Nyáry Krisztián Így ettek ők – magyar írók és ételeik című kötete kiválóan mutatja be egyes nagy íróink és költőink étkezési szokásait. A szerző ezt megelőzően több könyvet adott ki nagyjainkról. Elsőként Így szerettek ők címmel háromkötetes gyűjteményt publikált magyar írók és művészek szerelmi életéről.
A két további kötet: Igazi hősök és Merész magyarok olyan emberekről szól, akik napjainkban is példaértékűek. A Festői szerelmek a 19. és 20. századi festők párkapcsolatait idézi meg, az Életemnél is jobban és az Írjál és szeressél a legszebb magyar szerelmes leveleket gyűjti egybe.
Az író tizenötödik könyve, az Így ettek ők azt bizonyítja, hogy a gasztronómia nemcsak szerves része a magyar kultúrtörténetnek, hanem fontos tényezője is.
Erről bizonyosodik meg az olvasó a 30 író és költő étkezési szokásait, kedvenc ételeit és italait elénk táró gyűjtemény lapozgatása során. Igen, az italok is kétségkívül részét képezik a táplálkozásnak, sőt az alapos kutatómunka eredményeként felmutatott tények rámutatnak arra is, hogy voltak íróink, akiket a terített asztalnál nem az érdekelte, mi kerül a tányérjukra, hanem sokkal inkább az, mi van a poharukban. De ez teljesen megbocsátható a művészvilágban, hiszen az alkotás olykor (vagy sokszor) igényli a bódító nedűt.
A kötet nemcsak az ételekkel, italokkal foglalkozik, hanem azok elfogyasztóinak irodalmi munkásságával is, illetve a gasztronómiával való kapcsolatukkal.
Ilyen értelemben felidézi, kiegészíti az egykor az iskolában tanultakat – színes, hangulatos stílusban, ami biztosítéka annak, hogy az olvasó jól szórakozik, és sok új ismeretre tesz szert. Nézzük Jókai Mórt, akinek egész életét végigkísérte a kulináris rajongás, és a válogatás legtöbb írójához hasonlóan gyakran foglalkozott műveiben ezzel a témával. Szinte mindenki tudja, hogy felesége, Laborfalvy Róza kitűnő szakácsnő hírében állt. „Petőfi hevesen ellenezte, hogy barátja egy nálánál nyolc évvel idősebb színpadi hírességet vegyen feleségül, de a szerelmespár igyekezett megbékíteni őt. Meghívták vacsorára a szigorú költőt, ahol a művésznő főztjét, citrommártásban tálalt kecsegét és serpenyős rostélyost tálaltak fel neki. A terv csak félig vált be: Petőfinek ízlett az estebéd, különösen a hús, de azért rosszallása nem csökkent. »Ki hallott még ilyet, hogy egy jóféle rostélyos tudományáért elvegyenek egy színésznőt« – dohogott a vacsora után. Jókai azonban a Petőfivel való barátsága árán is elvette Róza asszonyt, aki ínyenc férjének minden asztali álmát teljesítette.”
Az pedig rejtély maradt, hogy az erdélyi származású színésznő, aki kamaszkora óta volt a pályán, hol és mikor tanulta meg a magyaros, sőt a francia konyha fogásait,
de tény, hogy akár szorult helyzetben is kulináris különlegességeket tudott elővarázsolni.
Ha már Petőfi Sándort is említettük, idézzük fel egyik ismert mondását: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós csuszát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” S bár Petőfi ellenezte Jókai házasságát Laborfalvy Rózával, a maga házasságával felettébb elégedett volt, pedig az emancipált, modern gondolkodású, művelt Szendrey Júlia tudatosan nem vezetett háztartást. Egyenrangú partnerként mindenben a férjét követte, napjaikat írással és olvasással töltötték.
Lakásukhoz ugyan konyha is tartozott, de nem volt benne felszerelés, tehát kihasználatlan maradt. Rendszerint vendéglőben, étteremben ebédeltek, vagy a közeli Arany Sasból hozattak ebédet.
A költőnek a korábbiakban inkább az éhezéssel, semmint a kulináris élvezetekkel voltak tapasztalatai. Később, amikor már ismertté vált, napi háromszori étkezésben is volt része, sőt olykor még uzsonnára is futotta, de megtudhattuk: nem volt nagyétkű, keveset evett, és csak ritkán fogyasztott alkoholt, akkor is mértékkel.
József Attila azok közé a művészek közé tartozott, akik gyerekkoruktól sokat éheztek, és ez volt rájuk jellemző a későbbiek során is: a nélkülözés, az ínség.
Verseiben gyakran fejezi ki érzelmeit az éhezés megjelenítésével. Talán az ő költészetében a leggyakoribbak a metaforává növesztett, evéssel és éhezéssel kapcsolatos képek.
Íróink, költőink némelyikének kedvenc étke az ő nevükkel került a köztudatba (pl. Mikszáth Kálmán: palócleves, Jókai Mór: Jókai-bableves) Egyes fogásaikról legendák keringenek. De a „régiekről” nemigen mondhatjuk, hogy maguk is a kezükbe vették volna a fakanalat. Ez csak a kor haladtával, a későbbiekben fordult elő, például Örkény István (aki olykor a maga főzte vacsorával várta otthon színházban dolgozó feleségét), Petri György, Esterházy Péter, Bächer Iván esetében.
A kötetben sok-sok fénykép illusztrálja nagyjaink terített asztalát, és hatvan receptet is olvashatunk, ezek alapján kipróbálhatunk néhány fogást, levest, édességet, pogácsát stb., amelyet szívesen fogyasztottak.
Csak néhány név a gyűjteményből: Vörösmarty Mihály, Krúdy Gyula, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Faludy György, Szabó Magda…
Nyáry Krisztián Így ettek ők című kötete a Corvina Kiadó Kft. gondozásában jelent meg 2023-ban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
