„Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk! (Zsolt 126, 2–3)
Kedves Olvasóm, mikor nevettél egy igazán nagyot, szívből, boldogan? Szoktál felkiáltani örömödben? „Régen volt az!” „Ugyan minek örülhetnék olyan nagyon?!”
„Nekem csak a bánat jutott, nincs semmi, aminek örülhetnék…” Milyen savanyú hangokat hallok itt a magányomban… Ismerem ezeket siránkozó, nem is savanyú, de keserű hangokat.
Most másként kérdezem… Hol van a te Istened? Hívő embernek, vallásosnak tartod magad? Ha igen, akkor mi történt a te Isteneddel? Megrövidült talán az Úr karja? Szabadságra ment a te Megtartód? Nincs „fogadóórája”?
Testvérem, Isten nem rejtőzködő Isten. Ő ott van közel hozzád, hallótávolságon belül. Kiálts hozzá és Ő megfelel néked! Hívd segítségül a te nyomorúságod idején és Ő megszabadít téged! Ezeket nem én találtam ki, ezt a Biblia, az ige tanítja. Állj a lábadra és kiálts! Eszmélj fel a szomorúságból és vedd észre a sok áldást, amivel körülvette életedet!
Miért nem veszed észre azt, amit ma kaptál? Mert az olyan természetes, magától van, hogy felébredtél, lélegzel? Tudod hányan haltak meg az éjjel? Ezrek! Tudod hányan haldokolnak ebben az órában? Ezrek!… De te még élsz!
Biztosan nem volt időd összeszámolni az áldást, amit ma is kaptál tőle… Pihenj meg egy kicsit és gondolkodj. Miért adhatsz hálát? Lekésted a vonatot? Bizonyára Isten máshol akar látni. Elveszett a pénzed? Adj hálát érte, hogy megmaradt a józan eszed. Becsaptak, hazudtak, csaltak az emberek? Ez az emberi természet… Ezért kell nékünk megmutatni a krisztusi szelídséget, szeretetet, alázatot, megbocsátást.
Észrevetted-e, hogy ma is feljött a nap? Lehet, hogy felhő is van az égen, de neked nem került munkádba, hogy a napot idejében felkeltsd. Isten ma is változatlan szeretettel ott van melletted, neked nem kerül semmi munkádba, hogy Ő ott legyen. Ez az Ő atyai természete, nem hagyja magára gyermekeit soha. Téged sem hagy magadra… De nincs időd, hogy beszélgess vele, nincs időd, hogy vezetést, tanácsot kérj Tőle, hogy elolvasd az Ő szavát, üzenetét, igéjét! Állj a lábadra és nézz szét magad körül! Tarts önvizsgálatot a lelkedben!
Ha ezt most komolyan veszed, akkor rá fogsz jönni, hogy nem Istennel van a baj. Ő nincs messze tőled, nem a dolgok alakultak rosszul, nem a másik az oka keserűségednek.Benn, a szívedben te vagy megfáradt, megterhelt! Terhelt szívvel nem is lehet jóízűen kacagni.
Legnagyobb ellenségünk nem a szegénység, a betegség vagy a rossz idő. A közömbösség és az érzéketlenség a tragédiája a mai embernek! Anyagiassá váltak az emberek és maguk is úgy viselkednek, mint az élettelen anyag. Ki törődik ma a lélekkel?
Van lélek? Hol? Mire való az? Arra, hogy emberré váljunk, hogy visszanyerjük Istentől kapott örökségünket, az örömöt, a békességet, a szeretetet, kedvességet, törődést, egymást! Arra, hogy feleszméljünk és visszataláljunk az elvesztett, elhagyott atyai házhoz. Isten még nem zárta be szívét az emberek előtt. Vár és keres minden élő embert. Örömöt, meleget, békét és szeretet, kacagást és éneket akar ajkunkra adni. „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Megtelt a szánk nevetéssel…” (Zsolt 126, 1–2)
Még nem vagy elveszett, még nem elveszett a családod, még szól az Isten, kérlel és hívogat haza. Ébredj fel és vedd észre az Életet! Hatalmas dolgot cselekszik életeddel, csak akard és fogadd el tőle azt az életet, amit Ő kínál! Nem lehetsz robot, neked lelked van, s a lélek epekedik teremtője után. Ne némítsd el, ne állj ellent a Szentlélek kérésének. Bánd meg és valld be hűtlenségedet, bűneidet, és kérj bocsánatot Istentől!
Minden ember, aki megtapasztalta Isten szabadítását, örvendező és boldog életet él. A szabadítást Isten adja, de neked, az embernek kell odanyújtani életedet, hogy levehesse rólad bilincseidet. Szorongást a megélhetésért, félelmet a betegségtől, haragot és gyűlöletet az iránt, akiben az ellenségedet látod.
Biztonságot, szeretetet, békességet, megelégedést, hálát ad a rabláncok helyett. Meglátják majd az emberek is, és mondják: „Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!”( Zsoltár126, 2/b.)
Kívánom, hogy nevess velem, és teljen meg a szíved igazi örömmel. A szabadulás, a hazatalálás édes örömével.
Édes Atyám, köszönöm, hogy oly sok szépet adtál nékünk a természetben, s mennyivel többet a Te igédben! S még többet a mi megváltó Úr Jézusunkban. Köszönöm, hogy örömre és áldott békére, szeretetre, magasztalásra teremtetted az embert! Bocsáss meg, hogy mi, a Te gyermekeid is magunkra vettük a világ anyagias szokásaival a bilincseket is!
Segíts eszmélni, ráébredni, hogy Te szabadulást akarsz adni! Vársz, mert örömmel, Lelked áldott örömével akarsz megajándékozni. Köszönöm, hogy Te olyan jó vagy, türelmes és megbocsátó. Köszönöm, Atyám.
Ámen
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
