhatnak. Koinonía és diakonía, vagyis közösség és szeretetszolgálat tehát összetartoznak. Fontos tudatosítanunk, hogy

két módon járulhatunk Krisztushoz. Először, amikor felismerjük őt a nélkülöző emberben, és adakozunk. Másodszor pedig, amikor az oltárhoz vonulunk, hogy testében részesedjünk.

A misekönyv virágvasárnapi áldozási énekként Jézusnak az Olajfák hegyén elmondott imádságában osztozik: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint” (Mt 26,42). Hiszen „az én táplálékom az, hogy megtegyem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 4,34).

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír