A Mérce május elsejei cikke rendkívül vicces.
Örök probléma a magyar törpe újbaloldal számára valahogy kimagyarázni a helyzetet: egyszerre lenni Orbán ellen és a liberalizmus ellen is.
A módszerek ezek lehetnek:
- valahogy éles különbséget felállítani a “jó” liberalizmus és a “rossz” neoliberalizmus közé – teljesen abszurd vállalkozás, az igazi liberalizmus mindig “neoliberális”, így a “neoliberalizmus” nem jelent semmit, ráadásul ez baloldali nézőpontból semmit se old be, hiszen a baloldal antiliberális alapból, az nem lehet csak “anti-neoliberális”,
- ugyanez a “populizmus” szó esete, a baloldal nem veheti át a liberális értelmezést, mely szerint a “populizmus” a “demagógia” szinonímája, hiszen hatalmas baloldali populista hagyomány létezik, de már a premodern korban is létezett a “populizmus” mint az elitizmus ellentéte – így ki lett találva, hogy van jó baloldali populizmus és rossz jobboldali populizmus, bár sose tudta senki elmagyarázni, mi is a kettő között a pontos eltérés, jellemzően az szokott kiderülni, az előbbi progresszívista, míg az utóbbi tradicionalista, de ez azonban nem bal-jobb eltérés.
- egyenesen konteót felállítani, mely szerint a “nemzeti populizmus” és a “neoliberalizmus” közt nincs is valós ellentét.
Ez a cikk az utóbbira sajátos próbálkozás. Persze konteózás nélkül.
Kiegészítésként. Ha el is fogadjuk, hogy van neoliberalizmus, vajon mi is az. A kapitalizmus legfontosabb 5 vonása, lássuk mire szokták itt ráfogni, hogy az nem “liberális”, hanem “neoliberális”:
- magántulajdon – tök ugyanaz a “liberális” és a “neoliberális”
- piacalapúság – egyedül itt szoktak rámutatni arra, hogy a “neoliberális” ezt tisztábban képviseli, elvet még a keynesiánus modelt is,
- verseny – itt semmilyen eltérés nem állapítható meg, minden liberalizmus egyben “neoliberális”,
- profitirányultság – itt sincs semmilyen eltérés
- bérmunka-alapúság – természetesen itt se.
Jellemzően azt szokták a “neoliberális” és nem “neoliberális” kapitalizmus közti különbségnek mondani, hogy az előbbi kisebb államot akar és kevesebb külső bevatkozást a piaci folyamatokba. Szóval a nem-“neoliberális” abban hisz, a piac nem old meg mindent, míg a “neoliberális” ebben hisz.
A “neoliberalizmus” nagy nevei, Pinochet, Reagan, Thatcher arra reagáltak, hogy lassult a magállami növekedés, s ennek okaként a klasszikus liberalizmustól való eltérést látták, lásd az állam túl nagy szerepe, szociális kifizetések, a gazdagok túladóztatása. (Természetesen ez marhaság, az ok egész más volt, de most nem ez a témám.)
A magyar újbaloldal nagy gondja: hogyan is lehet Zorbánt valahogy betenni a Pinochet-Reagan-Thatcher eszmeiségbe. Ugyanis minden valamire magát is adó ballib szakértő éppen az ellenkezőjével vádolja az orbánizmust: hogy túl nagy az állam szerepe, nem ad elég teret a piacnak, s indokolatlan szociális juttatásokat ad.
Plusz a vicces tény: a Pinochet-Reagan-Thatcher eszmeiség egyetlen bevallottan lelkes híve az egyesült baloldal képviselője volt a magyar parlamentben 2014-2018-ban, s minden ehhez az áramlathoz közeli magyar közéleti személyiség – pl. Bokros Lajos, de az egyesült baloldal kornányfőjelöltje, MZP is – mind-mind, kivétel nélkül baloldali politikus a magyar közéletben. A magyar politikában ez a “neoliberális” áramlat sose volt jelen a magyar jobboldalon. Magyarországon a “neoliberalizmus” egyértelműen a baloldal része!
Szóval ebből a cikkből se derült ki, hogyan lehet a “nemzeti populista” Zorbán egyben “neoliberális” is. A bizonyítatlan állítása a szerzőnek: 1990-2010 között “globalista neoliberalizmus” volt Magyarországon, 2010 óta meg “nemzeti populista neoliberalizmus”. A “globalista neoliberalizmus” azt jelentette: a nyugati multik és a magyar eredetileg ex-kommunista eredetű technokraták birtokolták a hatalmat, s a rendszer azzal legitimálta magát az állampolgárok előtt, hogy gazdasági modernizációt, emberi jogokat, demokratizálódást, s euroatlanti integrációt hirdetett. Ezzel szemben a cikk szerint a “nemzeti populista neoliberalizmus” azt jelenti: a technokraták részben nacionalistákká lettek, s új egyezséget kötöttek a nyugati multikkal, melynek fő eleme az, hogy hely lett a korábbi rendszer által háttérbe szorított nemzeti tőkéseknek is.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
