Mottó:
„Nincs rossz gyerek, csak olyan, akivel nincs eleget foglalkozva“
(Rák Magdaléna)
Dalból lett hivatás – Rák Magdaléna története
Rák Magdaléna Rimaszombat ismert személyiségei közé tartozik. Életútja bemutatásakor egy életvidám ember képe rajzolódik ki elénk, aki sokat dolgozik a kulturális és a társadalmi élet minden területén. Fáradhatatlanul és önzetlenül teszi mindezt, példát mutatva a köz szolgálatából egy olyan régióban, társadalmi közegben, ahol magyarok és szlovákok példás együttélése elengedhetetlen szükséglet.
Interjúnkban beszél nekünk életútja kezdeteiről, hogyan lett a Feketevárosban a mélyszegénységben élő gyerekek óvónénikéje. Beszél nekünk családjáról, amely minden tagjának említése büszkeséggel tölti el, beszél pár hete kötött házasságáról. Elmeséli nekünk szeretett énekesnői pályáját, annak minden állomásával együtt.
Hogyan is kezdődött?
Feledi származású vagyok, egy hatgyermekes család legfiatalabb tagja. A család zenei vénával rendelkezett, ez főleg a fiúk között öröklődött, de nekem is jutott belőle. Kiskoromtól fogva az éneklés érdekelt, versenyekre jártam. Első zenei élményem a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny volt Feleden 15 éves koromban, ahol megkaptam a zsűri különdíját. Kiss Géza tanárom táncdalversenyekre hordott, amelyeket mindig megnyertem.
Magamat az énekesi pályán láttam, autodidakta módon képeztem magam. Ma nagy lehetőségük van a fiataloknak a fejlődésre, de valamikor nem így volt. Anyukám értett engem, érzett engem, de úgy döntött, hogy a gyerekek között van a helyem: – Ott reggeltől estig produkálhatod magad. – mondta. Akkor nem örültem neki, de ma már máshogy látom, és úgy gondolom, hogy jól döntött.
Milyen volt óvodásokat tanítani Gömörben? Milyen emlékei vannak ebből az időszakból?
19 évesen a Feketevárosban lettem óvónő, 44 évig roma gyerekeket tanítottam. Soha nem is vágytam másra, az anyanyelvemen taíthattam. A roma gyerekek mentalitása nagyon közel állt hozzám. Szerették a zenét, énekkart vezettem az iskolások között is. Közös foglalkozások voltak, amibe a szülőket is bevontuk.
Rájöttem, hogy nincs rossz gyerek, csak olyan, akivel nincs eleget foglalkozva. Ezt vallom ma is. Velük született sajátosságaik vannak, mint a temperamentumuk, a zene szeretete, tánc, mozgás. Ha erre ráérez az óvónő, nyert ügye van.
Mai napig, ha találkozunk, odaszaladnak: – Hogy tetszik lenni tanítónéni? – ilyenkor teleszalad a szemem könnyel. Már ezért érdemes volt csinálni.
A covid időszakában jöttem el. Sokat kellet már parírozni, én azt nem csinálom. Abbahagytam.
Rimaszombatban nemcsak Rák Magdalénát ismerik, hanem a gyerekeit is, akik híresek lettek.
Akkoriban felkérést kaptam Budapesten énekelni, de nem vállaltam. Jöttek a gyerekek, azok voltak a fontosak számomra. Nem bántam meg, mert volt időm úgy nevelni őket, ahová jutottak.
A fiam, Róbert első ligás focista, lányom, Lakatos Rák Viktória, Szlovákia magyar anyanyelvű színművésznője, sokan Ildikóként ismerik. Nagyon büszke vagyok rájuk, de az unokákra is. A fiú unokák sportolók, Viki lányom kisebb fia színészpalánta.
Sokszor kérdezik az emberek, örülök-e a lányom sikerének? Eleinte, amikor tanúja voltam, hogy autógrammot kértek tőle, nagyon örültem, talán jobban, mint ő, de mára már megszoktam.
Büszke vagyok a vőmre is, Lakatos Róbert brácsaművészre. Ő a komáromi Egressi Béni Kultúrház igazgatója, zenél Szlovákiában, Magyarországon, Luxemburgban, Amerikában és Ausztráliában.
A szülei nem tudták kedvét szegni a zenéléstől, az énekléstől.
A zene, az éneklés kitöltötte az egész életemet. A férjhezmenetelem előtt énekeltem a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarában. Később Polgári Marikával, Suhajda Marikával és Radics János gitárossal megalakítottuk a Sorsvirág verséneklő csoportot. Petőfi Sándor, Ady Endre, Tompa Mihály és Reviczky Gyula verseket zenésítettem meg. A hazai Veres János és Győri Dezső több versét is megzenésítettem.
Közben a Sorsvirág Tűzvirág lett, Sebők Valika közreműködésével, de ő sajnos megbetegedett, így most ez a projektünk áll.
Később több zenész is társult hozzánk, megalakult a Gömör zenekar. Bővült a működési területünk, bővült és változott a repertoárunk. Játszottunk Rimaszombatban a Dali- és a Szultán-borozóban, Csíz-fürdőben, játszottunk különböző rendezvényeken.
Hogyan sodródott az életébe mostani férje, Jozef Mikulec?
38 évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk Jozef Mikulec, egy szlovák zenész, aki azóta a férjem lett. Amikor először hallott engem énekelni, eldöntötte, hogy „Ez kell nekem“. Szlovák létére hajlandó volt hozzánk csatlakozni. Mindketten elváltunk, 25 éve élünk együtt, úgy érezzük, hogy egymáshoz tartozunk. Most, pár hete volt az esküvőnk. Nem kapkodtuk el.
Vele alakítottuk meg a Nostalgia duó-t, ahol csak mi ketten zenélünk. Egy magyar és egy szlovák énekes pár vagyunk, akik példamutatóan tudnak együttműködni. Nincs közöttünk nemzetiségi probléma.
Keddenként sérült gyerekeket szórakoztatunk a Vienala társulás szociális intézményében, és a nyári szezonban hetente kétszer játszunk a Fekete Sas vendéglő teraszán is.
Sok helyre hívnak bennünket zenélni, nagyon szeretem csinálni. Még olyan akciónk nem volt, ahol ne táncoltak volna. Repertoárunk régi és modern slágerek magyarul, szlovákul, csehül, világslágerek olaszul, angolul. Szinte mindenféle zsáner. Mulatós is.
Köszönjük a beszélgetést, kellemes ünnepeket kívánunk, sok boldogságot, jó egészséget és sok sikert!
Mede Géza
Képek: Rák Magdaléna archívuma
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
