A nagy nemzetközi sportesemények kapcsán általában a közvetlenül látható eredményeket értékeljük, vagyis a kimagasló sportteljesítményt, ugyanakkor sokan felhívják a figyelmet arra a hosszú évekig tartó munkára és a kitartásra is, amely egy-egy teljesítmény mögött áll – ez áll az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében, amely az olimpikonná válás árát vizsgálta.
A sport esetében a finanszírozás kérdése állandó viták tárgyát képezi, ezért az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány megvizsgálta, hogy mekkora lehet az olimpikonná válás ára a párizsi olimpia előtt.
„Elsősorban a téli sportok, mint a jégkorong, a síelés vagy a snowboard, a legköltségesebbek, az olyan klasszikusan luxussportnak tartott ágazatok, mint a golf vagy a tenisz, inkább középkategóriába vagy a középtől egy picit feljebb lévő árkategóriába tartoznak, és költségek tekintetében a legolcsóbbak közé tartozik a labdarúgás, a kosárlabda vagy az atlétika” − ismertette a kutatás részleteit Németh Viktória az InfoRádióban.
Az Oeconomus Gazdaságkutató senior kutatója felidézett egy korábbi, a 2020-as olimpiával kapcsolatos felmérést, amelyet az Egyesült Királyságban végeztek el. Az angol viszonyok között számolt legolcsóbb sport a vizsgálatban a cselgáncs volt. 36,5 millió forint körüli összeget emészt fel négy évre vetítve, ami havi szinten 760 ezer fontot jelenthetett a 2020-as olimpia előtti brit árakon. Ennek körülbelül kétszerese volt az íjászat, ami éves szinten 70 millió forintot meghaladó összeget emésztett fel négy év alatt. Az íjászat anyagi igényének körülbelül kétszerese a súlyemelés, az ökölvívás és a triatlon. Ez a felmérés a lovassportokat emelte ki a legmagasabb szinten, amely négy év során 200 millió forintos összeget is meghaladhat angliai viszonylatban.
Egy, a sportolók átlagos költségeit vizsgáló, 2019-es amerikai felmérés ötféle költségtípust vett alapul. Ezek: az edzőtáborok, versenyek regisztrációs díjai, és a helyszínekre utazás, valamint maguk az edzések és a felszerelés. Sportágtól függetlenül az utazási költségek a legmagasabbak, amelyeket a felszerelés, az edzés, a regisztrációs díjak és az edzőtáborok követnek.
Magyarországon a sport 2010 óta kiemelt stratégiai ágazat. Először az öt látvány-csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, kosárlabda, jégkorong vízilabda) támogatása került a fókuszba 2011-től. Majd 2013 nyarától újabb 16 sportágat nyilvánítottak kiemeltté. Emellett további 20, sportszakmai szempontból jelentős sportágnak felzárkóztatási alapot hoztak létre. A szakpolitika emellett nemzetközi versenyek megrendezésére is koncentrál, amely a turizmus legdinamikusabban fejlődő ágát, a sportturizmus fejlődését erősíti.
„Magyarországon nincsenek pontos számok, hogy egy-egy sportág milyen költségvonzattal jár. A támogatási oldalon azt látjuk, hogy a magyar rendszer szociálisan érzékenyebb. A sportfinanszírozás kiterjed a sportokra, a mozgásra, a rekreációra, és emellett a kiemelkedő eredményeket, az olimpiai érmeket is honorálja Magyarország. Ez a modell nem egyedülálló a világban, inkább erre a régióra, Közép- és Kelet-Európára jellemző, Csehországban láthatunk hasonló modellt és Észtországban” − fejtette ki Németh Viktória.
A kutató hozzátette, a kiemelkedő sporteredmények társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatása is számottevőnek mondható.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
