Német „papírcica“ vagy a világ legjobbja? – Leopard tankokkal erősít a Magyar Honvédség

Német „papírcica“ vagy a világ legjobbja? – Leopard tankokkal erősít a Magyar Honvédség

2018 decemberében bombaként robbant a hír, hogy a Magyar Honvédség mind mennyiségben, mind minőségben gyengécske T-72-es harckocsiflottáját a német Leopard 2 legmodernebb verziójára cseréli. A müncheni székhelyű Krauss-Maffei Wegmann vállalatcsoporttal kötött szerződés értelmében a magyar hadsereg a 2020-as évek közepe táján 44 darab vadonatúj Leopard 2A7+, valamint belátható időn belül 12 darab használt Leopard 2A4 harckocsit kap.

Katonai szempontból igencsak “szokatlan” – ámbár örömteli – újdonság, hogy az évek alatt legatyásodott és gyakran “second hand”-es Honvédség a legjobbak legjobbjának mondott páncélost szerzi be. A Leopard harckocsit mítoszok sora övezi, így megér egy pillantást vetni a “legjobb” és a “legjobbnak mondott” kifejezések között húzódó széles árok rejtett bökkenőire. Tényleg szupertankot vettünk?

Az újrasminkelt öreghölgy

A megsemmisíthetetlennek kikiáltott Leopard 2 története az 1970-es évekig nyúlik vissza és a maga korában igazi vadmacskának számított. A hidegháborús taktikai elgondolásnak megfelelően a homlokpáncélzat – tehát a páncélos elülső része – számított a konstrukció legerősebb részének, míg az oldalak és a hátsó rész kevésbé voltak védettek. Különböző verzióit a világ számos hadseregében rendszeresítették. Azonban a hadviselés asszimetrikus eltolódása érzékenyen érintette a Leókat is, ugyanis kiderült, hogy a szovjet tankokkal való párbajozás helyett a városi környezetben harcoló és páncéltörőkkel felfegyverzett ellenséggel szemben a harckocsi igencsak sebezhető.

Idős koruk ellenére a Leopardok első igazi harci bevetésére csak 2016-ban került sor Szíriában. Habár már Koszovóban [1999] és Afganisztánban [2001-től] is jelen voltak, harccselekményben nem vettek részt. 2016 decemberében a törökök legalább három Leopard 2A4 harckocsiját lőtték ki Szíriában az IS terroristái [legalábbis a török állítás szerint], méghozzá elavultnak számító páncéltörő rakétákkal. Nem megerősített információk szerint összesen egy tucat Leó 2A4 maradhatott a csatatéren.

Kurd harcos [a törökök szerint „IS“] küld másvilágra egy Leopard 2A4-et Szíriában. A robbanás mértéke [00:50-től látható] arra enged következtetni, hogy a lőszerkészlet a becsapódás következtében berobbant.

Elemzések sora azonnal a törökök felkészületlenségével és támogató gyalogság hiányával kontrázott, ám a napvilágot látott felvételek tanulsága szerint az oldalsó páncélzat gyengesége és az elmúlt évtizedekben többször említett, a tankvezető mellett található munícióbox rossz elhelyezése volt a fő ludas a tankok elvesztésében. Az érdekesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Honvédségnek szánt 12 darab használt Leó szintén A4-es, így kevés képzelőerővel is fel lehet becsülni az A4-es valós harci értékét. Magyarul: modernizáció nélkül ezek semmit sem érnek.

A Leopard 2A7+ mint a vadmacska-család legfiatalabb tagja szintén megér egy misét. A hivatalosan 2010-ben bemutatott felturbózott verzió bár erősebb oldalpáncélzatot kapott, 360°-ban véd az RPG támadásoktól és a gyártó szerint a 21. századi asszimetrikus hadviselésnek is teljes mértékben megfelel, azért az ördög a részletekben rejlik.

A gyártó aláhúzza, hogy a A7+ egy „Upgrade”, tehát „frissítés”/„feljavítás”, és nem egy új konstrukció. A Rheinmetall egyik munkatársa szerint a szupertank valójában egy újrasminkelt öreghölgy, ami már az orosz T-90-esekkel, de a későbbi gyártású T-80-asokkal szemben is alulmaradna; a legújabb T-14 Armatáról nem is szólva. Beszédes, hogy az A7+ verziót a németek egy átmeneti megoldásnak szánják, míg sor kerül a legújabb generáció – a Leopard 3 – kifejlesztésére valamikor 2030 [!] után.

Leopard 2A7+ vs. T-14 Armata

Számtalan elemzés és vélemény kering az interneten arról, hogy melyik tank a jobb és erősebb, ha Oroszország támadna. Ez nem csak magyar, de európai szemszögből is nonszensz. Először is az orosz támadás veszélye majdhogynem nulla. Másodszor az Armata tank szintén egy mítosz. Kevés darabszám áll rendelkezésre belőle és a horribilis ár miatt az oroszok tömeggyártást nem terveznek, ehelyett a régebbi T-72-es és T-80-as családot modernizálják. Harmadszor az Armata elvileg egy teljesen új konstrukció forradalmi megoldásokkal [a tankok elvileg robotkonstrukcióvá alakíthatóak, hogy egy példa legyen említve], míg az A7+, Upgrade ide vagy oda, egy mára elavult rendszerre alapszik. A németek sokszor „Oldtimer”-ről vagy „papírcica”-ról cikkeznek, ha a Leopardról van szó.

Hírdetés

Magyar szempontból teljesen más kérdést vet fel az összehasonlítós játék. Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter pár hete széles mosollyal ecsetelte a InfoRádió-nak, hogy a magyar páncélosok a NATO-kötelezettség jegyében érkeznek. Ez szintén egy fedett orosz fenyegetés elleni lépést jelent[ene]. De ha az oroszok mégis támadnának, akkor 44+12 páncélos édeskevés lenne a „gőzhenger” megállítására [Oroszország becslések szerint akár 12.000 páncélossal is rendelkezhet, pontos számok a folyamatos modernizáció miatt nem ismertek].

Mivel a Magyar Honvédség a „Zrínyi 2026” haderőfejlesztési program szerint a térség vezető katonai hatalma kíván lenni, így logikus lépés az Armata-pánikolás helyett a környező ország harckocsijait röviden szemügyre venni. Magyarország több szomszédja is kifejezetten „baráti”, így a magyar Leopardok igazi „vadászterülete” is itt rejlik.

Románia gyakorta felvonultatja különféle öntömjénező parádéin a TR-85 harckocsikat, ami a szovjet T-55-re alapszik. A reménytelenül elavult és gyenge harcértékű konstrukció fegyverzetét csupán egy 100 mm-es ágyú alkotja [szemben a Leók 120 mm-es fegyverével].

Hasonlóan gyenge harckocsikkal rendelkezik Szlovákia. A T-72 csehszlovák verziója, a T-72M1, évek óta modernizációra vár – mindhiába. Komplexebb a szerbek legújabb M-84-es verziója, az M-84AS, ami az orosz T-90 szintjét megközelíti, így elméletben a Leopard 2 felett áll.

Az ukránok T-84 Oplot harckocsija, ami a T-80-ra alapszik, szintén keményebb diónak bizonyulna. Más kérdés az ukrán harckocsizók siralmas teljesítménye a Donbaszért vívott háborúban. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Ausztria elavult Leopard A4-esekkel, Horvátország pedig a jugoszláv M-84 verzióival rendelkezik, így elméletben harcértékük gyengébb, mint a leendő A7+ verzióké.

Összességében tehát elmondható, hogy a magyar Leopard 2A7+ harckocsik a térség rettegett ragadozói lehetnek. Sokban függ ez természetesen a harckocsin túl a személyzet felkészültségétől. A technika ugyanis csak egy láncszem az egész rendszerben.

Mit ér a magyar vadmacska?

A Leopard 2A7+ nem az evolúció csúcsa, de jelenleg a nyugati világ egyik legmodernebb harckocsijának számít. És habár az oroszok három generációnyi tankjával [kései T-80, T-90, T-14] szemben valószínűleg alulmaradna, pánikra magyar szemszögből semmi ok. A harckocsi értékét az adja, hogy a Honvédség T-72 tankjaihoz képest igazi előrelépést jelent és nem csak darabszámban. A környező országok arzenáljával szemben is [többé-kevésbé] megállná a helyét.

Az egyik legfontosabb pont azonban, hogy az eddig „lesajnált” magyar hadsereg támadó kapacitása újra megjelent. Ugyanis a 44+12 harckocsi mellé több kiszolgáló jármű [WiSENT 2 műszaki mentő és LEGUAN hídvető] jár; ezen felül 24 darab PzH2000 ütőképes önjáró löveg is érkezik. Ez a típus ma valóban a piac egyik legjobbjának számít és messze felülmúlja például a szlovákok „Zuzaná”-ját.

Nem kapcsolódik ugyan a témához, de a magyar megrendelésekkel szinte egyidőben jelentette be az SNS-es Peter Gajdoš, hogy a szlovák haderő a már meglévő darabszámok mellé újabb Zuzana 2 önjáró lövegeket kap.

Összességében a magyar harckocsivásárlás egy olyan minőségi és mennyiségi előrelépést jelent, amire már sok-sok évtizede nem volt példa.

Orbán Gábor

A szerző felvidéki magyar hadtörténész


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »