Ferenc pápa december 8-án tette közzé Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelét abból az alkalomból, hogy Szent Józsefet, Mária jegyesét 150 évvel ezelőtt nyilvánították a Katolikus Egyház védőszentjévé. Bakos Rafael kármelita szerzetest Avilai Szent Teréz egyháztanító Szent József-tiszteletéről kérdeztük.
– Nagy Szent Teréz 1562-ben Avilában alapította meg az első kolostorát, és Szent Józsefről nevezte el. Honnan ered az ő nagyfokú tisztelete Jézus földi nevelőapja iránt?
– Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajzából kiderül, hogy három meghatározó pillanat volt az életében, amely különösen elmélyítette a Szent Józsefhez való kötődését. Az első huszonhat-huszonhét éves korához kapcsolódik, amikor 1542 táján fokozatosan felgyógyul a testi betegségéből, bénultságából, és ezt Szent József közbenjárásának tulajdonítja. A második momentum a megtérésével kapcsolatos, ami harminckilenc éves korában történt, 1554 körül. A harmadik pedig a negyvenhét éves korában általa létrehozott első Kármelhez kötődik, ahogyan ön is említette.
– Teréz kapcsolata tehát fokozatosan bontakozott ki Szent Józseffel?
– Igen, pontosan úgy, ahogyan az az emberi kapcsolatokban is lenni szokott. Ezen az úton az első meghatározó élménye a testi gyógyulása volt. Teréz súlyosan megbetegedett, és négy napig bénult állapotban volt. Ahogyan önéletrajzában írja, még az érzékszervei sem működtek, az utolsó kenetet is feladták neki. Végül túlélte a betegséget, de a bénultsága még három évig megmaradt. Ekkor, az Önéletrajz tanúsága szerint: „Elkezdtem gyakran misét hallgatni, és szigorúan jóváhagyott imádságokat mondani, mert sohasem voltam barátja olyan más áhítatoknak, amilyeneket bizonyos személyek – különösen nők – csinálnak olyan körülményességgel, amit én nem tudtam elviselni. (…)
Teréz később Szent József közbenjárásának tulajdonította, hogy meggyógyult ebből a súlyos állapotból, olyannyira, hogy később az alapítások sok gondját is képes volt magára vállalni, ami rengeteg utazással, vándorlással járt együtt.
– Az imént említette, hogy Teréz harminckilenc éves kora táján tért meg. Miként kell ezt érteni? Hiszen 1535-ben lépett be a Megtestesülés kolostorába, hogyhogy csak 1554-ben tért meg?
– A megtérésnek különböző szintjei vannak, ez egy életünk végéig tartó folyamat.
A megtérése úgy ment végbe, hogy találkozott a szenvedő Krisztus képével, és ott, abban a pillanatban megszületett benne ez a nagy változás. Az isteni kegyelmek című, kisebb művében írja: „Nagy hálára vagyok kötelezve a Boldogságos Szűz és Szent József iránt, mert életemben igen sokszor, mikor már egészen elveszett voltam, Isten az ő kérésükre mentett meg engem.” Az Önéletrajzban pedig így utal Szent Józsefnek a megtérésében játszott szerepére: „ez a dicsőséges szent, aki megszabadított úgy a testi, mint a lelki (bénultság) veszedelmeiből”. Teréz tehát Szent Józsefnek és a Szűzanyának tulajdonította azt a hatalmas kegyelmet, hogy végre maradéktalanul be tudta fogadni az életébe Krisztust, és teljesen tőle függve az ő eszközévé vált.
Az avilai Szent József-kolostor megalapítását megelőző időről, 1561-ről ezt írta Teréz az Önéletrajzban: „Egy nap áldozás után Ő Felsége (az Úr) nagy ígéreteket tett, hogyha fel nem hagyok a kolostoralapítással, Ő nagyon meg fogja segíteni, s hogy nevezzük el Szent Józsefről, mert egyik kapuját ő fogja őrizni, a másikat Miasszonyunk, és Krisztus lesz velünk.” Vagyis a Szent Család. Ugyanebben az évben, augusztus 15-én, egyik nagy elragadtatása során a következő látomásban volt része: „Úgy éreztem, mintha nagyon fehér és ragyogó ruhába öltöztettek volna, s kezdetben nem láttam, ki öltöztet, de aztán láttam, hogy Miasszonyunk van jobb és Szent József bal felől, és ők adták rám ezt a ruhát. Megértettem ebből, hogy már megtisztultam bűneimtől. Miután felöltöztettek, nagy öröm és boldogság járt át, és mindjárt úgy éreztem, mintha Miasszonyunk kézen fogott volna. Azt mondta, nagy örömére van, hogy a dicső Szent Józsefet szolgálom, s higgyem el, hogy a kolostorra vonatkozó terveim megvalósulnak, és nagyon nagy szolgálatára lesznek benne az Úrnak és nekik kettőjüknek.”
Misztikus kegyelmek ezek, amelyekből Teréz egyértelműen megérti, hogy ezt a kolostort Szent Józsefnek kell szentelnie. Önéletrajzában a következőket is elmeséli: „Egyszer, amikor olyan nagy szükségben voltam, hogy nem is tudtam, mit tegyek, s miből fizessek ki néhány munkást, megjelent előttem Szent József, valódi atyám és uram, és értésemre adta, hogy meglesz a pénz, és fogadjam fel őket; így is tettem egy fillér nélkül, és az Úr megadta nekem olyan módon, hogy akik hallották, nem tudtak hová lenni a csodálkozástól.” Látható tehát, hogy misztikus kegyelmek, illetve gondviselésszerű beavatkozások történnek, amelyek révén Teréz Szent Józseffel való kapcsolata egészen elmélyül, olyannyira, hogy az általa alapított kolostorok közül tizet róla nevez el.
– Teréznek gyakran voltak elragadtatásai, misztikus látomásai. Szent Józsefnek pedig kétszer is megjelent az Úr angyala: egyszer, amikor figyelmeztette, hogy ne bocsássa el az áldott állapotban lévő Máriát, mert a Szentlélektől fogant gyermeket; másodszor pedig akkor, amikor felszólította, hogy meneküljön Máriával és a kisded Jézussal Egyiptomba, mert Heródes katonái meg akarják ölni a gyermeket. Mondhatjuk, hogy Terézt mély, misztikus kapcsolat fűzte Szent Józsefhez?
– Teréz megjegyezte, hogy nemcsak a testi gyógyulást tapasztalta meg Szent József segítségével, hanem a lelki bénultságából is megszabadult. Ezért ajánlotta a nővérei lelki mesteréül Szent Józsefet. Ezt írja az Önéletrajzban: „Különösen az imádságos embereknek kellene nagyon szeretniük Szent Józsefet, mert nem tudom, hogyan is gondolhatnánk az angyalok királynőjére abban az időben, amikor oly sok mindenen ment keresztül a gyermek Jézussal, anélkül, hogy hálát adnánk Szent Józsefnek azért a sok jóért, hogy mindezekben segítette őket. Aki nem talált mestert, hogy megtanítsa az imádságra, fogadja ezt a dicsőséges szentet mesteréül, és nem téved el az úton.”
Ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen ahogyan Szent II. János Pál írta apostoli levelében Szent Józsefről: a Szűzanyával együtt annyira elsőrendű tanúja a megtestesülés misztériumának, hogy ez az ő „szakmája”: tudja, hogyan vezesse be az embereket a Krisztussal való kapcsolatba, és hogyan szolgálja Istennek a megtestesülésen keresztüli megismerését.
– Teréz hirdette, hogy a lélek teszi az embert emberré, és hogy az Istennek való feltétlen engedelmesség elengedhetetlen. Az engedelmesség Szent József személyiségének legfőbb jellemzője, hiszen minden körülmények között igent mondott Isten akaratára.
– Ez a hit engedelmessége. Nincs hit engedelmesség nélkül, ahogyan II. János Pál és Ferenc pápa is hangsúlyozza. A hitben az ember teljesen átadja magát Istennek, ahogyan a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tette. II. János Pál pápa az imént említett apostoli levelében utal a II. vatikáni zsinat Dei Verbum (Isten igéje) kezdetű dogmatikus konstitúciójára: „A kinyilatkoztató Istennek »a hit engedelmességével« tartozunk (…), mellyel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, »értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt«, és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást.” Az imént idézett mondat, ami a hit lényegét érinti, teljességgel és egészében ráillik a názáreti Józsefre – írja levelében a pápa. Teréz sem tudott addig belépni a misztikus életbe, amíg meg nem született benne a készség a hit engedelmességére.
Rendszeres előfordulásuk annak is jele, hogy az ember és Isten együttműködése között nincs alapvető akadály, és ezek a kegyelmek elősegítik, hogy ne is legyen. Ha viszont az ember nem éli meg a mindennapok szintjén ezt az együttműködést, akkor a misztikus kegyelmek, amelyeket kap, még ha valósak is, nem tudnak gyümölcsöző misztikus életbe torkollni.
Mindkét területen meg kell nyilvánulnia az emberben a hit engedelmességének ahhoz, hogy Isten bennünk és általunk cselekedhessen az életünkben.
– Ahogyan ez Szent József életében is történt.
– Igen. Érdekes, hogy az evangéliumok egyetlen szavát sem említik. Szent József cselekvő ember volt, de tetteinek soha nem ő maga az ihletője és a célja. Élete nagy döntéseiben isteni sugallatokra hagyatkozva cselekedett, a mindennapi életében, a munkájában pedig a józan emberi értelmével felfogta, hogy mi a dolga, és azon keresztül is az Úrral való egyesülésre törekedett.
– Mi az, amiben inspirálhat bennünket Szent József alakja, példája?
– Szent József különleges módon olyan szent, akire lehetetlen individuumként tekinteni. De amint láttuk, Szent Teréz sem egymagában tisztelte őt, hanem mindig a Szent Szűzzel és Jézussal, vagyis a Szent Család többi tagjával együtt, hiszen velük tevékenykedik és értük.
A másik a jegyesi kapcsolatnak, s ezen belül a tisztaságnak a megélése, amit mind II. János Pál, mind pedig Ferenc pápa hangsúlyoz.
A tisztaság alatt persze nem pusztán a bűnöktől való tartózkodást értik, hanem a mindig a másikra irányuló és nem önmaga javát kereső szeretetet.
Mária hiteles tiszteletére is tanít minket Szent József. Arra, hogy ez a tisztelet nem szentimentális érzésekben nyilvánul meg, hanem abban, hogy – amint József is – mi is részesülünk Mária hitében, belépünk a hitébe, és a hit zarándokútját járjuk. Puszta jámborkodással nem tisztelhetjük hitelesen a Szűzanyát.
Szent József a munka, a cselekvés példája is, a pápák ezt is hangsúlyozzák. Nagyon érdekes Józsefnek a misztérium iránti érzéke. Tudja, hogy Isten mérhetetlenül meghaladja őt, ezért értelmével és akaratával is meghajlik előtte hitből fakadó engedelmességével.
József a megtérés modellje is. Tudnunk kell, hogy nem csak bűnből való megtérés van, amit mi, papok állandóan sulykolni szoktunk a híveknek. Létezik az ember saját elgondolásaiból való kivetkőzés is, az a megtérés, amelynek lényege, hogy elfogadjuk Isten velünk kapcsolatos gondolatait, ránk vonatkozó tervét. Szent Józsefnél ez nagyon élesen megmutatkozik a Szűzanyával megélt kapcsolatának kezdetén. Amikor tudomást szerez arról, hogy Mária várandós, arra gondol, hogy csendben elbocsátja őt, és már ez is a szeretet nagy megnyilvánulása a részéről.
Végezetül: Szent József tisztelete elsősorban nem azt jelenti, hogy sok imát mondunk hozzá. Avilai Szent Teréz miséket mondatott a tiszteletére, és nem szószaporítással könyörögte ki Szent Józseftől a gyógyulását.
Mégpedig úgy, hogy felismerjük és megvalósítjuk Isten ránk vonatkozó tervét, s egyre bensőségesebb kapcsolatba lépünk Jézussal és Máriával, Szent József lelkületének megfelelve.
Fotó: Fábián Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. február 14-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
