Ukrajna európai integrációs törekvéseinek egyik legnagyobb akadálya a mélyen gyökerező, rendszerszintű korrupció, amelyet nem csupán a politikai és gazdasági elit szövetsége tart fenn, hanem a háborús környezet is új formákban erősít. Bár jelentős nemzetközi támogatással korrupcióellenes intézményrendszer jött létre, működése gyakran inkább geopolitikai eszköz, mintsem valódi reform. A Magyar Külügyi Intézet nemrég megjelent elemzése azt mutatja be, hogyan próbál túlélni az oligarchikus ukrán rendszer, kitér több példára, és feszegeti Ukrajna EU-csatlakozásának dilemmáját is.
Politikai és gazdasági összefonódás – az oligarchák hatalma
Ukrajna politikai rendszerét évtizedek óta átszövik az oligarchák érdekei. Ők Ukrajna valódi elitje, akik a pártokat, a médiát és a törvényhozást is irányítják gazdasági befolyásuk kiterjesztése érdekében. Az oligarchák olyan iparágakban élveznek monopolhelyzetet, mint az energia, kohászat vagy a távközlés, így közvetlenül képesek befolyásolni az állami döntéshozatalt.
A 2022-es orosz invázió sem törte meg ezt a rendszert, csupán átrendezte: a Moszkvához köthető nagyvállalkozók elveszítették pozícióikat, míg a nyugat felé elkötelezett üzletemberek, mint Viktor Pincsuk vagy Tomas Fiala, megerősödtek. A „deoligarchizáció” tehát nem a befolyás felszámolását, hanem annak újraelosztását jelentette.
Körkép-vélemény:
Más környezetben, más intenzitással, de valami hasonló zajlott le Szlovákiában is a Kuciak-gyilkosság utáni politikai átrendeződés után. A „régi” ismert oligarchák (Široký, Poór, Brhel, Haščák és mások) kiestek a pikszisből, az egykor Smer mögött (is) álló nagyvállalkozók ma már jóval kisebb befolyással rendelkeznek. Ellenben újak jöttek helyükre, jellemzően azok, akik progresszív-atlantista erőtérhez vannak becsatornázva, és vállaltan vagy csendesen, de ott állnak a PS és a többi liberális párt mögött (ESET, EPH, és mások).
Korrupcióellenes intézmények – látványos keret, kevés tartalom
2014 után Ukrajna komoly nyugati nyomásra kiterjedt korrupcióellenes intézményrendszert hozott létre: NABU, NAZK, SzAP és VAKSz néven. Ezek hatékonysága azonban korlátozott, főként a politikai szabotázs, intézményközi rivalizálás és a formális, nyugati elvárosok és teljesítmény hajszolása miatt.
Néhány beszédes példa az ukrán korrupció-ellenes harc jellegéről:
A szervezetek finanszírozása évről évre nő, 2025-ben már több mint 116 millió dollárt tesz ki, miközben az elért eredmények – például visszaszerzett vagyon – jóval elmaradnak ettől.
A közvélemény is bizalmatlan: a lakosság 70%-a nem ad hitelt ezeknek az intézményeknek.
Háborús környezet – új korrupciós frontok
Az orosz invázió új korrupciós lehetőségeket is teremtett:
Az EU-csatlakozás dilemmája
Miközben Ukrajna 2024-ben a Transparency International korrupciós listáján 1 pontot rontott, és 105. helyre csúszott, az Európai Bizottság mégis „némi haladást” állapított meg a korrupció elleni küzdelemben.
Ezzel szemben Grúzia, amely sokkal jobban teljesít átláthatóságban, „korlátozott haladást” kapott. Ez a kettős mérce alááshatja az EU bővítési hitelességét, különösen a nyugat-balkáni országok szemében.
A rendszerszintű korrupció ugyanis nemcsak gazdasági kockázatot jelent, hanem szembemegy az uniós alapértékekkel – különösen a jogállamiság, demokrácia és átláthatóság területén. Ukrajna uniós tagsága csak akkor lenne vállalható, ha valódi reformok történnének, nem csupán politikai célú vitrinintézkedések.
A jelenlegi geopolitikai helyzetben a brüsszeli politikusok saját arcmentését szolgáló vaksága nem akar tudomást venni arról, hogy a korrupció Ukrajnában nem csupán társadalmi probléma, hanem hatalmi struktúra. Az intézményesített korrupció, a politikai klientelizmus, valamint a háborús környezet új formákat és lehetőségeket teremt a visszaélésekre. Mindez komoly dilemmát jelent az Európai Uniónak, amely Ukrajna csatlakozásával saját normarendszerének integritását is kockára teheti.
Körkép-vélemény:
A politikában jártas olvasóknak nyilván szöget üt a fejében egy dilemma. Ez így hangzik: Brüsszel vajon saját hitele elvesztésétől félve tolja minden erővel Ukrajnát az EU-ba a korrupció ellenére, vagy épp a korrupcióban látnak óriási lehetőséget. A következő években Brüsszel több százmilliárd eurót akar az európai adófizetők zsebéből kivenni, és Ukrajnába küldeni. A Katargate, a Pfizer-botrány, a Reynders-ügy, az NGO-k politikai célú pénzelése és a Weber-botrány után sajnos az a helyzet, hogy joggal gondol ilyenkor az átlagemder arra, hogy a brüsszeli bürokraták szeme előtt a hatalmas províziók, osztalékok és a sírig tartó jólfizető állás lehetőségei lebegnek, nem pedig Európa és Ukrajna érdeke.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Mesterséges intelligenciával készített tartalom
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
